A csodafegyver neve: ember – így készülnek a Lexusok

Egy évszázadnyi hátránnyal indult a Mercedeshez, pontosabban Carl Benz első autójához képest, mára viszont Japán első számú prémiummárkájaként jegyzik, és kompakt SUV-tól a luxuskupéig komoly palettával van jelen a világ nagy részén. Az idén születésnapos Lexus három fő védjegyévé a dizájn mellett a hibrid hajtás és a sok kézműves részletmegoldás vált. Japánban néztük meg, hogyan tervezik, gyártják a prémiummodelleket, és igazi megszállottakba botlottunk.

Hogyan lehetne lehalkítani a csavarbehajtót?

Aligha árulok el titkot azzal, hogy rend és tisztaság van, a lényeg a részletekben rejlik: rendszeresen tanácskoznak a dolgozók és a mérnökök, mit hogyan lehetne jobbá és hatékonyabbá tenni.

Egyes részek padlóvilágításúak, hogy jól lássák a munkások az autók alját,

az alkatrészek a beszerelés sorrendjében érkeznek dobozban, a kecsesen mozgó fényezőrobotok permetfeje az eddigi 20 ezer helyett 30 ezer fordulatot tesz percenként, több nehéz tárgy mozgatását pedig gravitációval oldják meg.

Japán gyárhoz illően természetesen itt is minden gyártósornál fehér zsinórok lógnak, amit hiba esetén azonnal meg kell húzni, és ha a művezető sem tud úrrá lenni a problémán, leáll a szalag. Arról nem esett szó, hogy ilyenkor előfordul-e harakiri, de komolyra fordítva a szót, elképesztő a minőségellenőrzés: a rendszer és az éberség tesztelésére olykor direkt hibás autókat küldenek a sorra, s olyan munkások is vannak, akiknek előre begyakorolt erőkifejtéssel kell ajtókat csukogatniuk, hogy ellenőrizzék, Lexushoz illő könnyedséggel záródnak-e.

Természetesen a magas szinten automatizált gyárban is dolgoznak takumi mesterek, és mi másról is lehetne szó a látogatóközpontban, mint a külön mintadarabokkal demonstrált minőségről: a kárpitok tökéletes varrásáról,

a sebészi pontossággal kimért illesztési hézagokról

vagy az autónként 10 órás festési folyamat végeredményéről. Számomra a legmegdöbbentőbb mégis a gyár csendes működése volt, még a csavarbehatók jó részét is pneumatikusról számítógép-vezérelt elektromosra cserélték.

Megegyezik a fém sárvédő és a műanyag lökhárító színárnyalata? Tizedmilliméterre stimmelnek az illesztések? Megfelelő az ajtócsukódási hang? Néhány a minőségellenőrzési részleg napi rutinmunkái közül Forrás: Lexus

Konicsiva! A kedvenc teájánál beszélgessünk

Persze a Lexusokat nemcsak megtervezni és legyártani kell, hanem eladni is, ezért jubileumi utunk következő állomása egy márkakereskedés volt Fukuokában. Abban az évben (vagyis 2005-ben) nyitották, amikor a Toyota prémiummárkája megjelent a belpiacon, tavaly pedig teljesen átépítették, tradicionális japán stílusú ügyfélváróval és méregdrága, 5,6 méteres átmérőjű 4K kijelzővel – ezen életnagyságban is megnézhetik a kuncsaftok leendő járgányukat.

De nem is a szalon berendezése, az évente eladott 345 autó vagy a patika szerviz különleges igazán ezen a helyen, hanem a kiszolgálás.

Létezik erre egy japán szó: omotenashi.

Ez a vendég tiszteletét és igényeinek figyelését jelneti, amit az országban az éttermektől a taxikig mindenütt megtapasztalunk – gondolhatják, milyen szinten működik a prémiumterméket forgalmazó Higashi kereskedésben. Alap, hogy aki betér, rövid teaszertartásra hivatalos, s fürkészik, mire vágyhat.

Haladó szinten ez úgy működik, hogy már a parkolóba beálló kuncsaftot azonosítják rendszám alapján, hogy mire betér, kedvenc italával, és az igényeit kitalálva fogadhassák, a napi gyakoriságú átadások pedig elképesztő, személyre szabott ceremóniával járnak. Minden vevőről részletes adatlapot vezetnek, ami európai szemmel aggályokat is felvethet, de, ha netán nem említettem volna, Japán a miénktől nagyon eltérő kultúra, eltérő jómód-fokmérőkkel – köztük a kiszolgálással.

Lexus-embléma van rajta, mégsem szalon. Mi az?

Persze egy márkakereskedésbe azok térnek be, akik autót akarnak venni vagy szervizeltetni – érdemes azokat is valami különleges hellyel megszólítani, akik más időtöltésre vágynak, és közben megismerkednek a Lexus márkával. Pontosan ilyen tér az Intersect (=csomópont) Tokióban, amely egy sztárépítész, Masamichi Katamaya tervei alapján készült, aki így határozta meg: „Sokan keresnek egy helyet munkahelyük és az otthonuk közt, a szabadidejükre. Hát alkottunk egyet".

Nekem az Intersec leginkább egy fényűző bárnak tűnik, ahol van lehetősség – természetesen nem menzaminőségű – ételeket rendelni vacsorára, egyszerűen végignyúlni egy kanapén, könyvet olvasni, vagy éppen kiállítást, bemutatót végignézni. A hely lényege a belsőépítészet,

olyan részletekkel, mint a mellékhelyiség plafonjáról lelógó több száz autómodell

(ezért fotóz mindenki a WC-ben), vagy a lépcsőház üvegfala mögötti installáció fehérre festett Lexus-alkatrészekkel.

Tokióban akad egy másik különleges helyszín is, ahová bárki betérhet beszélgetni, nézelődni, autóval fertőződni: a Lexus Meets. Ezt egy óriási bevásárlóközpont alsó szintjén alakították ki, és leginkább kávézóként lehetne aposztrofálni, ahol shoppingolni is lehet (például illatszereket),

a dizájnbútorok közt viszont néhány autó is ácsorog.

Ha nem elég ennyi kedvcsináló, egy kijelzőn virtuálisan be lehet ülni Akio Toyoda mellé, hogy elvigyen egy gyors körre a Fuji Speedway pálya rázókövein dobbantva.

Az ügyfelek egy füst alatt regisztrálhatnak is a Meetsben egy – természetesen utcai – tesztvezetésre, de mi lesz a jobboldali közlekedéshez szokott, jó messziről érkezett újságírókkal? Szerencsére mi is elvihettünk egy-egy hosszabb vidéki próbakörre néhány Lexust, erről azonban, akárcsak az izgalmas japán autóparkról (többek közt parányi kei carokkal) már egy következő cikkben olvashatnak.