Amikor befejeztük a fotózást a biatorbágyi Peca-tó partján, átengedte a kormányt Kusztó, aki a Joker mellett további négy darab T3 tulajdonosa. 1979-es évjáratával amúgy valószínűleg ez az egyik legrégebbi működő kocka-Transporter az országban,
a Westfaliák között pedig mindenképpen korelnök.
Kusztó annak idején egy barátja pilóta apukáján keresztül talált rá, majd felült egy Malév-járatra, kiment érte Berlinbe, és mindenféle komolyabb probléma nélkül lábon hazahozta.
Amint magyar rendszámot kapott a T3 és átesett egy nagyszervizen (ekkor építettek bele olajhűtőt), máris újra nyugat felé fordította kereklámpás orrát: Portugáliába indultak vele a foci Eb-re. Kusztó a baráti társaságból ekkor ismerte meg későbbi feleségét, a Volkswagen pedig zokszó nélkül letudta a 9700 kilométeres túrát. Ekkor fordult meg a kontinens legnyugatibb pontján (Cabo da Roca), utána a déli végekre (Gibraltár), egy későbbi túrán pedig még az Északi-fokra (Nordkapp) is eljutott.
Gyári adatok szerint 127 km/h a végsebessége, de természetesen Kusztóék az öreg NSZK-technikát sohasem hajszolják padlógázon. Már csak azért is
tanácsos a mértékletesség, mert száz fölött drámaian megnő az étvágya,
amúgy a régi DIN-szabvány szerint 90 km/h-nál 11,1 városban pedig 15,4 liter az átlagfogyasztása. Ezek persze nem olyan kamuértékek, mint manapság, hanem valósak, és a tulaj is tanúsíthatja, hogy szolid tempóval kirándulgatva beéri 10-11 liter benzinnel is.
Ennél a pontnál érdemes némi kitérőt tenni: míg a közelmúltig a magyar utakon járó Transporterek zömében a Golfokból és Passatokból ismerős 1,6-os dízelmotor kerepelt, addig a korai évjáratokban nem létezett ilyen opció. Eleinte ugyanis csak a T2-ből átvett léghűtéses benzinesekkel gyártották, ami kívülről is könnyen felismerhető az indexburák közül hiányzó második hűtőrácsról. 1982-ben aztán véget ért a levegős korszak, jöttek a továbbfejlesztett, immár vizes bokszermotorok (WBX).
Néhány kilométer után aztán megértem, miért is ilyen keresettek és drágák az ilyen korai T3-asok. Semmiképp sem az erejük miatt, a kétliteres motorból előcsalogatott 70 lóerő komótos tempóhoz elég,
ugyanakkor ezzel már nem számítunk mozgó útakadálynak.
Egyszerűen a hangja lebilincselő: a bokszeres tónusokból, a hűtőventilátor zakatolásából ugyanazok a melódiák szűrődnek előre, amiket a Bogarakból, Porsche 356-okból, T1-T2-esből és más levegős Volkswagenekből megszoktunk.
A dízelekkel ellentétben sosem zavaró a zajszint, hanem gyorsításnál kellemes, országúti tempónál pedig diszkréten háttérbe szorul. Mivel felmálházva két tonnát kell mozgatnia a 137 Nm nyomatékú motornak, nem célszerű túl hamar felkapcsolni, különösen emelkedőn. Ez nyilván szokatlan annak, aki a modern turbódízelek karakteréhez szokott, de a hosszú karban végződő váltó négy fokozatával jól zsonglőrködve simán fenntartható a lendület. És különben is, minek sietnénk?
Nyolcvanas évekbeli külsejéhez képest meglepően régimódi akusztikai élményt társít tehát a T3, de vajon melyik időszakba illeszkednek a menettulajdonságai? Nos, ó- helyett egyértelműen az újkorba, szerencsére. Szervórásegítés híján manőverezéskor bele kell ugyan kapaszkodni a kormányába, de
már egész lassú tempótól könnyen kezelhető, és ami meglepő, pontos is.
