Persze a Ford reklámszakemberei sem őrültek meg, a kezükben pénzt lobogtató, adókedvezményt nagyra értékelő emberek hada adja a nyomást, ami alapján természetes, hogy
több könnyűfém felni, mint platóbélés közül válogathatunk.
Apropó, a raktér méretei kimaradtak a sajtóanyagból, viszont elvileg egy teljesen új eljárással készülő védelmet is rendelhetünk a platóra, ami (ahogy kivettem a demóvideóból), egyfajta ráfújt rücsi lehet a műanyag helyett.
Hogy miért csak elvileg? Mert apró malőr, de egyetlen tesztautón sem volt ilyen. Kár, mert így maradt a hasznosságban a króm bukócső-imitációval vetekedő, pont csak a plató éleit nem védő alapbélés, de persze gyanús, hogy sokaknak ez nem jelent majd valós problémát. Elvileg amúgy létezik kizárólag hátul hajtó, szimpla kabinos kivitel is, de nekem a honlap konfigurátora csak összkerekeset és duplafülkéset engedett választani.
Ha a terepképesség, téli alkalmasság kicsit is szempont, akkor úgyis megrendeljük a váltókar melletti gombbal aktiválható 4x4 rendszert. Sőt, amennyiben nem kispályázunk a dagonyázásban, egy elektronikusan zárható hátsó differenciálmű egy lejtmenetvezérlővel karöltve segít megoldani minden helyzetet, amibe a 28 fokos első és 25 fokos hátsó terepszögön, illetve akár 800mm-es gázlómélységen innen kerülhetünk. Ez bizony messze túlmutat a SUV-ok terepképességein.
Ami a motorokat illeti, a 2.2TDCi négyhengeresek teljesítménye 130/160 lóerőre nőtt az eddigi 125/150 helyett, így mint minden valamire való modellfrissítéskor, úgy most is az elődökhöz mérve
erősebb és gazdaságosabb autókat kaptunk a papírforma szerint.
Minimum gyónásra fogják utalni a tulajok azt a mérnököt, aki le merte írni a 6,5 liter/100km-es fogyasztásadatot az erősebbik motorhoz, pedig valójában az európai mérési normák teszik lehetővé e hatalmas optimizmust.
Annak, aki sietős, vagy gyakran kihasználja a maximum 3500 kg-os vontathatóságot, az öthengeres 3.2TDCi lesz a megoldás a maga 200 lóerejével. A rendelhető extrák között szereplő vontatási asszisztens jó szolgálatot tehet, az autó kerekeinek finom fékezgetésével csillapítja az utánfutó súlyának rángatását. Minden motorvariáns mellé hatsebességes manuális, vagy ugyancsak hatsebességes automataváltó közül választhatunk, a teszt alatt mindkettő tökéletesen működött.
XL néven kínálják a nettó 6,55 millió forintos legfapadosabb Rangert (130 lóerős, duplakabinnal, 4x4-gyel), amibe plusz nettó 280 ezerért kapunk manuális klímát, ha nem akarunk nyáron olvadozni a fényezetlen kilincsű, lemezfelnis gépben.
160 lóerős négyhengeressel és XLT kivitellel már nettó 7,49 milliónál járunk,
fölötte áll a Limited, majd a csúcs, Wildtrack - ez 200 lóerővel, automataváltóval 9,14 millió forint (szintén áfa és regisztrációs adó nélkül).
A sajtóanyag szerint napjaink egyik legintelligensebb pickupja, ennyire én azért nem ragadtatnám el magam, de egy biztos: a vevőkör előtt egyre jobban behódol, és az igényeiket egyre inkább kiszolgálja - ami persze egyenesen szembe megy azzal, ahova eredetileg született ez a platós gép: a munka és a rögös utak világába.
Bármennyire is közelít ahhoz, hogy szabadidő-autónak hívhassam, valójában messze jár attól. Sokat segít ugyan az asszisztensekkel, kameraképpel is a kezünk alá dolgozó autó, de nem tudja magát összehúzni: egy nagy, üresen pattogó farú teherautó marad, egyre jobb anyagokba bújtatva.
Viszont reprezentatív a megjelenése,
és a legtöbb pickuphoz képest tényleg a Ranger a legszemélyautósabb, és ez sokaknak segít majd eldönteni, melyik márkára szavazzanak - csak használják is ki a tudását.