"Gyere, Gyuri, Győrbe, győri gyufagyárba, gyufát gyújtogatni!" – szól a réges-régi mondóka, amely jócskán túlélte magát az üzemet. Az észak-nyugati nagyváros ipara maga is nagy túlélő, amely még a gyufagyártás aranykorában, a 19. század végén a „Vagongyárnak" köszönhetően fokozatosan a gépgyártás területére tért át és pörgött fel. A nagy múltú vasútiszerelvény-, teherautó-, traktor- és tehergépkocsifődarab-gyártó aztán a rendszerváltás után változó sikerrel tudta teljesíteni a Keletről Nyugatra áttevődött üzleti szereplők igényeit.
Mindez nagyon érzékenyen érintette a város lakosságát, hisz alig volt olyan ember, akinek ne lett volna közvetlen, avagy közvetett kapcsolata a Rábával. Hirtelen rengeteg képzett gépipari szakmunkás szabadult fel, ami a földrajzi és infrastrukturális előnyök mellett döntő szerepet játszott abban, hogy a nyugati tőkeerős autógyár, a Volkswagen-csoportba tartozó Audi 1993-ban lerakja első, és azóta is egyetlen kelet-közép-európai gyártóbázisának alapkövét.
Ennek már közel negyedszázada,
a termelés 1994-ben indult
az akkor csúcsmodernnek számító, hengerenként 5 szelepes, soros négyhengeres 1,8 literes benzinmotor előállításával. Napjainkban már a VW-konszern szinte minden motorja, R8 és Lamborghini alumíniumkarosszériák is készülnek a Mosoni-Duna iparcsatornája mellett a gyárban, a trendeknek megfelelően 2018-ban beindul a villanymotor-gyártás is.
Az 1998-as első TT után a sportkocsi második és harmadik generációja, az RS3, majd az aktuális, MQB építőkészletre épülő A3 sorozat négyajtós limuzinja is része lett a termékspektrumnak, így összesen
123 ezer autó készült itt tavaly.
Ez a szám azonban drasztikusan megnő majd jövőre, amikor a sokkal nagyobb darabszámokat ígérő új Q3 és Q4 gyártása is beindul. Jelenleg még épül a komplett új karosszériaüzem az újdonságok számára.
Állítólag egyre gyakoribb, hogy az idei őszi Frankfurti Autószalonon bemutatkozó kompakt SUV, a Q3 is be-bekerül már a szerelőszalagos rendszerbe, persze ottjártunkkor egy sem jött szembe a soron. Holott még titoktartási szerződést is aláírattak velünk, hogy ha véletlenül meglátunk egyet, nem árulhatjuk el, hogy milyen.
A program szakmai csúcspontjára az RS3 Limousine és TT RS modellek minőség-ellenőrzése volt, ami annyit jelentett, hogy nullkilométeres, 2,5 literes, öthengeres, 400 lóerős turbómotorral felszerelt kocsik volánja mögé ülhettünk be egy zárt tesztpályán, ahol amúgy
minden legyártott autót kipróbálnak.
A helyi mitfárer sem játszotta túl a szerepét, az enyém legalábbis nagyon mosolygott, amikor a mindössze 4 másodpercig tartó 0-100 km/h-s gyorsulást próbálgattam.
Meglehetősen erős gyomra és irigyelhető munkája van, amit meg is erősített: 18 éve nem lehet levakarni a vigyort az arcáról, mert sebességkorlátozásoktól mentesen napi 8 órában kell padlógázzal tépnie, ráadásul izzasztó versenyoverall és bukósisak nélkül, és még az üzemanyagot sem ő fizeti.
A csak Győrött készülő RS3 Limousine és TT RS gyártási sztenderdjei semmivel sem magasabbak a kevésbé sportos társaiéhoz képest,
bizonyos szempontokból mégis macerásak,
mert a motortól a fékekig rengeteg alkatrész különbözik bennük a tömegváltozatokhoz képest. Ahány célország, annyi előírásnak kell megfelelni: Kínába például 10-szeres tartósságú duda kell, Japánba az elakadásjelző helyett fáklya, míg Oroszországba segélyhívó rendszerrel kell szállítani az újautókat.
A naponta legyártott 660 darab A3/RS3/TT modellből csak 50 RS, ez az igényplafon, de a kapacitás csúcsa is. Ezekhez az Audikhoz is szinte minden rendelhető, a sok extra felszerelés miatt elméletileg 1,5 millió féle konfiguráció jöhet létre egy típusból. Nem véletlen, hogy a japán gyártók ma is inkább a felszereltség-csomagokban hisznek, ami nagyban megkönnyíti a gyártást.
Egy autó leglátványosabb extrája a fényezés, amely Győrben az
ionizációs technológiával működő festőrészlegben
nyeri el végső formáját. A 17 alapszín mellett 3 másodperc alatt tetszés szerinti színváltozatot ki tud keverni a vezérlő, hogy az 50 ezer percenkénti fordulaton dolgozó festékszóró-fej robotrendszer több rétegben, tökéletes minőségben felvigye a vevő kívánságát. Óránként 30-33 autót fényeznek le, mindegyik 16-18 kilónyi festékkel gazdagodik, az elektrosztatikus töltés miatt alig megy pocsékba festék.
A legegyszerűbbnek tűnő munkafolyamatot is átgondoltan megtervezett szekciókban, másodperc pontosságú ütemrend szerint végző munkaállomásokon tevékenykedő gyári dolgozók a saját testi épségük mellett az akár 20 millió forintot érő prémiumautókra is vigyázó ruházatot hordanak – a pirosat a gyár belsősei, míg a kéket a beszállítók által delegált specialisták.
Mi újságírók pedig a csarnok területének nagy részén teljesen utcai ruhában flangáltunk, csak a festőüzemhez öltöztettek fehér kezeslábasba, nehogy kárt tegyünk a frissen fújt karosszériákban. Védőszemüveget, sisakot és fülvédőt még ott sem kaptunk – igaz, a pesti Nagykörút csatazaján edződött fővárosi delegációból senki sem reklamált emiatt és nem azért, mert a gyári decibelek elnyomták a hangját.
Egyszerűen a 21. századi munkavédelmi előírások és az Audi saját igényességének köszönhetően
tiszta és csendes körülmények között folyik az összeszerelés.
Lám a fizikai munka nem feltétlenül fárasztó, egészségkárosító és balesetveszélyes – oké, a lemezprés és a motorszerelde nem szerepelt az összesen 5,6 millió négyzetméteren terpeszkedő üzemkomplexum részleges bejárási programjában.
Az Audinál azt is tudják, hogy a csúcsminőségű végtermék a gyártás teljes folyamatán átívelő pontosságot, hibátlanul kivitelezett részleteket s végül részletes hibafeltárást követel meg. Nem csoda hát, hogy még a minőség-ellenőrzési protokollja is többlépcsős, amely során két csodafegyverét, Ádámot és Évát is beveti a gyár.
A két melós nem ismeri a tréfát, ha hibáról van szó, igaz, akkor sem, ha bármi másról, ugyanis a két pléhpofa nem ember, hanem szenzorokkal teletömött, csúcstechnikájú KUKA iiwa R820 robot. A „Na mi a hézag?" kérdésre is csupán számokban válaszolnak, tizedmilliméteres pontossággal. Ezek az izgő-mozgó, sokcsuklós gépkarok szenzoraikkal
képesek arra, hogy az emberekkel egy helyen, biztonságban dolgozzanak,
tehát nem kell karanténba zárni őket, mint a kevésbé humánus társaikat.