Az elődök támolygásának részben azzal vetettek véget, hogy a T3-ban fogaslécesre cserélték a globoid csigás kormánygépet.
További előrelépés volt a korábbi generációhoz képest, hogy a minden irányban megnőtt, szögletes karosszéria alá előre már modern, kettős keresztlengőkaros futóművet építettek be, és a torziósakat hátul is kompakt csavarrugók váltották fel. Már nemcsak a sofőr és utasa, illetve az akkumulátor tömege nehezedik az első tengelyre, hanem a pótkereket is előre, a padló alá költöztették, mindez a jó helykihasználás mellett közel 50-50 százalékos tömegeloszlást eredményezett.
Nyilván még véletlenül sem sportkocsi a Joker (már csak a velünk utazó tányérok, csészék miatt sem), de a korábban kipróbált T2-höz képest
nagyságrendekkel stabilabb az úttartása, s közben finoman kisimítja az úthibákat.
Tényleg finom utazóautó, közben a sofőr ízelítőt kap a teherautók pozitív élményeiből is: óriási szélvédőjén át remek panoráma nyílik előre az autósorok közt, rövid orrát simán be lehet tolni a kereszteződésekbe, s a kerék fölött ülve egész kis körön el tud fordulni.
Ha megnézzük a mérvadó német Classic Data árprognózisát, látszik, hogy a T3-asok ára is megindult fölfelé, mindenekelőtt a különleges kiviteleknél (Caravelle busz, duplakabinosok, összkerekes Syncro), és a skála tetején tanyáznak a gyári Westfaliák. A Mobile.de oldalon a jó állapotúak zöme jócskán túl jár a 10 ezer eurón, de négyszer ennyiért is kínálnak patika állapotú példányokat. „Ez egy nagyjából hárommillió forintos autó" – mondja sajátjáról Kusztó, de esze ágában sincsen eladni.
Annál is inkább, mert a Joker most hat év kényszerpihenő után idén másodvirágzását éli. Barátjával, Csabával közös projektként
műszakilag teljesen rendbe hozták, kapott egy lakatolást
és egy friss (de az eredeti Bambusgelb árnyalattal megegyező) fényezést. Nem oldtimer minősítés volt a cél, hanem az, hogy elfogadható költségen újra működőképes állapotba kerüljön, megint az országutakat rója.
Nem is marad el a happy end: Csaba, a felesége és gyerekei imádják a Westfaliát, s azon túl, hogy ők tárolják, természetesen nyaralni is járnak vele. Voltak Ausztriában és Szlovéniában is, egy apró önindítóhibát leszámítva kánikulában is megbízhatóan működött a 39 éves technika. Még egy balatoni túra vár rá ősszel, ahol mára megritkultak a német turisták, s velük együtt a Zimmer frei feliratok – de a Transporter Westfaliát nagyobb tömeg bámulja meg, mint anno az átkosban.
Idén is lesz VW-találkozó a Hungaroringen
Szeptember 22-én tartják a hagyományos VW-dzsemborit a Hungaroringen. A központi helyszínen az a háromszáz Golf sorakozik majd, amelyet szakmai zsűri választ ki az előre regisztráltak közül. A Bogarak és a Transporterek a Hippifaluban kapnak helyet a többi léghűtéses modellel és haszonjárművel együtt, de az előre jelentkező Passat, Scirocco és Corrado, Jetta, Bora és Vento, valamint Polo modellek is külön-külön szekcióban parkolnak majd.
Ezúttal is eljön a Volkswagen Driving Experience csapata, amely a nap folyamán látványos műsorral szórakoztatja a közönséget. A találkozón bemutatkoznak új modellek, illetve a wolfsburgi gyár is gondoskodik arról, hogy különlegességeket lásson a 10-12 ezres nézősereg. Este koncerttel zárul a buli, amelynek végén kiderül, hogy ki veheti meg egy játék nyerteseként pár forintért a Das WeltAuto által felajánlott használt autót. A kalandvágyókat éjszakára a Hippifalu fogadja be, itt sátrakban vagy saját kocsikban alhatnak az előre regisztrálók.