Egy olasz robogó, ami még izgalmasabb, mint a Vespa

Ha stílusos, régi olasz robogóról van szó, akkor mindenki a Vespára gondol, pedig létezik egy másik olasz márka is, amely fejlett műszaki megoldásiról és minőségéről volt ismert egykoron, ma pedig ritkasága miatt kultikus: a Lambretta. Kollégánk egy kései, de így is 35 éves példány vásárlásáról és felújításáról számol be. 

Hét évvel ezelőtt nem igazán akartam öreg motort venni. Jó lett volna valamilyen napi használatú 50-es, de az elhatározás még nem érett meg a fejemben. Az imolai veteránbörze hangulata azonban olyan magával ragadó volt, hogy nem tudtam ellenállni annak a piros Lambrettának, ami egy gyepről áruló olasz kereskedő roncsai között árválkodott. Egyben volt, gurult, mindene megvolt, ráadásul sikerült is beindítani.

Ilyen állapotban volt a vásárláskor... Forrás: Retro Mobil

Ismeretlen vásárfia

Addig nemigen ismertem a Lambrettát, a márkaalapító Ferdinando Innocentiről is csak a nem éppen sikeres kisautói ugrottak be. Vonzott, hogy nem egy „tucat” Vespa, és az is, hogy a már akkor sem olcsóságáról híres börzén

a kialkudott 550 eurós árért más, hasonló állapotú robogót nem kaphattam volna.

A maradék pénzemből vettem a helyszínen még néhány alkatrészt: szürke gumimarkolatokat, fékpedál- és berúgókargumit, hátsó lámpabúrát, szőnyeget (igaz, ez utóbbi végül parlagon maradt).

...és ilyen lett a felújítás után. Az élénkpiros szín szokatlanul hat a ma oly divatos szürke robogók között Forrás: Retro Mobil

Hazahoztuk, és hónapokig csak nézegettem, néha beindítottam, bár az olajtól teljesen eltömődött benzincsap miatt egy félliteres kólásflakonból adtam neki a keveréket. Az első „kapavágás” 2009-ben történt, a lakatos fillérekért befoltozta azt a néhány lyukat, ami a padlón éktelenkedett.

J50, a Lambretta hattyúdala

Először arra gondoltam, hogy itt a vége a felújításnak, azaz egy színjavítással, az eltömődött alkatrészek kitisztításával és a feltétlenül pótolandó tételek beszerzésével legyen olcsón járóképes a kis olasz, amelynek történetéről idő közben sikerült néhány infót begyűjtenem.

A J sorozat 1964-ben indult útjára,

karosszériája kisebb, könnyebb volt, mint a többi burkolt Lambrettáé. 50, 100 és 125 cm³-es motorral készült, a féldecis mindössze 1,47 lóerőt tudott a hátsó kerékhez küldeni háromfokozatú kézi váltón keresztül.

Megsárgult a hibátlan a sebességmérő, de sajnos még nem mutat, mert a bovden kerékagyba futó vége hiányzik. A markolatok is újak, a kéztávolság ideális Forrás: Retro Mobil

Főszereplőnk, a Special már a Lambretta márka kimúlása előtti utolsó pillanatban született, 1970 és 1971 áprilisa között gyártották, mindössze 13 599 példányban (J50-esből összesen egyébként kicsit több mint 110 ezer futott le a gyártósorról). Csak rá volt jellemző az egybeülés, amely mögé apró műanyag kapaszkodót csavaroztak, a fekete gumiszőnyeg, a levehető motortakaró lemezre illesztett Special felirat, valamint a három szín: a piros, a világos narancssárga és a türkizkék.

Helyrepofozás helyett restaurálás

Most itt áll előttem a motor teljesen felújítva, vagyis a kezdeti elképzeléseim az olcsó rendbetételről nem valósultak meg. Rájöttem ugyanis, hogy

a „félmunka” is túl sokba fájna, több értelme lehet egy teljes rendbetételnek.

2010-ben vittem el a kétütemű, váltóval egy egységet képező egyhengerest Horváth Zoltánhoz, aki amellett, hogy a klasszikus Fiatok értője, motorkerékpárokkal is foglalkozik.

Nem kellett hozzányúlni a gyújtáshoz, a karburátort is csak tisztítani kellett. A bovdenek elvezetése alaposan feladta a leckét összerakáskor. A sárvédő belső feléből előre ágaskodó, hajtogatott acélrúd tartja a helyén a motortérburkolatot Forrás: Retro Mobil

Ez a munka húzódott a legtovább, de nem Zoltán hibája miatt: egy beszerezhetetlen csapágyra vártunk - hiába. Végül az eredetit tettük vissza a hátsó kihajtáshoz, abban maradtunk, hogy nem olyan kopott, hogy ne bírná a veterános, azaz kímélő használatot. A váltó és a többtárcsás kuplung csak alapos tisztítást és új olajat kapott, a hengert fúrták, új dugó, csapágyak, szimeringek, tömítések érkeztek, részben egy angol webshopból.

