Három programpontunk volt a hazarepülés előtt: a wet mode-nak nevezett újdonság tesztelése, versenypályázás és szerpentinezés. Kezdjük az elsővel: a vásárlói visszajelzések alapján sokan vágytak nagyobb biztonságérzetre vizes körülmények között. A hangsúly az érzeten van, hiszen a biztonság nyilván mindig szavatolt az elektronikus segítőkkel.
Ezzel együtt érhető az igény, hiszen egy viszonylag rövid tengelytávú, erős, farmotoros sportautó nedves körülmények között
bekapcsolt menetstabilizálóval is képes meglepni a gyakorlatlan vagy kevéssé ambiciózus vezetőt.
Ezekből akad azért néhány, hiszen Németországban az átlag 911-vásárló 65 körüli főorvos, ügyvéd, vagy sikeres közepes méretű családi vállalatot vezető férfi. Ezek nem mindegyike fordul meg a versenypályán hétvégenként.
A wet mode, azaz nedves beállítás egy olyan, fizikát meghazudtoló menetdinamikai állás, ahol a teljesen kezdő sportautózó is tökéletesen semlegessé varázsolhatja a 911-ét. Érzésre olyan, mintha egy láthatatlan kéz nyomná rá felülről az útra az autót, gondosan ügyelve arra, hogy a sebességérzet ne csorbuljon, az élvezet megmaradjon, de közben egy pillanatra se csússzon semerre se a fenék, milliméternyit se.
Az első kerékjárati ívekbe mikrofonokat helyeztek, melyek a víz felverődését egyértelműen azonosítani tudják.
Meg tudják egyébként különböztetni a havat vagy a murvát is.
Nedves útfelületen először figyelmeztet a műszerfalra küldött jelzéssel az autó, hogy a vezető kapcsolja a menetdinamikai beállítások között a kormányon található tekerőgombbal wet mode-ba a 911-est.
Ha ez megtörtént, az elektronika megváltoztatja a gázpedál érzékenységét és parancsait egy lineáris parancskövetésre (alapból a gázpedál progresszív, az élmény fokozása érdekében), a váltó pedig lényegesen finomabb programba áll át, hogy túlzott nyomatékcsúcsok ne keletkezhessenek. Ezzel egy időben a PSM és PTM is érzékenyebb és óvatosabb üzemmódba kapcsol.
Az egész technika lenyűgöző,
főleg akkor, ha egymás után van mód kipróbálni a különbséget a keményen helyretevő menetstabilizáló és a végig úton tartó, mennyein finoman dolgozó wet mode között. Szenzációs újítás, minden félelmet elvesz azoktól, akik remegnek beülni sok száz lóerős (ez esetben ráadásul farmotoros) sportautókba esőben, hóban.
A pályaautózás során sajnos teljesen kikapcsolt menetstabilizálóval szokás szerint nem engedtek körözni, de végigorgonáztuk a beállításokat a sport plusig bezárólag mindenen. A hang érces, porschés, fémes, igazi, de hosszabb távon is elviselhető a hangosabb módban is; a tolóerő pedig több mint meggyőző, miközben a futómű is briliáns.
Nincs az a cirkalmas körmondat, ami akárcsak kicsit is vissza tudná adni azt, amit az ember egyszerű fia érez akkor, amikor a hajtű előtt megnyúlik az arca, betalálja az ívet, kicsit engedi a fenekét,
majd telitalppal rááll a gázra és kapaszkodik a kormányba a következő rázókőig,
ahol a hosszúra nyúlt kanyarban a belei az ajtó felé gravitálnak. Tökéletes, minden pillanat. A fék adagolhatósága, a váltó, a gázreakció, a karosszéria-merevség, a viselkedés, a kigyorsítás, minden.
Nem lehet eleget csodálkozni azon, hogy hol találtak még egy kicsit, amin javítani tudtak az eddig is tökéleteshez képest. A motoszkáló érzés sem enged ugyanakkor, hogy ebből most mennyi voltam én, és mennyi az a kód, ami végtelen áramban folyik az autó ereiben azért, hogy én nagyon nagy királynak érezzem magam. Bámulatos és felfoghatatlan mérnöki munka. Egy óra pályázás úgy megy el, mintha sose történt volna meg, csak az arcomon lévő mosolygörcs nem tud múlni. Túl jó volt.
Szerpentinezésnél a másik arcát mutatja meg a 911. Cabriókkal megyünk 2-3 órára, tökéletes időben. Nyöszörgés, zörgés nincs, ez el is várható. Az utak közepesek, néhol kifejezetten rosszak, és menet közben, percek után tűnik fel, hogy
lényegében a hajtás ellenére sem ráz szét vagy rúg meg a Porsche.
Egy sebészkés precíziójával terelhető, miközben a futómű kényelme és úthiba elnyelő képessége luxusautókéval vetekszik, ha alapbeállításon hagyjuk.
Hihetetlen széles használati módokat fed le ez a sportkocsi, egyszerűen bámulatos. A kormány nagyon közvetlen, de egy fokkal lehetne keményebb. Nagyjából ezt az egy pici kritizálnivalót találtam egy napi, változatos körülmények közötti vezetés után. Rágondolni sem merek, miféle pluszt nyújthat még ehhez képest a később érkező Turbo, illetve annak S változata (600, illetve 650 lóerő körüli teljesítményre lehet számítani).
A 911 maradt, ami volt. A mérce, minden tekintetben. Minőségben, vezetési élményben, hétköznapi használhatóságban.
Nincs fölötte semmi, ha a komplett csomagot vizsgáljuk.
Akinek pedig egy fokkal keményebb és kompromisszummentes kaland az igazi, az új generációból is választhatja a GT3-at szívómotorral és kézi váltóval, a klasszikus iskola szerint.