A világ egyik legszebb útja csak öt órára van Budapesttől - autóval a Transalpinán

Autóval és motorral is hatalmas élmény Románia legmagasabban fekvő országútja, a helyenként több mint 2000 méteres magasságban kígyózó, többnyire tükörsima aszfalttal burkolt, Erdélyt Olténiával összekötő Transalpina.

Az út

Dél felé eleinte még falvakon át vezet a 67C, aztán sűrű erdővel borított völgyben találja magát az ember, ami olyan 40-50 kilométeren át tart, a kanyarok többsége tempós és jó ritmusú, élményautózáshoz is kiváló.

Persze egyszer érdemes lassan is megtenni az utat, mert annyi téma van a fényképezéshez a kristálytiszta tavaktól a felhőkbe érő hegyekig, hogy

az ember legszívesebben ötpercenként megállna egy pihenőre.

Véletlenül egy motoros terepraliversenybe is belefutottunk, ahol mi voltunk, ott a résztvevőknek egy patak felett kellett átugratniuk, ami csak minden második résztvevőnek sikerült esés nélkül.

A szépséges Oasa-tó után változik a táj, kevesebb lesz a fa, és több a kanyar, a csúcs felé közeledve már köves hegyoldalakon haladunk. Itt minden adott egy jó kis lendületes autózáshoz vagy motorozáshoz, hiszen a táj hihetetlen, erdő híján

sokszor akár egy kilométerre is belátható az út

(ahol meg nem, ott segít felkészülni a kanyarokra a GPS), és szinte végig olyan tökéletes minőségű az aszfalt, hogy az embernek könnybe lábad a szeme.

Északon lankásabbak az emelkedők, de a hegység déli oldalán már meredek szakaszok is vannak, amelyek megkövetelik a motorfék használatát,

egy átlagautó fékei itt bizony könnyen túlmelegedhetnek.

Talán a szerpentinen látott, álcázó matricákkal borított új Renault Cliónak (vagy Capturnak) is a fékrendszerét tesztelték éppen a francia mérnökök.

Arra ügyelni kell, hogy

csak a Transalpina két végpontján lehet tankolni,

ráadásul a hegyen kb. másfélszeres átlagfogyasztással kell számolni egy sík úthoz képest. Csak egyetlen településen, Ráncán vezet keresztül az út, tehát kevés az étkezési lehetőség is.

Ruhákkal is készülni kell. Hiába volt a túra elején Szászsebesen még kánikula, a Transalpina középső, 2000 méteres tengerszint feletti részein bizony jól jött a pulóver, a hosszúnadrág és gyakran az esőkabát is, ugyanis

az időjárás meghökkentően változékony,

pár perc alatt a napsütéses idő szakadó esőre válthat, és vice versa.

Aki kedvet kapott a Transalpinához, annak tudnia kell, hogy az út legszebb és legmagasabban fekvő 25 kilométeres szakasza

kora ősztől késő tavaszig le van zárva,

és a köztes időben is csak nappal lehet használni, este nyolc és reggel hét óra között tilos a közlekedés.

A forgalomtól viszont nem nagyon kell tartani, különösen, ha hétköznap vetődik arra az ember, és 7,5 tonnánál nehezebb teherautókkal sem fog találkozni senki, mivel ezek a járművek ki vannak tiltva. Szerencsére a román autósok hírhedt kamikaze vezetési stílusa sem jellemző,

a legtöbben betartják a sebességkorlátozást és békésen nézelődnek,

a gyorsabb autókat többnyire előzékenyen elengedik.

Hétvégi programnak tökéletes a Transalpina, különösen, ha a kétórányi autózásra fekvő Transzfogarasi utat is beleveszik a túrába.

Ott viszont rosszabb minőségű a burkolat és nagyobb a forgalom is,

így aki csak az autózás vagy a motorozás vegytiszta élményét keresi, az jobban jár az előbbivel, és ne hallgasson Jeremyre.