A Barkasok és a Zukok valódi utódja lehetne - Piaggio Porter NP6 bemutató

Valószínűleg sok vállalkozó érzi úgy, hogy a mai platós kisteherautók megfizethetetlenek, túl nagyok és műszakilag is bonyolultak, különösen a rendszerváltás előtti igáslovakhoz képest. Számukra lehet alternatíva a klasszikus alvázas, merev hidas, ráadásul alapáron benzin-gázüzemű és rugalmasan alakítható Porter NP6. Lássuk, mit jelent az alacsony ár, és milyen kompromisszumokat kell kötni.

Puritán, de hamar összerázza a társaságot

„Egyszerűen nagyszerű" szlogennel kezdi az importőr az NP6 forgalmazását, amelynek első állítása máris értelmet nyer, ahogy beszállunk az olcsó műanyag burkolatokkal és üléskárpitokkal berendezett, helyenként csupasz lemezfelületeket is megvillantó kabinba. Természetesen fölösleges mai személyautókhoz hasonlítani, a színvonal a kishaszonjárművek pár évvel ezelőtti generációit idézi, ugyanakkor ezt aligha sajnálja az ember munkában elnyűni. Nincs érintőképernyő, csak egy DIN-méretű Bluetooth-rádió és gumírozott, USB-s telefontartó a műszerfalon, ami jó navigáláshoz.

Egy A4-es méretű mappát el lehet elhelyezni az ajtózsebben, a segélyhívó gomb szomszédságában lenyitható szemüvegtartó van, egy telefon pedig a váltó előtt rekeszben is elfér, de összességében szűkösek a tárolóhelyek, a kesztyűtartót pedig kitölti a szerszámkészlet.

Kihívás letenni egy kabátot, sőt, magasabbak a fülke hátfala miatt az ülést sem tudják eléggé hátratolni,

a fejükhöz pedig közel van a plafon. Meglepő módon széltében nem olyan szűk a Piaggio, mint vártuk, de a kerékdobok kis alagúttá teszik a lábteret, az oldalra tolt kormányrúd pedig a fék- és gázpedál között talált kiutat.

Természetesen kuplung is van, hiszen a kisteherautót csak ötfokozatú kézi váltóval gyártják, utóbbi egész pontosan kapcsolható. Előny, hogy a külső tükrökből könnyen lehet manőverezni és szűk helyen elfér, elvégre kínai és olasz nagyvárosokra fejlesztették, de a rövid tengelytávú változatok még fordulékonyabbak lehetnek, mint a mindössze negyedórás próbakörön vezetett billencs kivitel (később részletes tesztet is tervezünk). Rakományunk nem volt, így keményen pattogott a gép a Budaörs környéki széttöredezett utakon, ráadásul az ikerkerék csak növelte a rugózatlan tömeget.

Pörgetni kell a motort, mint a régi időkben

Ebben a műfajban ma már ritka a szívó benzinmotor, bár a bemutatón hangsúlyozták, hogy 68 dBA-s elhaladási zaja alacsonyabb a dízel kisteherautókénál, így sok rokonszenvezőt szerezhet egy belvárosi kávézót üzemeltető tulajdonosnak. Ezt el is hisszük, sőt, kiegészítjük annyival, hogy az NP6 korosan, leharcoltan sem fog majd kormot eregetni, viszont ez kevés vigasz a vezető ülepe alatt dolgozó motor lármája miatt – a haladáshoz ugyanis pörgetni kell a benzinest. Hiába a 106 lóerő és a 136 Nm nyomaték, az Euro 6d miatt lassú gázreakciójú és enervált motor üresen is megküzd a tömeggel.

A dombos és rossz minőségű utakról sík terepre érve már lenyugodtak a kedélyek, a Piaggio ilyenkor egykedvűen falta a kilométereket, de országúti tempónál is magas fordulaton – annak, aki sokszor látja a lakott terület vége táblát, tényleg inkább a hosszú végáttétel javasolt. Ha a teljes üzemeltetési költséget nézzük, alighanem értelmes választás a benzin-gázüzemű változat, ugyanakkor a cégnél várhatóan már jövőre piacra dobnak egy elektromos meghatású alternatívát (az első Porterből is volt ilyen), ami városi szállításra ideális lehet, legalábbis akkor, ha állami szubvenció lesz a vásárlásra.

Nincs ma ennél olcsóbban platós kisteherautó

Vegyes benyomásokat szeretünk, ám hangsúlyozzuk, hogy itt egy rövid távokra szánt munkaeszközről van szó, célcsoportnak pedig a kertészeteket, gazdálkodókat, útfenntartókat, kommunális cégeket, építési vállalkozásokat és kivitelezőket határozták meg. Ami a Start felszereltségét illeti, széria a gázüzem, a vezetőoldali légzsák, az ABS és kipörgésgátló, a szervókormány, az elektromos ablak, a központi zár és egy kihajtás előkészítés az erőátvitelről. Mindez az alkalmi szállításokra szerintünk legideálisabb rövid tengelytávú, szimpla kerekű változatban nettó 5,86 millió forintba kerül.

Annak, aki klímát is szeretne, a 315 ezer forinttal drágább Plus változatot kell megrendelnie, ehhez csomagban gyári rádió és elektromosan állítható, fűthető visszapillantó tükör is jár.

További 118 ezer forintért utasoldali légzsákot, részben színre fújt lökhárítót és LED-es ködlámpát is kapunk,

tehát azért a Top csúcsmodellnél sincsen szó dőzsölésről. Jelzi a szemléletet, hogy a Piaggio rugalmassága nem luxusban, hanem a munkához szükséges konfigurálásban mutatkozik meg, a már említett gázüzem, hátsótengely-kialakítás, raktérméret, végáttétel és vásárlók igényei szerint variálható.

Közvetlen ellenfeleket nehéz meghatározni a piacon, az importőr főleg a nagyobb méretű platós kisteherautókra (Ducato, Transit stb.) fókuszál, ezek akciósan 7,19-8,99 forinttól kaphatók. Bizonyos igényekre, kisebb terhekhez a kifinomultabb zárt furgonok lehetnek alternatívák (Renault Express Van és társai), mások pedig a négy-öt személy szállítására alkalmas és valódi terepes, ám drágább, rosszabbul pakolható pickupokban találják meg számításukat. Szerelemnek ott van a nettó 7,1 milliós Suzuki Jimny LCV is, de ha valódi kompakt célszerszámra van szükség, a Piaggio racionális ajánlat.