Cafe racer stílus, aldis áron - Suzuki SV650X

Sosem kedveltem a kevert stílusokat, semmiben. Adj a Metallicához egy kis popzenét, és megszületik a nu metal. Keverd a klasszikus vonaltechnikát Van Gogh szín és formavilágával, és létrejön a modern expresszionizmus. Egy dologra azonban tagadhatatlanul alkalmas a stílusok mixelése: legyen bármi is a terméked, sokkal szélesebb körben tudsz vele megszólítani embereket. A Suzuki SV650X pedig tagadhatatlanul a „kicsit ebből, kicsit abból" irányzat jegyében született, és mindezt diszkontáron adja.

Csutkakormány és óriási fordulókör

Apropó: élvezetek. Az X megjelenését nagyban emeli a kettős, szürke-fekete fényezés, némi piros díszítéssel. Egyszerűen jó ránézni, meggyőződésem, hogy szimpla feketében közel sem lenne ennyire szemet gyönyörködtető a forma, de szerencsére ezt a dizájnerek is így gondolták.

Az SV650X alapját egy 2016-os tanulmánymodell az SV650 Rally adta Fotó: Szabó Gábor - Origo

A termetem miatt (188 centi) ez a kategória nekem általában kicsi, de

az SV-n viszonylag kényelmesen elfértem,

és bár teljes szívemből gyűlölöm a csutkakormányt, itt úgy sikerült kialakítani, hogy nem fájt tőle sem a vállam, sem a hátam (ami kisebb csoda). Igaz, nem is mentem vele egyben 300 kilométert. A csutka kialakítás miatt a fordulókör egy teherhajóé.

A fejidom, a szélvédelem teljes hiánya, az ósdi hangulatú ülés mind-mind olyan részletek, melyek azoknak jelenthet sokat, akiknek a motorozás nem kevesebb és nem több a színtiszta szabadság érzésénél Fotó: Szabó Gábor - Origo

Attól nem kell félni, hogy kis sebességű fordulásnál eldőlünk, mint egy zsák cement, mert a súlypont alacsonyan van, és a 198 kilónyi tömeg kiválóan van elosztva az első-hátsó tengely között, tehát némi gyakorlattal remekül lehet szűk helyeken menőzni az SV-vel. Mivel az X keskeny, a sorok közötti manőverezés sem probléma, bár ilyenkor figyelni kell, mert a tükrök sok esetben az autók tükrével vannak egy magasságban – ha ilyen motort vennék, első dolgom lenne, hogy felezzem a tükörszárakat.

Megmutassam a rovargyűjteményem?

Szél és bogárvédelemről felesleges is beszélni, már az első nap végén egy teljes entomológiai táblázat figyelt a nyári hálós dzsekimen. Az importőrtől hazafelé persze pályán is kipróbáltam az SV 650X-et, és az előredőlő felsőtest miatt

nagyjából 120-ig egész jól vállalható a tempó,

utána már minden tíz kilométerenkénti ugrás felér egy oroszrulett-körrel.

Csupasz vázszerkezet, ahogy a nagykönyvben meg van írva Fotó: Szabó Gábor - Origo

Motorozhatóság szempontjából talán a futómű a leggyengébb láncszem, a hosszirányú bordákat egész szépen eltünteti, a keresztirányúaknál viszont ugrál, mint Overdose a karámban.

Sportmotornak álmomban sem nevezném, de azért jókat lehet vele döngetni és bohóckodni... ebben partner az istenien jó váltó is Fotó: Szabó Gábor - Origo

Ilyenkor a kormányzás is bizonytalanná válik, szóval itt még lenne tennivalója a mérnököknek. Ebben a kategóriában vannak sokkal jobb fékek is, de pozitívumként talán annyit, hogy

erősebb igénybevétel után is nagyon gyorsan visszahűlnek.

Ez azoknak lehet fontos biztonsági tartalék, akik például lejtmenetben nem ismerik a motorfék fogalmát.

Pörgetésért könyörög a V2-es

A rajongók által egekig magasztalt blokk nekem nem jött be annyira, de ez nem a motor hibája, valószínűleg az én komfortzónám van máshol. Nyomatékból picit több kellene, lóerőből pedig valamivel kevesebb is elég lenne a bugihoz. Alacsony fordulaton kell vele küzdeni, ilyenkor elég bizonytalan, nagyjából 4500-tól érezhető, hogy magához tért Csipkerózsika-álmából.

Kettős lyuggatott tárcsafék és ABS, de így sem vet horgonyt az aszfaltra Fotó: Szabó Gábor - Origo

Ahhoz, hogy igazán kimotorozható legyen a benne szunnyadó állat, eszetlenül kell pörgetni,

az örömködés úgy 7500-tól indul,

ez a gyári adatokból is látszik (legnagyobb teljesítmény 8500-nál, nyomatékcsúcs 8100-nál). A pörgetés persze zabálja a benzint is, a százas átlag nálam 5,9-re jött ki, de nyugdíjas tempóban valószínűleg lenyomható 4-4,5 literre is a fogyasztás.

Ez a V2-es blokk hibátlan, jóindulatú, és nyugodt, mint Buddha. Szívesen megmutatnám egy KTM-mérnöknek... Fotó: Szabó Gábor - Origo

Bár a Suzuki szerint az SV650X cafe racer, mégis nehezen húzható rá a kategória sablonja, mert olcsón elérhető, minőségi és megbízható motor, ami kortól függetlenül képes a magasabb árkategóriákra jellemző menőségfaktort adni tulajdonosának, ugyanakkor érzek benne némi bizonytalanságot a tekintetben, hogy pontosan kit is akar megszólítani.

Kellemes meglepetés a kasszánál

A fiatal motorosoknak nem elég cafe raceres a forma, az idősebbeknek pedig már nem biztos, hogy elég az itt-ott darabos kidolgozás, ők sokkal jobban értékelik a finomra csiszolt megoldásokat,

rajtuk keresi betegre magát például a Triumph

a Bonneville sorozattal. Az alap SV ára 2 249 000 forint, ennél csupán ötvenezerrel drágább a tesztelt X kivitel.

A fejidom a kedvencem; hiperegyszerű, aminek üzenetértéke van Fotó: Szabó Gábor - Origo

Ezért kapunk némi retró érzést, magabiztos road presence-t, állítható első villákat, bordázott ülést és egy elvileg kényelmes csutkakormányt, ami megszokható, de azt továbbra sem tudom, hogy mennyire szerethető. E csomag ennyi pénzért több mint meggyőző, hiszen a közvetlen konkurensnek számító Yamaha MT-07 is drágább százezerrel, a Hondáról, BMW-ről nem is beszélve.

Műszaki adatok

Hengerűrtartalom: 645 cm3
Hengerszám: 2 hengeres, V-elrendezés
Teljesítmény: 75 LE @ 8500 rpm
Nyomaték: 64 Nm @ 8100 rpm
Váltó: 6 seb. manuális
Tengelytáv: 1445 mm
Ülésmagasság: 790 mm
Tömeg: 198 kg
Tank: 14,5 l
Ár: 2 299 000 Ft