Persze a műszaki paraméterek ismeretében nem is akkora meglepetés a visszafogott fogyasztás és károsanyag-kibocsátás. A legkisebb és egyben leggyengébb motorral, az 1.5 BlueHDi 130 lóerős, Euro 6.2 normát tudó dízellel és 6 fokozatú kézi váltóval
a WLTP-ciklus szerint 3,8 liter az átlagfogyasztása,
de a 2.0 BlueHDi (160 és 180 lóerővel) is bőven eljár 5 liter alatt, legalábbis a szabványmérés szerint.
Sajnos a nemzetközi menetpróbán csak a középső verziót sikerült rövid körre elvinni, amelyről pár kilométeres út alatt is kiderült, hogy
a legjobb francia dízel túrakombik erényeit sikerült naprakész formába önteni.
Érzékelhető zaj, sőt vibráció nincs, van ellenben jó nagy erőtartalék, késlekedés nélküli gázreakció, na meg menetprogram-választó funkció.
Sportos beállításnál egyedül a 8 fokozatú Aisin automataváltó lóg ki a sorból megfontoltságával, a többlengőkaros hátsó felfüggesztés, a változtatható csillapítású lengéscsillapítók, sőt a meglepően közvetlen dodzsemkormány felkeményedése és a motorkarakterisztika kitűnő társ a játékban. Fontos hajtáslánc ez, a régi dízelek nagyvárosi kitiltásai ellenére is fontos szerepe lehet majd az eladásokban.
A 2.0 BlueHDi teljesítményéhez képest érzésre másfélszeresnél is többet nyújt a 225 lóerős, 1.6-os, közvetlen befecskendezéses benzines, PureTech turbómotoros változat. Kár, hogy ebben a verzióban még inkább kiütközik az automataváltó a lustasága, bár meg kell jegyeznünk, hogy az adaptív elektronikának nem volt sok ideje beletanulni a könnyed sétakocsikázás utáni 5 kilométeres kanyargós útszakaszra tartogatott sportos vezetési stílusba.
Mindenesetre a gyorsulás (0-100 km/h: 7,4 másodperc) és a sebesség (246 km/h a vége) öröme itt már nemcsak a családapákat, hanem
a vérbő granturismókhoz szokott szerencséseket is hatalmába keríti.
Ugyanezt az 1,6-os turbómotort amúgy 180 lóerős verzióban is meg lehet rendelni, és csak alig szerényebb tűzijátékra képes – jóval kedvezőbb áron érdekes alternatívája lehet a csúcsdízelnek is.
A motorpaletta csúcsára a mai korszellemnek megfelelően egy 225 lóerő rendszerteljesítményű, 50 kilométeres autonómiára képes plug-in hibrid kerül,
ami nálunk zöld rendszára is jogosult lesz.
Erre azonban még várnunk kell, akárcsak a „hagyományos” változatok árára. Következtetni azonban tudunk rá: az ötajtós testvérmodellért az 1.5 BlueHDi motorral 8,9 millió forintot kérnek, tehát biztosan kilenc fölött indul majd a kombi.
Bizony nem olcsó, ám az 508 SW elég extravagáns ahhoz, hogy ez az ár se tántorítsa el az igazán megbabonázott autóst. Meglátni és megszeretni egy pillanat műve, és onnantól hiába is mutogatják bárkinek a VW Passat, Mazda6, Ford Mondeo, Renault Talisman, Kia Optima, Hyundai i40 fotóit és árlistáját. Egyedül az jelenthet kihívást, hogy megküzdjön a francia autók iránti előítéletekkel.
A Citroën, a DS és immár az Opel közösségében jogosan büszke
az oroszlános márka 508 SW-re. Hiszen a mérhető és értékelhető milliméterek, literek és másodpercek helyett, ha azok amúgy a mai kor igényeinek megfelelnek, az érzelmek döntőek. Na meg talán a vezetőasszisztensek, igaz, abban is majdnem a maximumot hozza. Persze a szerelem vaksága ellen mit sem védenek.