Porschékat, Ferrarikat nem néznek meg olyan rajongással, mint az új Jimnyt. De a legjobb egy BMW X6-os tulaj volt, aki a parkolóban odajött hozzám, és megkérdezte, beülhet-e az utastérbe, majd miután mindent végigtapogatott, azzal búcsúzott, hogy
veszek egyet, ezzel legalább nem lesz gond a hóban hazajutni."
Az autó mindössze 1,1 tonna teljes felszereltséggel, és ehhez a súlyhoz elég is lenne a 1,5-ös 102 lóerős motor, de csakis akkor, ha kézi váltóval vesszük.
A tesztautóban dolgozó hagyományos bolygóműves, négyfokozatú automataváltó érzésre legalább 15 százalékot elvesz a motorerőből és a 140 Nm nyomatékból, és ahhoz hogy értékelhető tempót menjünk – már amennyiben vagyunk olyan bátrak –, bizony pörgetni kell a motort, mint az őrület. Ilyenkor azonban nemcsak hangos, de iszákos is a Jimny: a teszthét alatt 8 literes átlagfogyasztást mértünk.
Ez annak ismeretében, hogy egy sokkal nagyobb és nehezebb hibrid Toyota RAV4 6 literrel is eljár száz kilométeren, nem túl vérpezsdítő eredmény. Ennek ellenére a Jimny ezerszer izgalmasabb és szerethetőbb tárgy a legtöbb másik négykerekűnél, és elsősorban azért,
mert egyetlen porcikájában sem akar többnek látszani, mint ami valójában.
Nevezetesen, hogy egy munkagép, amit évtizedekig tartó nyüstölésre és a végletekig kitolt mechanikai igénybevételre terveztek.
Ennek megfelelőek a méretei is, alig valamivel több, mint 3,5 méter. Az első terepszöge 34, a hátsó őrületes 46 fok (!), tehát hacsak nem egy függőleges fal áll az útjába, a Jimny bármilyen meredek emelkedőn felmegy, és biztosak lehetünk benne, hogy onnan bizony le is fog jönni. Méreteiből adódóan az utastere nem Skoda Superb-méretű, inkább egy Hyundai i20-ashoz van közelebb, de talán még az is nagyobb.
Ha négyen akarunk utazni, akkor a csomagtérbe két nagyobb laptoptáska talán befér, de
egy szerszámosláda elhelyezése már lehetetlen küldetés.
Pár tíz literrel nagyobb tér nem ártott volna, de az is igaz, hogy akkor annyi a szuper rövid hátsó túlnyúlásnak, ami viszont a kiváló terepképességekhez elengedhetetlen. Ebből is látszik, hogy a mérnökök semmit nem akartak feláldozni a kényelem oltárán, a fő prioritás a funkcionalitás volt, és ez manapság annyira ritka gyártói hozzáállás, mint sivatagban a tengeralattjáró...
Lehajtott hátsó ülésekkel már jobb a helyzet, ilyenkor ablakvonalig 330 liternyi tér áll rendelkezésünkre, ami pont elég lehet egy hosszú hétvégés túrához, pár erődjáró cucchoz, vadászfegyverhez, nagyfeszültségű vezeték javításához szükséges eszközökhöz, vagy éppen olajvezeték ellenőrzéshez használatos drónhoz, és pár további kiegészítőhöz.
Ez az autó egyszerűen nem a vezetésről szól, hiszen
menetközben a kormányon folyamatosan korrigálni kell,
mechanikai zajok szűrődnek be mindenhonnan, a tesztautóban dolgozó klasszikus automataváltó négy fokozata sem éppen országúti használatra van optimalizálva, inkább a terepjárási képesség és az ott szükséges optimális fordulatszám-tartomány fenntartása volt a cél.
De ez kit érdekel egyáltalán, amikor ott vagyunk a terepen, és a Jimny jelenléte semmi másra nem sarkalja az embert, mint az önfeledt játszadozásra. „Vajon itt még átmegy, nem lesz neki túl mély az árok, bírni fogja a sarat az erdőben, és a mélyhomokot, nem akad el a szántásban?" A fotós kollégával már régóta dolgozunk együtt, de olyan még sosem volt, hogy öt és fél órát fotóztunk volna egy autót.
Amikor már azt hittük, hogy befejeztük, találtunk egy fantasztikus méretű vizesárkot fél méter mély sárral az alján.
Mint két ovis, úgy dagonyáztunk a Jimnyvel,
és nem tudok olyan embert elképzelni, akiből ne hozná ki a legőszintébb és legboldogabb énjét ez az autó. Ennek ellenére egy rendkívül szűk rétegnek szól. Nem is ajánlanám olyanoknak, akik az átlagnál akár csak egy kicsit is finnyásabbak, ők bátran válogassanak a városi hobbiterepjárók közül.
Azt persze nem garantálom, hogy egy SUV-ban nem fogják a halálba unni magukat a roppant csendben és kényelemben. Egy Jimnyt birtokolni, és napi rendszerességgel használni - bármilyen körülmények és útviszonyok között – viszont annyira felszabadító és szórakoztató érzés, mintha saját élő pandánk lenne. Nincs olyan pillanat, hogy ne érne fülig a szánk, ha ránézünk: egyszerűen mindene arányos, nincs egyetlen rés, kiszögelés vagy illesztés, aminek nem ott és nem úgy lenne a helye.
A Jimny bevezető ára 5,4 millió forint, a jól felszerelt GLX-változatok 6 millió forinttól indulnak, a sokkal kényelmesebb és autószerűbb Dacia Duster 4,3 millió. Jelentős a különbség. De amíg a Duster egy nyugdíjas autó, ami semmi másra nem való, mint hogy eljussunk A-ból B-be, addig a Jimny egy – Japánban gyártott – fun fact négykerekű.
Minden porcikájából sugárzik az életigenlés, a tartósság,
és annak ígérete, hogy bárhová is tartsunk (különösen terepen), minden percét élvezni fogjuk az utazásnak. Azt hiszem, erről az élvezetről és örömről kellene szólnia az életünknek is, és ez megérhet egymillió forint különbséget.
Műszaki adatok: Suzuki Jimny 1.5 GLX automata
Lökettérfogat: 1490 cm3. Hengerek/szelepek száma: 4/16. Maximális teljesítmény: 102 LE 6000/perc. Maximális forgatónyomaték: 110 Nm 4100/perc.Hossz./szél./mag (hátsó pótkerék nélkül): 3545/1600/1670 mm. Tengelytáv: 2250 mm. Saját tömeg: 1105 kg
Városi fogyasztás: 9,0 l /100 km. Országúti fogyasztás: 6,3 l /100 km. Vegyes fogyasztás: 7,3 l /100 km. Mért tesztfogyasztás: 8,0 l /100 km.
Végsebesség: 135 km/h. Gyorsulás 0-100-ra: 17,2 s.
Tesztautó ára: 6 390 000 forint.