Nem felejtjük el a magyaroknak, hogy átpöföghettünk a Trabantokkal

Harminc évvel ezelőtt, 1989 szeptemberében történelmi pillanat következett be a magyar-osztrák határzárnál: miután pár héttel korábban rést ütött rajta a Páneurópai piknik, végre teljesen megnyílt, és nyugatra távozhatott a nálunk tartózkodó több tízezer NDK-s menekült. A jubileum alkalmából a korszak (ma már veterán) autóival érkezett Magyarországra egy német különítmény, hogy az eredeti helyszíneket bejárva emléktúrán emlékezzenek meg a kommunizmust felváltó szabadságról.

A német ötletgazda, aki imádja a KGST-autókat

Gerrit Crummenerl (48), a főszervező lelkes veteránautó-gyűjtő, garázsa a szocialista autók földi paradicsoma.

Annyira megszállott, hogy mindegyik példányt legalább évjárat és futásteljesítmény szerint ismer,

személyes kedvenceit még behatóbban – ilyen az Ikarus 55, az Ikarus 250, a sok Lada 2107, sőt: az egykori NDK-s állami reprezentációs autókból és a Nyugatról hivatalosan importált civil típusokból is jó pár van neki.

Az oldtimer-kereskedőként és NDK-hagyományőrzőként is ismert vállalkozó idén januárban, egy ismerősével folytatott beszélgetésen rájött, hogy a "Wende" („fordulat", ahogyan ők a rendszerváltást nevezik) éppen 30 évvel ezelőtt indult el Magyarországról. A gondolatot tett követte, és ügyfelei, barátai köréből egy közel 30 keleti veteránból álló emlékkonvojt szervezett az egykori ikonikus helyekre.

Gerrit Crummenerl ugyancsak a tévéből követte a korabeli történéseket 17 évesen, egy apró mozzanatát mégis túlságosan közelről élte át: 1989 augusztusában Sárváron nyaralva

a nővérével és annak családjával fél napos kihallgatásra vitték be az éppen szigorú magyar határőrök,

amikor a határmenti fürdőváros környékén kirándultak.

Feltettünk neki néhány kérdést az emléktúráról:

• Hazaért a csapat minden tagja szerencsésen?
• Igen, a legnagyobb gond egy Trabanttal akadt, a rossz benzincsap miatt nem tudtak tartalékra kapcsolni, és elapadt a benzin. De már ők is hazaértek.
• Szervezőként mi okozta a legnagyobb nehézséget, és mi volt a legnagyobb élmény?
• A sok-sok program és résztvevő összehangolása a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, a Német Nagykövetség és az Anima Travel utazási ügynökség segítségével könnyen ment. Az emléktúra záróakkordjaként tervezett határátlépés biztosítása az osztrák határőrség miatt azonban a legutolsó pillanatig bizonytalan volt. Végül teljes szélességében megkaptuk az átkelő főutat, így méltó módon ünnepelhettünk. Ez, illetve a közreműködő emberek, a korabeli tanúk élményeinek felidézése volt számomra a legfelemelőbb.
• Jövőre mi a terv?
• Többen felvetették egy balatoni nosztalgianyaralás ötletét...
• Keleti veteránokkal?
• Természetesen. Sőt, német-magyar találkozó ötlete is felmerült. Én pedig, ha sokan leszünk, erre a célra szívesen csatasorba állítom valamelyik Ikarusom.

Így érkezett meg 30 éve a változás szele

A 40 feletti korosztály akár személyes élmények alapján is felidézheti, hogy Németország újraegyesítésének előzménye nem kis részben Magyarországon zajlott. 1989 nyarán és kora őszén hosszú huzavona után a korabeli magyar, nyugat-német, valamint osztrák politikusok, továbbá egyházi és civil szervezetek, önkéntes segítők több tízezer NDK-s "turistát" segítettek át szeptember 11-én 0 órától a következő hetekben Sopronnál Klingenbach felé, azaz keletről nyugatra.

Az egész világsajtó beszámolt az eseményről, amely később a teljes Német Demokratikus Köztársaság megszűnéséhez vezetett. Nem véletlen, hogy a visszaemlékezések szerint Erich Honecker, az NDK kommunista vezetője őrjöngött, amikor megtudta, hogy Budapesten az NSZK követsége és a Zugligeten frissen újjáalakult Máltai Szeretetszolgálat segítségével ezrek jutottak érvényes útiokmányokhoz.

A fővárosban, illetve a Zánkai Úttörőtáborban is egyre csak gyűltek a kelet-német "turisták". Minden NDK-állampolgár a szabadságot várta, ami apránként hullott az ölükbe. Az első nagy lépés a Páneurópai Piknik volt, amely a magyar Sopronkőhida és az osztrák Szentmargitbánya közötti ideiglenes határnyitással többszáz kelet-német átjutását eredményezte.

Majd szeptember 11-én 0.00 órakor Sopronnál megtört a jég, és elcsigázott, de boldog németek integettek vissza a magyaroknak – már Ausztriából. Nyugati szomszédunkhoz (majd onnan az NSZK-ba) a további hetekben mintegy 50 ezer NDK-állampolgár távozott, nálunk a hálájukon túl ezernyi Trabantot, Wartburgot és társaikat hátrahagyva.