Karhúzásra emelhető fel az ülés, alatta az eredeti (repedt) burkolat, amelybe szerszámkészlet és néhány apróság elfér Forrás: Retro Mobil

Szerencsére majdnem minden alkatrészt be lehet szerezni, igaz, mélyen a zsebbe kell nyúlni egy-egy pótelem miatt. Az angolok küldték az új benzincsapot (a régi menthetetlen volt), a légszűrőt, a komplett, szürke házas bovdenszettet, a szürke gumitömítéseket és díszeket. Hazai szakemberek munkáját dicséri az új szivaccsal elkészített ülés, a felújított hátsó lengéscsillapító, a motortartó bakok új szilentjei.

Az első beindítás izgalma

Polírozták az alumínium váltó- és fékkart, itthon krómozták a dudát, az első sárvédőre való díszkeretet és a berúgókart. Tavaly készült el a komplett fényezés, az eredeti festés alapján keverték ki a piros árnyalatot.

Még előtte homokszórással tisztították meg a lemezeket

az apró és nehezen eltávolítható felületi rozsdától. Októberben indult el az összerakás, és az utolsó fázisban fényezték le a kerekeket, a középsztendert, az első villát, és tisztították ki a rozsdás tankot.

Mélyen van a lapos kipufogódob, de még rossz úton sem ér le. A sztenderre felhúzott motor mind a két kereke a földön van Forrás: Retro Mobil

A diósdi Lukács Pál motorépítő egy hét alatt kerekekre állította a Lambrettát. Láttam folyamatában az összerakást, természetesen nehezen bírtam ki azt a néhány napot, amíg a menetkész állapotig eljutottunk. Az indításra vártam már a legjobban, szerencsére nem okozott csalódást az ötvenes: az ülés alatti lemezre tett benzincsappal és szívatóval kezdtem, majd jöhetett a „lábra álló” berúgókar taposása; negyedikre be is röffent!

Az alumínium-gumi padlódíszek Imolából valók, a fényezett felületre vigyázni kell, hiszen a cipőtalp könnyen összekarcolja a lemezeket Forrás: Retro Mobil

A kiégetett, a leömlőnél meghegesztett eredeti kipufogó érces pattogással lövi ki magából a kékes füstöt (nem túl sűrű, kétszázalékos - 1:50-es - keveréket ír elő a gyár), gázadásra nem torpan meg a motor, érzésre megvan mind az 1,47 lóerő. Jó az üléspozíció a 193 cm-es magasságomhoz, kényelmesen tudom fogni a kormányszarvakat, nincs túl közel a térdvédő burkolat sem.

Simán megfutná a 40 km/h-t

A bovdenekkel működtetett háromgangos kézi váltó karja a bal oldali markolatnál van, és bár nincsenek határolókarmok, hogy egyértelműen „betaláljon” az ember a fokozatokba, a harmadik próbaúton már úgy kapcsoltam, mintha több ezer kilométert legyűrtünk volna együtt.

Jól adagolható a váltókar behúzásával működtethető kuplung is.

A fék a gyenge pont: az elsőt behúzva bakkecskeként ugrándozik a puha rugójú villa, a hátsó pedig alig fog. Működnek a lámpák, és a berregő kürt is.

Szép vonalú a karosszéria, amely a legkönnyebb, legrövidebb és legkeskenyebb volt a burkolt Lambretták között Forrás: Retro Mobil

Méreteihez képest kicsi a fordulókör, nem nehéz vele manőverezni szűk utcában sem. Szépen fut egyenesen, a rugózás meglepően finom, de a 10 colos kerekekkel nem nagy élvezet a kátyújárás. Meglepődtem, hogy milyen jól viszi a 78 kilós karosszériát az a kevéske lóerő; kifejezetten virgoncnak érződik, és így bejáratós üzemben is könnyedén elérhetném vele a 40 km/h-s tempót, ha nem óvnám. Most az idő már nem engedi meg a hosszabb motorozást, de ha süt a nap, nem zavar a metsző hideg sem: kimegyek néhány körre, hogy élvezkedjek vele.

Műszaki adatok - Lambretta J 50 Special (1970)

Motor: egyhengeres, levegőhűtéses, kétütemű benzinmotor hátul beépítve. Dell'Orto SHB 18/12 karburátor. Tranzisztoros gyújtás, 6V-os elektromos rendszer. Papír légszűrő. Üzemanyag: 1:50-es keverékbenzin. Hengerűrtartalom: 49,8 cm3. Teljesítmény: 1,47 LE, 4500/perc fordulaton.

Erőátvitel: háromfokozatú, többtárcsás, olajfürdős tengelykapcsoló, bovdenes működtetésű kézi kuplung és váltókar.

Felfüggesztés: Elöl tekercsrugós lengővilla, hátul a motor/váltó egységgel egybeépített lengőkar tekercsrugó és olajos lengéscsillapító. Elöl-hátul dobfék.

Felépítmény: Önhordó, préselt acéllemez karosszéria. Hosszúság x szélesség x magasság: 1690 x 630 x 1030 mm. Üzemanyagtartály: 6,4 l. Saját tömeg: 78 kg. Gumiméret: 3.00 x 10.

Végsebesség: 40 km/óra. Átlagfogyasztás: 1,58 l/ 100 km.

Forrás: Retro Mobil