Gördülő páncélszekrény a földutakon

Nem akar beolvadni a tömegbe, de felvágni sem. A német prémiumtól irtózik, a Lexus kicsit sótlan, tucatautó pedig szóba se jön. Az ilyen vásárló válogatós, és végül nemegyszer a svéd márka kínálatánál köt ki. Ha jól körülnéz, találhat ott néhány érdekes off-road fizimiskájú modellt is, úgy hívják őket, Cross Country. Ezúttal a középkategóriás V60 terepkombit fogtuk tesztre, és négyhengeres dízelmotorral bizonyíthatja be, van-e létjogosultsága a népszerű SUV-ok alternatívájaként.

Dízellel aligha lesz zene füleinknek

Minden funkció és beállítás az álló tájolású központi kijelzőre költözött, innen lehet – elég bonyolultan – állítani a klímát, a szellőzést és az ülésfűtést is, persze minden művelethez rá kell nézni a képernyőre. Maga a menü nem igazán szép, de ennél rosszabb, hogy egy hét után sem tudtam kiismerni a logikáját. A digitális műszerfal viszont letisztult és egyszerű, ezt tudtam szeretni, még ha túl sok egyéni beállításra nincs is lehetőség.

A motorindítás elég menő, egy kristályokkal díszített kapcsolót kell a váltó mellett jobbra pöccinteni.

Nem vagyok egy hangos dízelgyűlölő, de ehhez a karakterhez annyira nem illik ez a karakteresen (értsd: a kelleténél és a konkurenciánál hangosabban) kerregő négyhengeres motor, hogy minden indítás fájdalmas volt. Egy idő után még a start-stopot is inkább kikapcsoltam, csak ne kelljen minden piros lámpánál végigszenvedni.

A Cross Country-hoz nem lehet megrendelni a plug-in hibrid hajtásláncot, így az egy szem dízelen kívül csak a T5 jelű (250 lovas) benzines van, ami kár, mert a V60 karakterének egyértelműen a némaság állna jól. A D4 nevű fülsértő dízel amúgy kétliteres, 190 lóval és 400 Nm-rel. Megy is rendesen, ezzel nincs baj (a gyári adatok szerint 7,6 másodperc alatt gyorsul álló helyzetből százra), de pörgetve sem lesz szebb a hangja.

Gördülő páncélszekrény, de kikerüli a bajt

Vezetni viszont nagyon jó a Volvót, a 7,5 centis emelés pont a megfelelő helyre tolja a kasztnit és jól ki lehet látni, kellemes vele hosszan tekeregni vidéki országutakon. Ha megfelelő felnikkel rendeljük (20-as helyett beérjük 19, urambocsá 18 colossal),

rosszabb földutakon is elég rendesen lehet vele porolni,

és laza burkolaton sem lesz gond a tapadással, hála az állandó összkerékhajtásnak, ami alapáron jár minden V60 CC-hez.

Ha hozzátesszük, hogy a tömege 1,8 tonna (erre mondják sokan, nem spórolták ki belőle a rendes svéd acélt), és csak a nyolcfokozatú automatával lehet a Cross Country-t konfigurálni, akkor máris érthető és elfogadható a 9 liter feletti átlagfogyasztás. A biztonsági fejlesztések terén élenjáró gyártó felsorolhatatlanul sok hárombetűs rendszert és vezetéstámogató technológiát pakolt a V60-ba is, nagyon koncentrálni kell, ha biztosítási csalást akarunk elkövetni és valaminek nekimenni.

A City Safety rendszer már nemcsak fékez, de ki is kerüli a gyalogosokat, nagytestű állatokat vagy bicikliseket (és persze az autókat), a holttérfigyelő belenyúlhat a kormányba. Ha hátulról belénk akarnak jönni, a V60 villogással figyelmezteti az elbambult sofőrt, aktiválja a fékeket és megfeszíti az öveket.

A legizgalmasabb újítások egyike a Connected Safety,

amely összekapcsolja az úton lévő Volvókat és tájékoztatja a sofőröket a más autók által érzékelt veszélyről: balesetről, csúszós útról.

Valamiért tabu a plug-in hibrid hajtás

Nem volt nehéz megszeretni a V60-at - ha magamnak kellene a kategóriából autót választanom, egyértelmű, hogy shortlist-es lenne. Az ember meglátja, beül, és azt érzi, hogy hazaért. Ráadásul ez az autó az, amivel a legnagyobb a valószínűsége, hogy az ember tényleg épségben hazaér. A Cross Country egyszerre divatos és eredeti, a mérete pedig szerintem tökéletes, egy pillanatig nem vágyik az ember nagyobbra, két gyerekkel családi autónak is ideális.

Az ára persze más kérdés, a sima V60 ugyanis 10,7 millió forintról indul, a legolcsóbb (dízel) Cross Country 13,9 millió, az elég rendesen kitömött tesztautó pedig 17 felett jár.

Ennyi pénzért azért már van bőven választási lehetőség,

én ebben az árkategóriában már biztosan plug-in hibridet keresnék. Házon belüli példánál maradva a terepcsomag nélküli V60-ból van is ilyen, ráadásul 320 lóerős turbós benzinessel és villanymotorral kombinálva, nagyjából a tesztautóval azonos áron.

Nagy kérdés, hogy az ember a favágó dizájnt, vagy inkább a jövőbemutató technológiát és a zöld rendszámot akarja-e, de még nagyobb dilemma, hogy miért nem lehet mind a kettőt egyszerre? Kéne tehát egy Cross Country, 50 km-es elektromos hatótávval és nagy teljesítménnyel, remélhetőleg erre Svédországban (vagy Kínában) is mielőbb rájönnek. Persze létezik plug-in hibrid hasonló méretben az XC60-ból, de jóval drágább, és elveszti a lényeget azzal, hogy behódol a SUV-divatnak.