Amikor több kell egy divatos szinglijáratnál - Mini Cooper S (ötajtós) teszt

Az ötajtós kasztni talán nem annyira harmonikus, mint a háromajtós, de egyértelműen praktikusabb - igaz családi használatra inkább a Clubman nevű kombi változat alkalmas

Létezik-e még olyan új autó, amelyet élmény vezetni, különleges dizájnt nyújt, de ha kell, elboldogulunk vele a hétköznapok során, nagyjából elférnek benne négyen is, és nem kerül egy lakás árába? Nos, az ötajtós Mini Cooper S ezeket mind tudja, és bár közel sem hibátlan, folyamatos vigyort csal az arcunkra.

Praktikum helyett gyönyörű billenőkapcsolók

Sajnos a kesztyűtartó és az ajtózseb kicsi, a váltó előtt pedig van ugyan két pohártartó és előtte egy apró tároló, ám utóbbiból minden kiesik. Vezeték nélküli töltőt a könyöklőben alakítottak ki, de sokan inkább a pohártartóba teszik majd a telefonjukat, mert ott van a két USB-C és a 12 voltos csatlakozó. A háromajtósénál nagyobb, de így is csak 278 literes a csomagtér. Szabályos formája miatt jól pakolható, az áthelyezhető álpadlóval ülésdöntés után is sík a felület. Legalul van egy extra rekesz, de ide csak olyat tegyünk, ami bírja a meleget, mivel a kipufogó alaposan befűti.

A minőség tényleg javult, a Yours csomag részeként finom tapintású, szép varrású és jó illatú bőrkárpit jár, az ajtókon viszont csak a könyöklőkre jutott belőle, a többi részt már félpuha és kemény plasztik borítja.

Felül puha a műszerfal, a díszbetét sem rossz, ezúttal is a középkonzolnál bukkan fel a legtöbb olcsó műanyag.

A formák persze nagyon elcsavarják az ember fejét, jópofák a légbeömlők tekerős elzárói és persze a billenőkapcsolók telitalálatok. Kevésbé tetszettek a középső kijelző alatti érintőgombok, és mivel a képernyő erősen süllyesztett, a széleinél kicsit küzdeni kell az ujjunkkal.

Szerencsére az összeszereléssel nincsenek gondok, masszívan egyben van minden, remélhetőleg a magyar utak sem fogják egyhamar kikezdeni ezt. Na, de nem csak nézegetni meg sűrű városi forgalomban araszolni vesz az ember egy Cooper S-t, így végül én is a dobogókői szerpentinnél kötöttem ki vele, ahol rögtön nekiálltam feszegetni a határokat. Alighanem az autó legalább annyira élvezte a háromórás pilisi kirándulást, mint én, és ez még csak bemelegítés volt, hiszen utána Pécs környékére is ezzel mentem, ahol nem véletlenül rendeznek évtizedek óta raliversenyeket.

Kellemes dinamizmus és bariton kipufogó

De milyen a Mini műszaki tartalma? A Cooper alapváltozatban 1,5 literes, sorhármas turbómotor dolgozik, ez 136 lóerőt tud és hatfokozatú kézi váltóval kapjuk. Jobb választás a Cooper S, amelyben kétliteres, négyhengeres motort találunk, igaz, a korábbihoz képest némileg kevesebb, 178 lóerővel. Nem hangzik ez olyan soknak, főleg az 1,3 tonnás önsúlyhoz, de kár aggódni, az alapáras kézi váltóval 6,8 másodperc alatt ugrik 100-ra, a tesztautóban lévő feláras, Steptronic Sport nevű hétfokozatú duplakuplungos automatával egy tizedet még nyerünk a sprintnél, a végsebesség pedig 235 km/h.

Szó sincs tehát lustaságról, poroszkálásból pillanatok alatt vágtázásba válthatunk. Normál, automata módban csendben dolgozik a motor, hamar felkapcsolgat, a visszakapcsolás azonban kissé lusta.

Ha fel akarjuk ébreszteni, a legjobb Sportba átkattintani az üzemmódválasztó billentyűt, vagy a váltót dobjuk át manuálisra.

A legtöbb autónál nem szoktam létfontosságúnak érezni a kézi üzemmódot, itt viszont azt vettem észre, hogy még a városi forgalomban is ezt használom. Egyrészt így gyorsabb a visszakapcsolás, másrészt pedig bármikor kiforgathatjuk, és jobban kontrolálható a motorfék is.

