Jó az öreg a háznál, szólt a hazárdjátékos - Volvo S70 2.4 (1998) vásárlás

Miközben minden józan gondolkodású vásárló azon töri a fejét, hogyan cserélhetné le az autóját egy fiatalabbra, elkezdtem a kilencvenes évek zavaros kínálatában Volvókra halászni. Volt három kívánságom is: legyen kombi, vállalható állapotban és jó áron. Ezekből végül csak az egyik nem teljesült - ismerjék meg a motivációkat, a keresés buktatóit és az első benyomásokat az új fogással!

Eldőlt a dilemma, jöhet a hibalista

Nem vagyok egy bőrre lágyuló típus, ráadásul amilyen jó üléseket készít a Volvo, annyira csúnyán tudnak öregedni ezek a korabeli kárpitok. Ritkaságszámba megy, amelyikben szép állapotban vannak, ebben mégis kifejezetten jók: a vezető foteljén látszik csak néhány apró repedés az összes többi ülés és az ajtókárpitok is makulátlanok. Olajcsere és vezérléscsere is pont 5000 kilométerrel korábban történt, utóbbi nagy fegyvertény, hiszen 150 ezer forint körüli összeg. Mivel nem egy korosan nyugatról behozott autó (még I-s rendszáma van), az előélete is könnyen leellenőrizhető.

A negatívumok oldalán a legfájóbb tény, hogy szedán, bár ez is tetszik, azért mégsem kombi. Több apró húzás, karc és folt van a kasztnin, de az ilyet jobban csípem, mint ha gittelve lenne. Egyik ablakemelő gombja törött, a jobb oldali tükörlap repedt, a csomagtér teleszkópja végelgyengülés előtt áll.

Több helyen zörög és nyiszog a műszerfal, amennyire olvastam, ez gyakori probléma a típusnál.

Vállalható lista, most vagy soha, vágjunk bele! Családi békénk megőrzése érdekében a konkrét vételárat fedje jótékony homály, de annyit elmondhatok, hogy ennyi pénzért rendes kerékpárt sem adnak.

Jól bevált szerelőm helyett ezúttal egy Volvo-szakihoz vittem, és milyen jól tettem! A hiányzó részeket a kertben álló bontott autókból nagyon olcsón pótolta és átvizsgálta az egész autót. Gömbfejeket, lengőkarokat, fékbetéteket cserélt, ABS-kockát javított és megszüntetett egy fékolaj-szivárgást. Továbbá kiderült, hogy a műszerfalat is rutinművelet szigetelni és nem óriási munka, ezt is megcsináltattam. Összesen 160 ezer forint egy ilyen körért szerintem egyáltalán nem vészes, ennyi pénzt az 5 milliós használt autó is elkér egyből vásárlás után, vagy akár a sokszorosát is.

Made in Sweden, szomorú műanyagokkal

Ugyanakkor ezzel még nincs minden kipipálva, maradtak harci sérülések a lökhárítókon, az egyébként tökéletesen üzemelő automataváltóban nem ártana majd hamarosan egy olajcsere. Ez ugyanis a hosszú élet garanciája, de nem olcsó, akár 100 ezer forintos kiadás is lehet, mert méregdrága az olaj. Természetesen, mint minden kocsibeszerzésnél, itt is költségekkel járt az átíratás (eredetvizsga, vagyonszerzési illeték, új forgalmi, biztosítás stb.), de ezzel és a szervizeléssel együtt összességében messze a teljes beszerzésre szánt büdzsén belül maradt a Volvo.

Nagy közhely a „bezzeg régen volt még benne anyag" megállapítás, de az S70-re igaz. A bőr az bőr, a fém az fém, ami pedig svédnek tűnik, az is,

hiszen ez az egyik utolsó példány a göteborgi gyárból, 1998-tól már a belgiumi Gentből gördültek ki az autók.

Sajnos a műanyag is műanyag, és hát ezzel el is érkeztünk a beltér legszomorúbb részéhez: a plasztikok nagyrészt vacak minőségűek, zörögnek és könnyen törnek. Alighanem a két bajuszkapcsoló a mélypont, ennyire igénytelen darabokat talán még Daciába sem mertek tenni, igazi szégyenfolt – különösen egy prémiummárkától.

