Nem szeret dagonyázni, de papíron 3,8 litert fogyaszt

A Qashqai furcsa nevét mostanra megtanultuk, már csak azért is, mert az első generáció népszerűsége itthon is segített beindítani a crossoverdivatot. Naná, hogy a bevált recepten a Nissan azóta sem változtat. De mit lép arra, hogy elárasztják a piacot a kompakt divatterepjárók?

Hálátlan szerep: a bestseller utódja

Alapvetően a második generációs Qashqai nem újdonság, 2013. év végi bemutatása óta volt már idő hozzászokni. Ennek ellenére a magyar utakon (Nyugat-Európával ellentétben) még nem lett olyan rendszeres szereplő, mint ma is népszerű elődje - ez bizonyára akkor változik majd meg, amikor 4-5 éves használt is lesz belőle. Lépéshátrányt jelent elődjéhez képest, hogy időközben a konkurencia is ontja a kompakt SUV-kat, de a neve máig jól cseng, pörögnek az eladások.

Részleteiben sokat finomodott a forma az első generációhoz képest. Ezt is Nagy-Britanniában gyártják Forrás: Bolla György

Azt a kort viszont elérte már a Qashqai II., hogy limitált kiadásokkal lehessen még több kedvet csinálni hozzá, bizonyára ennek köszönhetjük az N-Connecta fantázianevű verziót, mely, az ilyenkor megszokott módon,

alaposan felszerelve érhető el kicsit kedvezményesebb összegért.

6 989 000 forintos alapáron (benzines kivitel) már kap 18-as kerekeket, kulcs nélküli bejutást és indítást, navigációt és 360°-os kamerarendszert, meg egy rakás egyéb kényelmi és biztonsági extrát.

Kicsit a Fordokéra emlékeztet a hátsó lámpa. Már nincs belőle hétszemélyes +2 kivitel Forrás: Bolla György

A tesztautó esetében ezt még a 110 lóerős 1.5 dCi motor, a metálfény és a panoráma üvegtető drágította tovább, így 8 193 475 forint szerepelt a specifikációs lap alján. Ez persze már nem nevezhető olcsónak, azonban elég jónak tűnt az ár-érték arány, ha a spórolós motort, a gazdag felszereltséget és a kocsi méretét nézzük. Nekem meg mindig ott van kéznél a három gyerek, ha családi kocsit kell megnézni, lássuk hát, mit tud a Nissan kenyérkereső modellje 2016-ban.

Nem kütyümániások alkották a belteret

Az első beülésről tudni kell, hogy egyenesen a BMW i3-ból szálltam át. Márpedig a bajor jövőautó futurisztikus, és őrületesen stílusos belsője után a Nissan cockpit kissé lehangoló. Persze a két kocsi között ott feszül bő 7 millió forint, szóval nincs mit a japánok szemére vetni, de tény, hogy a feketét feketével keverő, és egy kis kályhaezüsttel megbolondító beltér tíz éve sem tűnt volna modernnek.

Sokat javult a minőségérzet, a kézifék is elektromos, színes a műszerek közti kijelző. De a formavilág konzervatív Forrás: Bolla György

Persze lehetünk jóindulatúak, és mondhatjuk azt is, hogy konzervatív, amelynek előnye, hogy a számos funkció ellenére is viszonylag jól áttekinthető tud maradni, és

nem gond kiismerni a használatát.

Talán csak a kormányon elhelyezett kapcsolókba lehetne belekötni, de aki nem csak egy hétre, hanem 2-3-4 évre vesz autót, az megtanulja őket, és kész - nincs ezzel nagy baj.