Ráadásnak élvezhetjük az akusztikát, hiszen a Cooper S-nek valódi, kipufogóból jövő hangja van. Már nem durrog és ropog, mint a korábbi szériák, ám izmosan mély, bariton hangon zenél és magának a motornak is jó az orgánuma, ami a négyhengereseknél ritka. Sport állásban a turbó vidám süvítésbe kezd, amit váltásoknál a lefújó szelep tüsszögése vált fel. Hosszabb úton mégsem zavaró, autópályán normál módban és automatán hagyva a hosszú hetedik fokozatban alacsony fordulaton, csendben haladhatunk. Sőt, meglepő módon az általános zajszint sem vészes, a szél susogása is moderált.

Szenzációsan kanyarodik, de rugózni nem szeret

Az igazi adrenalin az első szerpentines kanyarnál termelődik, a Cooper S ugyanis remekül kanyarodik. Közvetlen, még parkoláskor is sportosan nehéz kormánykerekét elfordítjuk, az autó pedig azonnal követi a kijelölt irányt, olyan kanyarsebességekkel, hogy nem értjük, hogyan lehet fronthajtással ennyire hatékony. Oldaldőlése szinte nincs is, a Pirelli P Zero gumik ragasztóként tapadnak az aszfaltra, ha pedig kezdjük átlépni a határt, akkor finom, négy keréken való csúszással jelzi, aki pedig tovább feszíti a húrt, orral előre fog lemenni az ívről, de gázzal innen is könnyen visszahozható.

Valójában a mókához ki sem kell kapcsolni az ESP-t (van Sport állása is), őrmesterkedés helyett csak a rázós helyzeteknél szól bele az eseményekbe.

Amúgy a Mini az egyre rosszabb minőségű dobogókői utakon sem jött zavarba az úthibáktól, kanyarban sem pattogott el,

a Mecsek jóval simább útjain pedig valósággal lubickolt (én is). Illene néhány szót írnom a vezetéstámogató rendszerekről, viszont a vészfékezőn és adaptív tempomaton felül csak sávelhagyás-jelző volt a tesztautóban. Előbbi kettővel semmi gond nem volt, az utóbbit viszont gyorsan kikapcsoltam, mert idegesítő vonyítással jelzett.

A tolatókamera kissé torzít, de kiváló minőségű képet ad, ultraszéles módba kapcsolva még a keresztforgalom-figyelő se hiányzik. Városban azonban nem fenékig tejfel az élet a /40-es gumikon gördülő Cooper S-sel, szinte alig rugózik, a kerekek nem tudnak sokat fel-le mozogni, normál módban is elég feszes a csillapítás. A kisebb-nagyobb gödrök ráznak, könnyen fel is üt a futómű, vesekőproblémánk tehát nem lesz. Sport módban az adaptív rendszer még a maradék mozgást is kiiktatja, ilyenkor már egy tízforintoson áthajtva megérezzük, hogy a fej vagy írás oldala volt felfelé.

Nem az alapára húzós, hanem amit extrákra költünk

Szerencsére a fék is felnő a sportos igényekhez, a négy jókora tárcsa szépen harap bármilyen körülmények között, a pedál jól adagolható és határozottan kell nyomni. Mindezek után a fogyasztás is tudott meglepetést okozni. Összesen 1300 kilométert tettem bele az autóba, ebben jócskán volt autópálya, országút, többszöri szerpentines ökörködés és persze budapesti csúcsforgalom is. Végül a tankolás után 7,8 literes átlag jött ki, ami azt gondolom, több mint korrekt. Érdekes volt nézni, hogy a szakaszfogyasztás-jelző a budapesti dugót nem számítva szinte sosem lépte át a 10 literes értéket.

Persze nem kerülhetjük meg a vételár kérdését sem. Legolcsóbban 6,99 millió forintért lehet új Minink, méghozzá a háromajtós, 1,5 literes, kézi váltós alapmodell. Ugyanezt ötajtósként 7,26 millióért kapjuk meg,

a cikkben szereplő Cooper S változat pedig 8,4 milliótól indul, szintén manuális válóval.

Ha bejelöljük a kormányról is kapcsolható, duplakuplungos Steptronic Sportot, illetve a Mini Yours extracsomagot, máris 9,17 milliónál járunk. Konfigurációnk még számos kényelmi és biztonsági extrát tartalmazott, így a képeken látható autó listaára nagyjából 12,7 millió forintra jön ki.

Ez még messze nem a kínálat teteje, hiszen többoldalas pdf-et töltenek meg a feláras felszereltségek és csomagok, a személyre szabhatóságot szem előtt tartva a tulajok milliókat költhetnek egy izgalmas Minire. A mostanában elszabadult árakat figyelembe véve is húzós összegre kell tehát felkészülni, ugyanakkor a Cooper S-nek nincs közvetlen konkurense: ilyen méretben prémium riválisnak csak az Audi A1 tekinthető, annál viszont hiányzik a retro stílus, míg az Abarth 500 még apróbb, és koros is. Vezetési élménye pedig unikummá teszi a kisautók között, holott nem is dedikált JCW sportmodell.