Mínusz 700 ezer forint a Skoda-embléma miatt

Egy hetet töltöttem el a ráncfelvarrott Superb gyomrában, és arra jöttem rá, semmilyen észszerű magyarázat nem lehet arra, hogy valaki ennél nagyobb luxusban vagy méretesebb autóban akarjon utazni. A Superb kihasználja a józan ész kereteit, tessék hát ellenállni az Audi, vagy akár a VW Passat kísértésének! Csakhogy ilyenkor szoktak közbeszólni az emóciók, na meg a presztízsszempontok.

Újra bizonyít az eretnek dízelmotor

Szép lassan búcsút veszünk majd a dízelektől, a kétliteres CR TDI pedig méltó befejezése lehetne az évszázados technológiának. Közel tíz éve fejlesztik folyamatosan, rengeteg modellben van benne, és nem igazán akad gyenge pontja, már SCR-katalizátor is szűri kipufogógázait. Aki hosszú távra keres autót (vagy használt dízelben gondolkodik), annak kifejezetten ajánlott választás. A Superbet 150 vagy 190 lóval lehet választani, persze az izmosabbik volt a tesztelt autóban.

Elég rendesen megy vele a nagy Skoda, egyszer sem éreztem, hogy kevés lenne az erő, visszafogottan vezetve mégis mindössze valamivel 5 liter felett fogyasztott. Nagyon komoly teljesítmény ez egy ekkora autótól, bőven 1000 km felett van vele a hatótáv, és utána 3 perc alatt 100%-ig tölthető.

Ezt még elég hosszú ideig nem fogják utánacsinálni az elektromos autók.

Nyilván kizárólag városi használatra azok nyújtanak optimális megoldást, de hosszú utakra bizony a TDI nyerő.

A közel tökéletes összképet a lassú gázreakció és a hétfokozatú DSG-váltó bizonytalankodása rontotta el alacsony fordulaton: egyszerűen egy hét után sem tudtam úgy lenyomni a gázt, hogy egyenletesen gyorsuljon az autó. Elindulok óvatosan, semmi, aztán meglódul, mire elveszem a gázt, ezt eljátszottuk újra meg újra. Lehet, hogy nem vagyok Max Verstappen, de azért ez az átlag usernek is fel fog szerintem tűnni. Finom manőverezésben, visszaváltásokban sem csúcs a duplakuplungos váltó.

Nem csak taxinak és cégautónak érdekes

A VW-csoportnál kevés igény marad kielégítetlenül, mindenki megtalálhatja a neki való autót.

Persze azért valami különbségnek lennie kell a márkák között,

így a Volkswagen az eminens diák, a Seat az érzelmekre ható, latinos márka, a Skoda pedig az okos és ügyes cseh unokatestvér. Érdekes megnézni a megbízhatósági statisztikákat is, ahol hiába a közös alapok és az egységesített gyártási folyamat, valahogy mindig a Skoda végez az élen a konszerntársak közül (leszámítva persze a Porschét).

Számomra, akinek nem számít a jelvény, egyértelmű, hogy a Skodát választanám. A luxus egyébként mindig relatív: a Superbnél például nincs semmilyen olyan részlet, amire rá lehetne sütni, hogy hivalkodó és rongyrázó lenne, erre kínosan ügyelnek a konszernen belül. A másik oldalon viszont a Superb által kínált minőség, hely és extra-garmada már-már ostromolja a luxuskategóriát. Ami efölött van bármilyen értelemben, már valóban prémium, más olvasatban haszontalan pénzkidobás.

Nyilván egy Audi A6, urambocsá A8 csendesebb, gyorsabb és még kényelmesebb, de amíg valaki nem ült olyanban, egy másodpercre sem fogja hiányolni a többletet (én őszintén szólva sok presztízsautót kipróbálva is így vagyok vele).

Kultúrkörökben amúgy is egyre kevésbé menő a pazarlás,

a fenntarthatóság az új trend. Ez persze jó viccnek tűnhet egy kétliteres dízelből prédikálva, de a Skodának már öko-válasza is van, sőt kapható: a Superb iV plug-in hibrid, 55 kilométeres tisztán elektromos hatótávval.

Tízmillió körül nagy csata a középkategóriában

A csúcs-Skoda első számú vetélytársa a rokon Passat, ami valamivel szűkebb és drágább, de jobbak a belsejében az anyagok, és a jelvénye is magasabbra pozícionálja. Nem vezetek statisztikát, de mintha már több Superbet lehetne az utcán látni, mint nagy VW-t, és ezen nem is lehet nagyon csodálkozni. Az Opel Insigniának, Ford Mondeónak és Renault Talismannak is erős ellenfele, ekkora csatahajót csak egyetlen márka vezetett be mostanában: a hibrid, de sajnos csak négyajtós Toyota Camryt.

Persze azért nem olcsó a Skoda, a dízel változat alapáron is 10 millió fölött indul, a tesztelt DSG-váltós, 190 lovas, közepesen felszerelt változatért pedig 13 millió feletti összeget kérnek. Figyelembe véve, hogy a Superb vásárlói között elenyésző a magánszemélyek aránya, jellemzőbb a céges és állami vásárlás,

a magas listaár aligha lesz akadálya a piac további dominálásának,

itt a TCO a döntő szempont, és egyedi ajánlatok lehetnek érvényesek a komolyabb flottákra.

A Superb már-már feleslegesen nagy, kiválóan összerakott autó. Ránézésre és használat közben is kősziklaszerűen masszív, és alaposan átgondolt ergonómiát házasít sok jó ötlettel. Csak csendben merem mondani, hogy nekem így dízelként is kéne, bár ezért a kijelentésért egyre több társaságból ki fognak közösíteni. Persze sokan úgy látják, hasonló tulajdonságokat SUV-ban (Kodiaq) is megkapnak, de azzal nemcsak a harmonikus futóműhangolásból kell áldozni, hanem a mértékletességből is.