Itt is van ajtózseb, középen könyöklő pohártartóval, az ablakoknál kihúzható árnyékoló, a középkonzol végén klímabefúvó, alatta kis polc, még lejjebb két USB és egy 230 voltos konnektor töltéssel - utóbbi gyerekzáras, zseniális.
A tesztautó ötüléses kivitelű volt, de létezik hétüléses variáns is,
természetesen erre a nagycsaládos állami támogatás is kérhető. Itt tehát a pluszülések helyett egy kisebb gardróbnak is beillő csomagtér várja a bőröndöket és bármi egyebet.
Alaphelyzetben 625 litert kell beosztanunk, ha pedig a csomagtérből, gombnyomásra ledöntjük az üléseket, akkor majdnem 1,7 köbméter a befogadóképessége. A kerékdobok csak minimális helyet vesznek el, és
a teljesen sík padlót felhajtva további méretes üregek bukkannak fel,
és még a kiszerelt rolónak is van dedikált helye. A pakolást megkönnyíti az elektromosan, láblendítésre is nyitható-zárható csomagtérajtó, melynek magasságát is beállíthatjuk, ha a helyzet úgy kívánja.
Most, hogy már minden és mindenki elfoglalta a helyét, ideje elindulni. A Santa Fe mozgatásáról kétféle motor gondoskodik, egyikük a 2,4 literes GDI szívó benzines, a másik egy 2,2 literes, 200 lóerős turbódízel, ez utóbbi hajtotta a tesztautót is. Legnagyobb baja talán a hangja, ami elsősorban kívülről hallható, bemelegedve sem halkul el nagyon. Bent már jobb a helyzet, de erősebb gázadáskor egyértelműen tudatja gázolajos mivoltát.
A benzineshez képest jóval nagyobb, 440 Nm-es nyomatéka, ha nem is sportosan, de dinamikusan mozgatja az épp két tonna alatti önsúlyú kasztnit. 9,3 másodperces gyorsulásával és 203 km/h-s végsebességével nem leszünk a német autópálya császárai, ám a Santa Fe nem is erre való. A motorral ellentétben
a 8 fokozatú automataváltó gyorsan és feltűnés nélkül teszi a dolgát.
Van menetdinamikai kapcsolónk is, bár az Eco és a Sport állásnak sincs sok értelme egy ilyen batárnál.
Kellemesen direkt a kormányzás, bár visszajelzés nincs túl sok, a rásegítés mértéke megfelelő. Ügyesen hangolták az elöl McPherson, hátul igényes multi-link futóműveket, még a 19 colos felnikkel is jól rugózik, ugyanakkor meglepően jól viseli a nagyobb sebességű kanyarodásokat is. Azzal sincs gond, ha hirtelen fékezni kell, a négy tárcsa magabiztosan lassítja a nagy testet. Hangja és a mostanában negatívabb felhangok ellenére mindenképp a dízelmotor a jobb választás hozzá.
A majdnem dupla annyi nyomaték mellett a katalógus szerint is közel feleakkora fogyasztás elég meggyőző érvek mellette. Nem tudjuk, a 185 lóerős benzines mennyit fogyaszt,
mindenesetre a tesztátlagunk 7,5 literre jött ki
- ez a benzinessel lehetetlen lenne, ráadásul ahhoz hatfokozatú automata jár. Bár nem egy apró járműről van szó, a Santa Fével gyerekjáték parkolni. Nagyon profi a rengeteg nézettel működő 360 fokos kamera, radarok elöl-hátul, és még a fordulóköre is elég jó.
A tesztautó persze csúcsfelszereltséggel (Executive) rendelkezett, és nem is volt hiányérzetünk. Az elektromos, szellőztethető ülésektől kezdve az óriási, nyitható panorámatetőn keresztül a precízen működő, teljes vezetéstámogató és biztonsági arzenálon (HUD, sávtartó, holttérfigyelő, adaptív, araszolásra is használható tempomat, vészfékező és még millió más) keresztül a navigációval, 10 éves ingyen frissítéssel rendelkező multimédia rendszerig bezárólag mindent belegyömöszöltek.
Mindez 15,8 millió forint, a hétüléses verzió felára pedig 400 ezer, ám ott az állami támogatás ezt bőven ellensúlyozza.
Akár már 9 millióért alap Santa Féhez juthatunk,
ez nagycsaládos kedvezményű, hétszemélyes és benzines, de a használhatóbb dízel is megáll 10 alatt. A csúcsmodell kóstolgatja a prémium kategóriát, ám Audi, BMW, Mercedes, Lexus, Volvo vonalon ennyiért maximum belépőváltozatot kapunk. Ha mérlegre tesszük a litereket, lóerőket és forintokat, jó ajánlat az új Hyundai SUV.