Nem akarja összerázni a társaságot - Citroën C4 Cactus teszt

A Citroën egész márkaimázst épített szokatlan műszaki megoldások használatára. Ezek olykor drágák vagy megbízhatatlanok voltak, a Cactus azonban mostantól azt ígéri, anyagi fájdalom nélkül lehetünk különcök. Igaz, mindezt mostantól nem kíséri annyira extravagáns dizájn, mint a modellfrissítés előtt.

Szeszélyek forrása: az infotainment rendszer

A C4 Cactus megtartotta az alacsony tömeget és viszonylag olcsó vételárat eredményező egyszerűsítő filozófiáját. Továbbra is csak kibillen a hátsó ablak és a műanyag kárpitos hátsó ajtó, továbbra sem nyitható az üvegtető, melyhez továbbra sem jár roló, továbbra sincs majrévas sehol, és persze

továbbra is a lehető legegyszerűbb a műszerfal és a középkonzol.

De azért néhány új, vezetőt segítő elektronika bekerült a kínálatba.

Parkolóautomatikát nem próbálhattuk ugyan a tesztautóban, viszont a Drive Assist csomag rendelkezésre állt, és alapvetően jól is működött - különösen az tetszett, ahogy a tényleg minimálra egyszerűsített műszerfalra a megengedett sebesség kijelzését integrálták. Ami kínos ebben az egészben, az a központi infotainment rendszer. Nem az a baj, hogy a klíma is csak itt, az érintőképernyőn állítható, mert maga a menürendszer egyszerű, megtanulható.

Lassú az érintőképernyős rendszer, ráadásul a fűtés-szellőzés is csak erről vezérelhető Forrás: Bolla György

Inkább az ciki, hogy borzasztó lassan, indítás után csak jó 2 perccel áll fel teljesen a rendszer, holott ha például tegnap még meleg volt, ma meg esik, azonnal átkapcsolnánk a klímát. Sőt,

minden induláskor igényelhetjük, hogy válthassunk zenét,

vagy pláne beállíthassunk úti célt. Szóval a Cactus hiába ad remekül működő kulcsnélküli bejutást és indítást (112 ezer forint), mégis egy kis alapjárati „melegítéssel" indul a nap. Mint nagyapáinknak a Moszkvicsban.

Ki sem néztük belőle, milyen mókás vezetni

A Cactus vezetése kissé archaikus élmény, és ezt most pozitív jelzőként használom. Nem hibátlan, hiszen például a belső tükör olyan mélyen van az alacsony és előrenyúló tetőnek köszönhetően, hogy jobbra átlósan takarja a kilátást, a pedálrend miatt pedig egyre csak hátrébb és hátrébb toltam az ülést, mire kényelmes lett. Ám a barátságos futómű, a vajpuha, teljesen érzéketlen, de készséges kormány, a kissé hosszú úton járó, viszont pontos és jól kapcsolható váltó olyan összhangot teremt, amiben kifejezetten jól éreztem magam.

A fix kormányközépről már réges-rég lemondtak, de valahol a minimalista műszerfal is különleges Forrás: Bolla György

Olyannyira jól, hogy hiába mindössze 110 lóerős, szinte minden úton huligánkodni hívott a kis Citroën, egyszerűen remek játszópajtás.

Semmi komolyság nincs benne az égadta világon,

és amikor a forró ferdehátúak is már szikár, 250-300 lóerős sportgépek akarnak lenni, ez egy üdítően régies, kellemes emlékeket felidéző élmény.

A Cactus folyamatosan játékra bíztat, és nem kell törvénytelenül magas tempó ahhoz, hogy élvezzük Forrás: Bolla György

A háromhengeres 1,2 literes turbómotor ebbe a képbe tökéletesen beillett. Mint említettem, manapság már

szokatlanul hangosan szól reszelős, borízű hangja,

és a kormányon-pedálon folyamatosan érezni remegéseit (ilyet se élni más új autóban), de ezzel nem elvesz, hanem éppen hozzáad a vagány, játékos, komolytalan összképhez. Legalábbis a tesztelés egyhetes időtartama alatt.

Természetesen ezt is akciósan kínálják

Óriási előnye ennek a kocsinak, hogy nem csak olcsónak érződik, valóban elfogadható az árazása. A jól felszerelt tesztautó listaáron 6,5 millió alatt tudott maradni, amiből bizonyára alkudni lehet még, és ha én állítanám össze, automatával és ülésfűtéssel se érné el a 7 milliót. Amúgy a PureTech 110 Live alapmodell 4,8, míg ugyanez Shine csúcsfelszereltséggel 5,5 millióról indul, és lejön belőlük 410, illetve 300 ezer forint kedvezmény.

Jól pakolható, és a kompaktok átlagát hozza a 348-1170 literes csomagtartó Forrás: Bolla György

A teszt során 6,6 literes fogyasztást mértem, ami szintén baráti, bár turbós benzines kocsival ez nagyon függ a vezető jobb lábától, és simán lehet 8 is, ha sokat huligánkodunk.

Öt embernek persze szűkös az alapvetően kisautós Cactus

(nem is értem, miért C4 szerepel a nevében, amikor a C3 alapjára készül), de a hátsó hely nem kínzópad, négy ember akár közepes távra is elindulhat vele. Mondjuk a Balatonhoz vagy az Adriára, a barátokkal simán.

Hátul sem rossz a helykínálat, és az üvegtető is javítja a térérzetet. De a billenőablak a miniautóknál megszokott spórolás Forrás: Bolla György

Egyáltalán nem biztos, hogy 20-30 év múlva is az utakat járják majd ezek a kocsik, valahogy nincs bennük az örökkévalóság érzése. De az a néhány példány, ami megmarad, szerintem imádott veterán lesz, mert egyszerűen hangulatos. Ez fontos érv lehet vetélytársaival, köztük például a hasonló motorral nagyjából ugyanennyibe kerülő C3 Aircross SUV-val szemben.

„Igen! Mi mind egyéniségek vagyunk!"

A Citroën ezzel az autóval a múltjába néz, és a lehető legjobban csinálja. 1988-as elvek szerint építették egyszerűre és olcsóra, de ami fontos és jó a 2018-as autótechnikában, azt azért belerakták.

A Cactus élménye nem való mindenkinek,

kell hozzá a pozitív hozzáállás. De ha a valóban zavaróan alul-hardverezett infotainmentet leszámítjuk, a kocsi hibái, gyengeségei és olcsósága mind összeáll egy képpé, és 2018-ban teljesen szokatlan módon karakter lesz belőle.

Bár 4x4 hajtás továbbra sem rendelhető, számottevő hasmagasság, és koptatható, festetlen műanyagok segítik a földutak elviselését. Ezzel a futóművel van is értelme Forrás: Bolla György

Teljesen valódi, egyéni, szerethető vagy utálható, de tagadhatatlan karakter. Márpedig úgy érzem, hogy mostanság a valaha volt legerősebb a piaci kényszer köti meg a tervezőmérnökök kezét, ami lényegében egyformára olvasztja autómasszát - ma tehát a marketinglúzungokon túli, valódi egyéniség felbecsülhetetlen érték. És akit megérint, aki megérzi ezt, az imádni fogja a Cactust.