Nem kell menükben kutatni ahhoz, hogy két fokkal feljebb tekerjük a klímát, vagy megváltoztassuk a légmozgás irányát. A váltó precíz, de nem nagy élmény kapcsolgatni Forrás: Bolla György

Az pedig kifejezetten előny, hogy a klímakonzol is régies maradt, ezt ugyanis tökéletesen egyszerű kezelni, szemben sok béna integrált, érintőképernyős megoldással. Jellemző, hogy az említett ultramodern elektromos BMW is önálló gombcsoportot szentelt a fűtés-szellőzésnek, mert mindenhogy máshogy csak elrontani lehet - és ahogy nézem, ezt most már a többi gyártó is kezdi megtanulni.

Kényelem, apró szépséghibákkal

A beülést követő kultúrsokk elmúltával tehát kiderült, hogy az első benyomás néha csal. És ez igaz még sok más ponton is, például a Qashqai ülése olcsó hatást kelt, és kicsit szokatlan is a vezetési pozíció benne, de aztán kiderült, hogy kényelmes. A kezelőszervek pedig hiába nem különösebben szépek, minden finoman, jól működik, könnyű az egyébként nagynak érződő test terelgetése. Csak két helyen bicsaklik meg ez a vonal: az olcsó hatású navigációs kijelző jól működik ugyan, de

napfényben a kis felbontású kép teljesen értelmezhetetlenné válik,

így az egyébként ügyes és hasznos 360°-os kamerarendszert nem mindig tudtam használni.

Jobbak az ülések, mint amilyennek kinéznek. Általában fordítva szokott lenni Forrás: Bolla György

Furcsállom, hogy csak egy elektromos ablakemelő automata a négyből, ezen még a csúcsfelszereltség sem változtat. Közben a konszerntárs Renault már az alapfelszerelés felett egy szinttel is négy automata ablakot ad a Mégane-hoz. Mivel én, ha csak lehet, kerülöm a klíma használatát, és inkább szellősen utazom, ezért ez bizony fájt, de biztos sok komment szól majd arról, hogy a tisztelt újságíró el van kényelmesedve - maradjunk annyiban, hogy 8 millió környékén szerintem már járna.

Praktikus, mint egy svájci bicska

Nem gondolnánk a Qashqai-ról elsőre, milyen ügyes személy- és csomagszállító, hiszen nem egy erre kihegyezett egyterű, de mégis e téren csupa piros pont jár neki. Elöl ugyan nem vitték túlzásba a praktikumot, de a kötelező ott is megvan. A hátsó ülést viszont már kifejezetten dicsérni kell, hiszen felnőttek is el tudnak helyezkedni, gyerekből pedig hármat simán vihetünk, az ülőlap ugyanis szinte teljesen sík, és a lábak is gond nélkül elférnek.

Úgy nőtt a hátsó fejtér, hogy lejjebb kerültek a hátsó ülések, így viszont kicsit felhúzott lábbal kell utazniuk a felnőtteknek. Összességében jó a helykínálat Forrás: Bolla György

A csomagtérbe pedig egy nagyon ügyes dupla fenekű megoldást építettek, a padló alatti rekesz két fedőlemezét ugyanis nemcsak felnyitni lehet, de függőlegesen rögzíteni is, így

a kisebb szatyrok-táskák csúszkálás nélkül szállíthatók.

Ha pedig valami nagyot vinnénk, és lehajtanánk a hátsó üléstámlákat, akkor ez a padló alatti rekesz szépen elnyeli a kalaptartót, így nincs útban. Természetesen az ötödik ajtó is magasra nyílik, így e sok okosságnak köszönhetően hiába csak 401 literes a raktér, ezt tökéletesen ki tudjuk használni.

Alig több mint 400 liter a csomagtér - ez az ára annak, hogy széria pótkerék lapul alatta, ami azért aranyat ér defektnél. Nagyon jól kihasználható és tagolható a tér Forrás: Bolla György

Mire elég ekkora testben egy 1,5-ös dízel?