A bőrkárpit tartósságáról már volt szó, és mint minden más autóban, nyáron ez is forró, télen pedig hideg. Valami megmagyarázhatatlan oknál fogva pont fordítva szeretném, a szíriai származás miatt nyilán ülésfűtés sincs. Mindez azonban nem vesz el abból a tényből, hogy a svédek már a kilencvenes években is a világ legjobb üléseit készítették, és úgy néz ki, hogy évtizedekkel később is ott tartunk, hogy ezeknél a konkrét foteleknél a mai tesztautók közt is csak új Volvóban találtam jobbat. Úgy is mondhatnám, hogy a két első ülés önmagában megérte a vételárat, ha nem is lenne körülötte autó.

Komótos cirkálás öt henger melódiáival

El lehet férni mindenhol, de azért meglep, hogy a középkategória ekkora volt egykoron, a hátsó sor ma még egy kompaktban is szűkösnek számítana. Ja, és a legmenőbb extrát még nem is mondtam, távolról, gombnyomással lehet beröffenteni a motort, ezt nyilván az klimatizálás indokolta, de télen előfűtéshez és jégoldáshoz is használható. Ilyet bizony kevés csilli-villi mai szalonautó tud, inkább csak az elektromosoknál és plug-in hibrideknél terjed az állóhelyzeti temperálás – persze azt már nem a kulcsok gombjáról, hanem az okostelefonról lehet elindítani.

Jelentem, a szervizkör után az autó tömbszerű, csendes és remekül vezethető. Élénken röffen be az az öthengeres benzinmotor, nagyon lehet szeretni a hangját.

A 144 lóerő nem hangzik ugyan rosszul, de az automata S70 nem egy gyors autó, ahhoz izmosabb, leginkább turbós kivitel kellene.

Inkább méltóságteljesen gyűjt lendületet, aztán, ha már egyszer gurul, akkor 140 km/h-ig nagyjából ugyanaz a csend és nyugalom van benne. Mindeközben nagyjából 10 liter benzinnel beéri, ami abszolút elfogadható érték, alapvetően hobbiautóként tartva pedig úgysem megy bele sok kilométer.

Megnyugtató tudni, hogy a maga idejében az egyik legbiztonságosabb modell volt, bár nyilván elvérezne egy mai Euro-NCAP teszten – mások lettek a követelmények. Közben itt a tél és kiderült, hogy az S70 természetes közege a hó. Hihetetlen gyorsan melegszik be és párátlanítja a szélvédőket, havon pedig olyan kezes, mintha egy másik autóban ülnék. Egy másodpercre sem bántam meg, hogy beszereztem egy Volvót, mert bár egy nyugdíjas hangulatú, ódivatú kocka-szedán, én mégis látom benne a szépet, értékelem a gyárias állapotát és rozsdamentességét, na meg az öt henger baritonját.

Másoknak is megtetszett az egyik alkatrésze

Három hónapja volt meg az autó, amikor a reggeli első indítás után olyan üvöltéssel örvendeztetett meg, mintha Thor a saját kezére csapott volna a kalapáccsal. Pár másodperc után leállítottam, de így is kijött több szomszéd megnézni, mi is történt. Nos, felszívódott alóla a katalizátor. Szégyenletes, de mostanában nagy tételben lopják, a benne lévő nemesfémek miatt viszonylag könnyen értékesíthető, úgy 50-80 ezer forintot érhet egy gyári darab.

A sebész két precíz vágást ejtett alhasi tájékon, komoly bosszúságot okozva ezzel nekem. Végül saját lábon vittem el a szervizbe, ahol meglepően olcsón, 35 ezer forintért került alá utángyártott katalizátor. Hasonló árban lett volna a bontott is, de ez sokkal filigránabb, ezért nem éri meg kivágni, én meg többet nem kívánok hasonlóan járni. A történet rosszabbul is végződhetett volna, a tettesek talán elnyerik méltó büntetésüket.