Hogyha hétülésesként vesszük a Joggert, akkor a harmadik sorban két darab, külön-külön kivehető széket kapunk, ahol szintén egészen kellemesen el lehet ücsörögni. Teljes értékű helynek talán nem mondanánk, de nagyon közel van hozzá, és sokkal szellősebb, mint a klasszikus egyterűek – Renault Grand Scénic és társai - leghátsó két szükségülése. Jó nagyra nyílik a csomagtérajtó, egy 8-10 éves gyerek könnyedén bemászhat leghátulra. Megkockáztatom, hat-hét felnőtt kibírna a kocsiban egy Budapest-Balaton távot, bár ilyenkor leghátul 160 liternyi helyre kell bepréselni a csomagokat.
Extreme felszereltségnél lehajtható asztalkákat találunk hátul, és szokatlan módon a leghátsó sor ablakai is dönthetők, tehát tud járni némi légáram, de ez sovány vigasz, amiért egyáltalán nem vezették hátra a szellőzőrendszer csatornáit.
Érdemes tisztázni, hogy bár a Lodgy jóval puritánabb jármű, mégis nagyobb bendőjű volt,
a Jogger elsősorban csomagtér-ügyileg egyértelmű visszalépés. Egyelőre nincs házon belül alternatíva, a Dokker kifutott (utódja a Renault kínálatában, és csak haszonjárműként él tovább), tehát annak, aki nagyobb Dacia modellre vágyik, annak 2025-ig kell várnia az új Bigster SUV-ra.
Ötletes megoldásokban nincs hiány, ilyen például a 90 fokban elforgatható (vagyis a kereszttartót helyettesítő) tetősín, amire átalakítás után és már mehet is fel a box, de bringatartót is barátságos áron lehet kapni hozzá. Természetesen más kiegészítők is elérhetők (gumiszőnyeg, csomagtértálca, vállfa, kartámasz stb.), a kerékméret pedig minden kivitelben 16 colos, dísztárcsás acél- vagy 60 ezer forintos felárért, illetve Extreme szinttől alapból alufelnivel. Öt évre és 80-200 ezer kilométer távra terjeszthető ki a gyártói garancia, amihez teljeskörű karbantartási csomagot is lehet vásárolni.
Kétféle motor van jelenleg a kínálatban, ugyanakkor dízel nem lesz (a kifutó Logdy viszont csak dCi-ként kapható), a Renault E-Tech technológiájára épülő full hibrid pedig 2023 elejétől jön be. Utóbbit az importőr szándékai szerint még idén decemberben megrendelhetővé teszik, amíg még garantáltan tart a nagycsaládos állami támogatás. A Jogger alapmotorja egyliteres, turbós háromhengeres, üzemmódtól függően 90-100 lóerővel, amelyet alapáron a Landi-Renzo LPG gázrendszer szerelnek fel. Ez a tulajdonos spórolását szolgálja, de a gyártónak is nyereség: csökkenti a szén-dioxid-átlagát.
Nem igazán számottevő, 120 ezer forintos felárért kérhető egy izmosabb, direktbefecskendezéses kivitel is 110 lóerővel, ami viszont tisztán benzines, kimarad belőle az autógáz-szett. Mindkettőt vezettük, és a többletteljesítmény érezhető, pont annyit tesz hozzá az élményhez, hogy
míg a 100 lovas alapmodell éppen elégséges, addig az erősebbik 2500-as fordulat felett egészen eleven.
Le sem tagadhatná, hogy háromhengeres, alapjáraton a kormányon, a váltókaron és deréktájban az ülésen is érezni a regéseit. Jó hír, hogy szükség szerint dedikákt gombbal kapcsolható ki a start-stop rendszer.
Nálunk benzinnel 6,5, LPG-vel pedig 8 litert fogyasztott a Dacia a fele országút, fele városi tesztkörön, ha viszont figyelembe vesszük az autógáz jóval alacsonyabb árát is, alig 5 literes benzinfogyasztásnak megfelelő kiadással kalkulálhatunk 100 kilométerenként. Az LPG-szett hátránya, hogy pótkerék még felárért sem elérhető, hiszen a tartály foglalja a helyet, illetve mélygarázsba sem mernek vele sokan behajtani (pedig biztonsági szeleppel megengedett). Előnye viszont a kilométerköltség mellett, hogy az 50 literes benzintankkal és a 40 literes LPG tartállyal jócskán 1000 kilométer fölé nő a hatótáv.
Annak ellenére, hogy teljesen érzéketlen a kormány, meglepően jól lehet kanyarogni a Joggerrel, a futómű masszív és a karosszéria sem dől vészesen. Ebben közrejátszik, hogy a nagyobb teherbírás miatt a Logan/Sandero párosénál feszesebbre hangolták, ám így a rugózása kevésbé tűnik komfortosnak, a hatalmas tengelytáv pedig a fordulókörre nyomta rá bélyegét. Csak hatfokozatú manuális váltóval gyártják, amellyel nem volt gondunk a tesztnapon, jó helyre került a karja és könnyen kapcsolható – azoknak viszont, akik automatára vágynak, meg kell várniuk a full hibrid változatot.
Egy ideje bevált modellpolitika a Daciánál, hogy nemcsak az alapár alacsony, hanem a plafon is, a vevők pedig, úgy tűnik, díjazzák a dolgot: túlnyomó többségben a csúcsfelszereltséget választják, amire aztán sokszor még pár kiegészítőt is rádobnak.
A Jogger ár-érték aránya verhetetlen, kiviteltől függően 5,3-6,6 millió forintot kell fizetni érte
(igaz, a bevezető árak még vonzóbbak voltak). Például a korrekt Comfort hét üléssel és gázüzemmel 6,2 millió, a nagycsaládos támogatást levonva 3,7 millió forint: utóbbi árért a használtpiacon a 4-6 éves Renault Scenicek és 6-8 éves Toyota Versók közül lehet válogatni.
Nem kérdés, hogy a Jogger megéri-e a pénzét, olyannyira, hogy az elmúlt évek tapasztalatai és a folyamatosan emelkedő világpiaci árak, valamint az infláció miatt akár még befektetésnek is jó lehet. Bár nincsen a jósláshoz üveggömbünk, arra tippelnénk, hogy 3-5 év múlva közel az újkori árát éri majd, ez csak addig tűnik abszurd állításnak, amíg az ember meg nem nézi a mai használt Lodgy árakat és mondjuk a 2018-as árlistát. Aki most rendelne Joggert, nyár közepére már bele is ülhet, ám a motorválasztásnál vegye figyelembe, hogy aligha lesznek örökké befagyasztva a benzinárak.