Mivel én mindenek fölé helyezem a vezetési élményt, ezért az emelt hasmagasságú, de nem terepjáró crossoverek eleve hátránnyal indulnak nálam. És az első néhány kilométeren már bólogattam is, hogy hát igen, a futóműről inkább a mackós Navara ugrik be, és nem valami könnyű léptű személyautó. Kis összeszokás után azonban kiderült, hogy

igazából nem kényelmetlen még a hazai utakon sem,

ráadásul meglepően stabil a Qashqai - annak ellenére, hogy a tesztautóban az egyszerűbb, csatolt lengőkaros hátsó futómű volt, nem a drágább modellek multilink megoldása.

Nálunk 5,2 litert evett, a német Spritmonitor.de oldal szerint a tulajdonosok ezzel a motorral 5,45 literes átlagfogyasztást mértek. Csak az erősebbik, 130 lóerős kivitelhez lehet automata váltót vagy 4x4 hajtást kérni Forrás: Bolla György

Sajnos a 18-as kerék rontja a összképet, mert szép ugyan, de érezhetően terheli jókora rugózatlan tömegével az egyébként ügyes felfüggesztést - az alapverzió 16-os tappancsaira szerelt ballonos gumikkal valószínűleg sokkal kellemesebb Magyarországra. A lényeg: bár nem ez a legerősebb oldala, valójában a vezethetőséget is éppen elég jól megoldja a Qashqai, és mivel egy kicsit emelt a hasa, az átlagnál bátrabban mehetünk vele földútra még így, 4x4 hajtás nélkül is.

Maximális, 260 Nm-es nyomatékát 1750-es fordulatnál adja le a dízelmotor. Meglepően jól használható a hétköznapokon, és csendes is, nem legénykedésre való Forrás: Bolla György

Bár elég nagy autó a Qashqai, jól vizsgázott benne az 1.5 dCi motor. Az új Mégane-ban 90 pacival próbált gép itt 110 lóerőt tud, melyet a hosszú váltóáttételezés igyekszik úgy beosztani, hogy még hegyen-völgyön, családdal megrakodva se érezzük magunkat Kispolszkinak az érdi emelkedő lábánál. Sikerül a mutatvány,

a kocsi jól mozog ezzel a látszólag alulméretezett motorral,

a fogyasztás pedig kifejezetten baráti maradt: 5,2 liter/100km, igaz, főleg országúton, csak minimális városi dugózással fűszerezve. Ez még abszolút értelemben is visszafogott étvágy, nemhogy 1365 kg menetkész tömeghez és a viszonylag nagy homlokfelülethez mérten. A gyári (3,8 literes) átlagot persze lehetetlen hozni, de ezzel a rossz szabvány miatt a többi mai - főként turbós - autó is így van.

Korrekt, de nem egyedülálló ajánlat

A Qashqai továbbra is hozza azt, amit mindig: méretéhez képest nagyon jól kihasználható családi autó, a beszállást megkönnyítően emelt felépítéssel, remek panorámával a forgalomra, egyszerű, de jól működő műszaki tartalommal. Az N-Connecta csomag ezen nem sokat változtat, bár megnyugtató lehet az aktív biztonsági elektronikák jelenléte, igaz, ezek az alapszinthez is elérhetőek választható extraként. Persze ha valaki meg tudja fizetni, akkor miért is ne?

Sokféle vezetéssegítő rendszer jár a dízelként 7,77 milliótól elérhető N-Connecta kivitelhez (táblafelismerő, holttérfigyelő, sávelhagyásra figyelmeztetés stb.), de a 18-as felni nélkül igazán meglennénk Forrás: Bolla György

Az ár-érték aránya rendben van tehát, de ha őszinte vagyok, akkor nem az elektromos kütyük, hanem a praktikus megoldások és az ügyes alapkialakítás adják a savát-borsát. Ezeket az alap Qashqaiban is meglelheti az egyszeri vásárló, ha ügyesen ikszelget az opciós íven. Viszont másutt is érdemes szétnézni az SUV-kínálatban, ahová egy sor új márka is beszállt (lásd: Seat) vagy sikeresen visszatért (Suzuki), konszernen belül pedig a Renault Kadjart kínálják hasonló műszaki alapokon, jó áron.