Csipetnyi divat és „bezzeg régen” érzés – Mini Clubman Cooper S teszt

Ez a 192 lóerős, retró divatkombi olyan rejtvény, melyet itthon csak kevesen akarnak megfejteni. Pedig tagadhatatlan hibái ellenére izgalmas és stílusos kocsi, tehát ízig-vérig Mini.

Tányér, billenőkapcsolók és Mini-ergonómia

Persze egy Miniben a főhely mindig a volán mögött van, és ez itt sincs másként. Az már a bemutatón feltűnt, hogy visszafogottabb, felnőttesebb, és ettől kicsit nyugodtabb a Clubman műszerfal-kialakítása, mint a háromajtósé, és bár a kapcsolók kiosztása hasonló a Countryman-hez, a design attól is elüt.

Csakhogy maguk az órák-kijelzők teljesen azonosak minden mai Miniben,

ami azért kellemetlen, mert pont ezeket elhibázottnak tartom.

A kormány mögött elég lenne egy fordulatszám-mérő, ahogy korábban volt, mert ahogy most van, úgy mind a sebesség, mind a fordulatszám leolvashatatlan, a kicsi és sűrűn írt számok miatt. Eközben, bár már nem mutatja a sebességet, középen megtartották a nagy levesestányért, amibe beépítve a manapság szokottnál kisebb, és így kevésbé használható tudott lenni a szögletes navigációs kijelző.

A krómozott billenőkapcsolók látványosak ugyan, de a felettük lakó műanyag gombokkal együtt összességében nem könnyítik meg az eligazodást Forrás: Bolla György

Persze lehet, hogy csak én vagyok elvarázsolva, frissen a közvetlen ellenfél Mercedes A-osztályból átülve, de tény, hogy ahhoz képest nagyon régies a króm billenőkapcsolókkal fűszerezett Clubman-belső,

ebből pedig szerintem akár piaci hátrány is lehet.

Szerencsére viszont a Clubman vezetési élménye is érezhetően régivágású maradt, ami határozott előny.

Jó hírek: automatával is izgalmas vezetni

Talán csak azt vethetjük a szemére, hogy mint minden Mini, ez is ráz már kisebb úthibákon is, megsüllyedt csatornafedeleken pedig akkorát üt, hogy attól tartottam, kiugrik a tetőablak a helyéről. Szóval klasszikusan sprőd a Cooper S sportfutóműve, cserébe viszont még az automataváltóval is meglepően közvetlenül reagál a vezető utasításaira.

A Clubman viselkedése méret- és súlytöbblete ellenére közel áll a mai háromajtós Minihez, de ez azért is lehetséges, mert a korábbi generációk még elevenebbek voltak Forrás: Bolla György

A kormány direkt, a gázpedál természetesen a választott program (eco, normál vagy sport) szerint lesz érzéketlen vagy hiperérzékeny, és a fék is ígéretes, bár azért nem versenytempóra méretezték - ha sokat hajtjuk, valószínűleg gyorsan kopik majd. A váltó klasszikus automata, de úgy programozva, hogy

a duplakuplungosokat megszégyenítő gyorsasággal tud váltani,

csak annyiban akadályozza a kocsi kihasználását, hogy a motorféket kevésnek éreztem.

Igaz, hogy a többségnek inkább a SUV-rokon (Countryman) szimpatikus, de formája mellett alacsony üléshelyzetével is a Clubman a sportosabb és vagányabb Forrás: Bolla György

Sajnos hangra nehéz megérezni, mikor lehet manuálisan visszaváltani, a fordulatszámmérő pedig gyors tempónál leolvashatatlan, ezért az igazán vezetőközpontú haladást akadályozza, viszont ha nem akarunk beavatkozni, ügyesen dönt. Próbáltam már jobb sport-automatát a Subaru BRZ-ben, de ott erős motorhang és hatalmas fordulatszám-mérő segített, hogy mikor melyik fület húzzam meg, szóval lehet, nem maga a szerkezet volt ügyesebb.

Nahát, ezt még lehet gázzal is kormányozni

A legnagyobb meglepetés azonban talán az, hogy a Clubman egy kicsit táncol a vezető kedvéért az úton. Nem kell nagy szenzációra gondolni, de mondjuk a sterilen sínautós A-osztályhoz képest életteli, ahogy

gázra az orra, fékezésre a fara könnyül el, és kezd mocorgásba.

Olyan, mint egy rendes, régi stílusú forró ferdehátú, így hiába áll messze az ideálomtól, mégis jó élmény volt némelyik kedvenc hegyiutamat megjárni.

És hiába tűnik kevésnek 192 lóerő a kétliteres turbómotortól, a valóságban ez egy kellemes karakterű, vérbő masina, ami pont annyira viszi a kissé túlsúlyos kombit, hogy a sofőr már élvezze, ami történik. Korábbi cikkünkben már szó esett róla, hogy az erősebb JCW verzió a kötelező 4x4 hajtás miatt nem tudja, amit ígér, itt azonban megkapjuk a Mini életérzést. Buli van, nem túl sok, de éppen elég erővel. És sportállásban a kipufogó is jól szól.

Régimódi autóőrülteknek? Butikjáró nőknek?

Úgy tűnik, akik a vagánysági faktor miatt választják a Mini Clubmant, nem is lőnek annyira mellé. Sőt, a széria legjobb modellje éppen ez a Cooper S, nem pedig a csalódást okozó John Cooper Works. Én csak attól tartok, hogy éppen a megcélzott vagány, fiatal(os) réteget riasztja el leginkább az ódivatú kialakítás, így az ultramodern, már inkább okostelefon-, mint autószerű konkurencia könnyen elcsábíthatja őket.

Az ilyen különleges részletmegoldások fognak meg sokakat. Álló helyzetből 7,2 másodperc alatt gyorsul százra a Cooper S, a végsebessége 228 km/h - ennyi bőven elég a mókához Forrás: Bolla György

De ha valakit nem csak az érdekel, milyen gyors egy autó, hanem arra is kíváncsi, milyen élmény éri közben a sofőrt,

a Mini Clubmanben jobb váltót és kormányt, illetve élettelibb viselkedést talál

(részleges önvezetés, elektromos hajtás és más jövőbemutató hívságok helyett). Cserébe rosszabb rugózást, nagyobb fogyasztást és kevésbé praktikus kialakítást kell elviselnie.

A Cooper S alapára 8,4 millió forint, extrákkal teletömve viszont a határ a csillagos ég. Felárért ez is kérhető összkerékhajtással, ami szerencsére kimaradt a tesztautóból. Volt benne viszont fűthető első szélvédő, így nem kellett jeget kapargatni Forrás: Bolla György

Vannak, akikre illik ez a leírás, nem vitás. Csak az a kérdés, vannak-e elegen, és hogy vesznek-e vagánynak szánt autót annyi pénzért, amennyiből akár egy klasszikus, léghűtéses Porsche 911 is kijön. Nyilván ehhez jár a vadonatúj autó szüzessége, és megint csak akad egy - részben hölgyekből álló – célcsoport, akit a fenti szempontoknál sokkal jobban érdekel a dizájn. Ám az újdonság kezdeti varázsa után épp ebben tud nehezen előrelépni a Mini.