A kismotorok Szent Grálja - Kreidler Florett RS veteránteszt

Gyors és kezes a Florett, a fékjei pedig kiválóak

Nálunk alig ismerik a Németországot meghódító ötvenest, ami nem is csoda, akkoriban a szögesdrót innenső oldalán a Simsonok és a Jawa Mustangok hódítottak. Ám a kiváló minőségű Kreidler más ligában játszott, különösen a 6,5 lóerővel meglepően jól repesztő RS kivitelben.

Anton Kreidler 1904-ben nyitotta meg fémmegmunkáló, sodrony- és távírókábel üzemét a Stuttgart melletti Kornwestheimben. A telepet a második világháborúban lebombázták, de fia, Alfred újraépítette és átszervezte mopedgyárrá: 1951-ben meg is érkezett az első modell, a K50-es. A robusztus és olcsó 49 köbcentis kétütemű kisgép pont jól jött a háborúból lábadozó országnak.

Utódja, a J50 már kifinomultabb szerkezet volt, igaz, konkurenciája is volt bőven (Rex, Maico, Zündapp, Rixe, Victoria, Hercules, stb.), de stabil vázával, erős fékeivel, nagy végsebességével, és nem utolsósorban megjelenésével hódított. A Florett (magyarul tőr) 1956-ban érkezett, 3,6 lóerős egyhengeres kétüteművel, pedálos és berúgókaros kivitelben.

Álomgép: egyszerre gyors és megbízható

A csúcspontot az 1967-ben bemutatott Florett RS jelentette: a préselt, hegesztett vázba eleinte 5,3 lóerős, fekvőhengeres motort szereltek, amit később 6,8 lóerőre izmosítottak.

Mutatós, nagymotoros megjelenésével markánsan különbözött a korabeli robogóktól,

és gyorsaságával is fittyet hányt a segédmotorokra kirótt 40 km/h-s sebességkorlátozásra: akár 85-tel is repeszthetett!

Félreértés ne essék, az olasz zsebrakéták is mentek ennyivel, sőt olykor gyorsabban is, de nem voltak ennyire tartósak. Az RS csak ment, ment és ment, ráadásul remekül lehetett tuningolni. Nem meglepő, hogy a versenyzők is gyorsan felfedezték, és 1971 és 1983 között nyolc világbajnoki címet gyűjtöttek be vele.

Elképesztő, hogy egy ilyen apró, áramvonalas borítású, kompresszorral 15 lóerőre pumpált motorral Rudolf Kunz 1965-ben a Nagy Sóstavon (Utah, USA) 210,634 km/h-s sebességi világrekordot futott. A versenysikerek is hozzájárultak, hogy a Florett a márka legsikeresebb modelljévé váljon, és a Hercules K50-essel meg a Zündapp KS50-nel együtt Németországban az 50 köbcentis kategória királya lehessen.

Összesen 125 000 darab RS készült.

A Kreidler-pápa feltárta a magyar RS múltját

Tesztpéldányunkat a második legerősebb 6,25 lóerős kétütemű viszi, ennél izmosabbat (6,8 LE) csak a gyár bezárása előtti utolsó, fordulatszámmérős, elektronikus gyújtású, irányjelzős kiadások kaptak.

Ilyenből tudomásunk szerint kettő is fut Magyarországon.

Az RS-nek ötfokozatú a váltója, és nála már alkalmazták az extrakemény nikkel-szilíciumkarbid hengerbevonatot (Nikasil).

A márka 1982-es csődje után - ami főleg a japán invázió miatt következett be - a gyártási jogok és a dokumentációk a cég egykori mérnökéhez, Rudolf Scheidthez kerültek, ő ma a Kreidler-örökség gondozója. Halász Tamás fel is vette vele a kapcsolatot, és több érdekességet is megtudott az itt bemutatott motorról: 1971. december 17-én készült, svájci exportra.

Erről a fényezése is tanúskodik, narancssárgák ugyanis csak a svájci piacra készültek.

Az egyik legdrágább változat volt, 1825 márkába került,

erre jött még rá a 40 márkás szállítási költség. Tamás édesapja hozta be Svájcból 1993-ban, és 2003-ig rendszeresen használta, majd 15 év állás után idén tavasszal átvette a fiú - csak benzin kellett a tankba, és második-harmadik rúgásra indult is.

Alkatrészvadászat és fél évnyi felújítás

Bár a motorhoz és a váltóhoz a mai napig nem nyúltak, rengeteg munkát igényelt a rendbetétel. A műanyag láncvédő és a lámpafej mögötti plasztik idom megadta magát a napsugaraknak, ki kellett cserélni. Ütöttek-kopottak és rozsdásak voltak a sárvédők, akárcsak a küllők és a kerékpántok. Ezeket is ki kellett dobni, csakúgy, mint a fékbetéteket, és a két hátsó lengéscsillapító is ment a kukába, az apró gumialkatrészekkel és a hátsó lámpabúrával együtt.

Visszapillantó egy sem volt rajta, és a sebességmérő mutatója is hiányzott. Minden cserealkatrész Hollandiából és Németországból érkezett eredeti gyári darab. Fél évig tartott a munka,

a mechanikát baráti segítséggel Tamás maga tette rendbe,

csak a fényezést adta ki profiknak. Az ülést kárpitos húzta át, abban különbözik a gyáritól, hogy a Kreidler feliratot nem ráfestette, hanem belehímezte.

Kicsiben is megadja a motorozás élményét

Kezes, fürge, élvezettel motorozható és nem utolsósorban mutatós az RS. Kényelmes a nyereg és a kormány kialakítása is, így hosszabb úton sem fájdul meg a hátunk.

Élénk, pörgős a motor, a váltó pedig könnyű és pontos.

Az első két fokozat rövid, az ötödik spórolós, csak a sebesség tartására való. Már csak 85 kilós saját tömege miatt is stabil a Florett (a kortársak többsége 50 kiló alatt volt), egyenesben szépen fut, s kanyarban sem bizonytalankodik, ennek egyik oka az erős hátsó villa.

Finom és kényelmes a rugózása, hátul az előfeszítés is állítható, mi a legpuhább állásban próbáltuk. A fékek a kategóriában szokásosnál méretesebbek, de elöl-hátul egykulcsosak. A hátsó elég jó, az első pedig nagyon, így együttes hatásuk nagyszerű, a mai forgalomban is kiválóan teljesítenek. Zongorázni lehetne a különbséget a korabeli szocialista kismotorokhoz képest, egy mai robogóról átülve pedig alaposan meglepődhet bárki, mekkora élményt is lehet szerezni 50 köbcentivel.

Műszaki adatok - Kreidler Florett RS (1972)

Motor: egyhengeres léghűtéses kétütemű. Hengerűrtartalom: 49 cm3. Furat x löket: 40,0 x 39,7 mm.
Teljesítmény: 6,25 LE, 8500/perc fordulaton. Kompresszió: 11,0:1.

Erőátvitel: ötfokozatú, lábkapcsolású sebességváltó, hátsókerék-hajtás lánccal. Többtárcsás olajfürdős kuplung.

Felfüggesztés: elöl teleszkópvilla, hátul lengővilla, tekercsrugókkal, hidraulikus lengéscsillapítással. Egykulcsos, mechanikus működtetésű dobfékek.

Felépítés: préselt acél lemezváz. Hossz x szélesség x magasság: 1910 x 650 x 940 mm. Saját tömeg: 85 kg. Tank: 12,5 l.

Végsebesség: 85 km/h.

Még több olvasnivaló a Retro Mobil februári számában: