Zöld rendszámos, mégis gázolajat eszik - Mercedes-Benz E 300 de teszt

Miközben a Mercedes E 300 de limuzinformája a márka hagyományaiból merítkezik, a lemezek alatt formabontóbb már nem is lehetne. Dízel-elektromos, külső forrásból tölthető hibridrendszere sokaknak szemfényvesztés, már csak az 1,6 l/100 km-es gyári átlagfogyasztása miatt is, több szempontból viszont okos koncepció: városban sokkal kevesebb káros kipufogógázt ereget ki társainál, de autópályán is takarékos. Csak az a kérdés, hogy megéri-e.

Erős jellem, érdekes vonásokkal

Csakhogy azokkal ellentétben a másik végletet is példásan adja elő. Hepehupás murván a légrugózásának hála szinte úszik, miközben

a legnagyobb zajforrás a zsebünkben csörgedező aprópénz.

Tulajdonképpen bármit bármikor ki lehet belőle hozni, tanulékony, simulékony és sokoldalú. Ha valakinek csak egy rövid körre jutna alkalma ismerkedni vele, jobb, ha hagyja magát kiszolgálni és a kormányon, az irányjelzőn és a pedálokon kívül nem nyúl semmihez.

Az E 300 de már alapfelszereltségű kivitelben is van annyira okos, hogy mindig a legmegfelelőbb üzemmódban, a biztonság és a kényelem megfelelő egyensúlyával lehessen vezetni. Az első kilométerek, vagy inkább percek amúgy is azzal telnek, hogy csak csodálkozunk, mennyire csúcsra van járatva a kényelem és az igényesség. Nézni és tapintani is jó a belső anyagokat, kezelőszerveket, érintőképernyőket, noha az utóbbi nem megy elsőre.

Még elindulás előtt érdemes végigfuttatni a demót, illetve végignyomkodni a funkciókat, hogy ne menet közben kelljen kitapogatni, mi mire való. Igaz,

a valóság olykor még ezek után is egészen távolinak tűnik,

a vezető szinte utasnak érzi magát, annyira nincs köze azokhoz a funkciókhoz, amiket szándékosan, avagy véletlenül automatikus módban hagy. Különösen dicsérhető az új 9 fokozatú automataváltó, ami észrevehetetlenségével tűnik ki. Elinduláskor elég megtalálni a D állást, aztán el lehet felejteni az egészet. Gázt neki, meg némi ampert és huss.

Repkednek a milliók extrákra

Jóllehet, a hajtáslánc terén utat mutat az iparágban a Mercedes (anno volt a PSA-nak és a Volvónak is dízel-hibridje, de nem lett népszerű), az azonban fájó, hogy az olyan tételek, mint a head up display, az aktív távolság- és sávtartó és a hátsó oldallégzsák az extrafelszerelések közé került. Mintegy 1,5 millió forintos plusz kiadással persze mindez pótolható. Amennyiben az aktív multiledes fényforrás, továbbá a látványos kulcsnélküli bejutás is kell, újabb bő félmillió ugrik.

És akkor még nem kezdtünk bele a különböző utastéri prémiumdekoráció kialakításába, amely stíluscsomagonként kétmilliós tétel a konfigurátorban. Még a gyorstöltőkábel is feláras, de legalább

van lehetőség a 13,5 kWh kapacitású plug-in akkupakk villámtöltésére,

amivel már majdnem egy átlagos tankolás-pihenés idejére rövidíthető a kényszerpihenő. Persze, ez akkor lenne igazán fontos, ha életszerűen lehetne villanyüzemben használni a luxusautót.

Vigaszt nyújthat, hogy a ténylegesen 40 kilométeres teljes értékű elektromos hatótávot be lehet osztani, a 300 kilót nyomó, 122 lóerős zéró emissziós asszisztencia ki-be kacsolható.

Pontosabban négy eltérő üzemmód választható.

Accu Save és a Charge módban az önmagában 194 lóerős, 400 Nm nyomatékú dízelmotort működteti, a Hybrid pedig ugyebár lassú tempónál, illetve segítségként gyorsításoknál a villanymotort, minden részterhelésnél pedig a belső égésűt dolgoztatja.

Borul a papírforma, de így is kitűnő az átlaga

Kizárólag elektromotorral a menetteljesítmények nyilván elmaradnak a 306 lóerő, illetőleg 700 Nm nyomatékcsúcsra képes rendszerprodukcióhoz képest, ám a E 300 de hosszú távú felhasználóit valószínűleg jobban érdekli egy másik csúcs. Vajon meddig lehet levinni a fogyasztását?

Nos, életszerűen, azaz 300 kilométerenkénti rátöltés között egyforma városi, országúti és autópályás megoszlásban 1000 kilométerre vetítve

az 5 l/100 km-es fogyasztás egyáltalán nem lehetetlen.

Érdemes ízlelgetni ezt a értéket egy határozottan átlagon felüli használati értékű, sportautósan gyilkos dinamikájú, pihe-puha kényelmű, megkérdőjelezhetetlen presztízsű, 5 méteres és jócskán 2+ tonnás nagy Mercedes esetében.

Egy biztos: ilyen jó matekhoz nem csupán plug-in villanysegédlet, hanem az eleve szerény fogyasztású dízelüzem is kell. A leendő tulajdonostól pedig elhivatottság, hogy nyilvános oszlopon, az iroda garázsában vagy otthoni fali egységen szorgalmasan töltögeti, nem pedig kizárólag gázolajjal jár, és élvezi a zöld rendszám előnyeit. Városban lehetőleg sokat árammal járva tudja ugyanis megvalósítani fő célját a 300de, hogy – akár második autót kiváltva – óvja valamelyest a környezetet.