Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A Honda Civic sofőrje már messziről látta, hogy pirosra vált előtte a lámpa. Az előtte guruló autó sem fért már át a kereszteződésen, megálltak, és vártak a zöldre. Hirtelen puffanás hallatszott a Civic fara felől, sofőrje az ülésbe süppedt, majd amikor meglóduló autója az előtte várakozó kocsi lökhárítójába csapódott, előrelendült a teste. Még jó, hogy be volt kötve.
Egy több résztvevős ütközés kárrendezése soha sem egyszerű eset, a károkozó biztosítója minden érintett jármű sofőrjét nyilatkoztatja a balesetről. Először a kék-sárga bejelentőlapon, később pedig még részletesebben, a biztosító gépjármű-kárbejelentőjén kell beszámolni a karambolról. Egyszerűbb, két résztvevős koccanásnál ennyi általában elég is, ám több résztvevő esetén a biztosító nyilatkozatot kér a kár okozójától is, illetve tanúként meghallgatják az első, vétlen jármű vezetőjét is.
Az ő nyilatkozata alapján eldönthető, hogy egyáltalán
összefüggésben áll-e egymással a két ütközés.
Ez esetben egyértelmű volt, hogy a leghátsó autó sofőrje okozta mindkét ártatlan résztvevő kárát, de előfordulhatott volna, hogy előbb a második autó koccan az elsőnek, aztán a harmadik a másodiknak. Döntő ilyenkor, hogy mekkora idő telik el a csattanások között - ha rövid, akkor biztos a rátolás.
Még a folyamat leírása sem egyszerű, a papírok begyűjtése pedig a gyakorlatban eltarthat egy hónapig is. A balesetes jármű ügyével a biztosító ügyintézője foglalkozik, aki a tulaj (vagy megbízottja) kérésére felvilágosítást ad a kárügyintézés állásáról, a nyilatkozatok beérkezéséről, az esetleges hiánypótlásról, de a konkrét kár elbírálása, forintosítása nem az ő, hanem a kárbecslő feladata lesz.
A Civic balesete február 12-én történt. A 2007-es évjáratú Honda saját kerekein gördült be az RM-Royal Motor Kft.-hez, az első kárszemle már négy nappal később megtörtént. A Honda márkakereskedés és -szerviz február 20-án kérte meg a jogalapot az autó javításához, ami azonban a hármas karambol sajátosságai, illetve az ügyintéző betegsége miatt csak április 14-ére lett meg. Mivel az autó megbontásakor
a jobb oldali hossztartó sérülésére is fény derült,
pótszemlére is szükség lett.
Erről persze jegyzőkönyv született, amiben külön rögzítik az alvázszámot, rendszámot, a megtett kilométert, a színt, az elemek festékrétegének vastagságát, a forgalomba helyezés dátumát és a műszaki vizsga érvényességét is. Csakhogy itt még mindig nem ért véget a papírmunka, a javítás jogosságáról és a biztosító fizetési kötelezettségéről egy jogalap-nyilatkozatnak kell rendelkeznie.
Esetünkben a kárszakértő vegytiszta állapottal találkozott: érvényes volt a jogosítvány és a műszaki vizsga, a kötelezőt is befizette a tulaj. Persze előfordulhatott volna, hogy a három közül valamelyik okmány nincs rendben, ilyenkor mindig mérlegelni kell, hogy van-e jogalap a javításhoz.
Ha például a vétlen autó műszakija lejárt, de a kötelezője rendben van, akkor a biztosító - miután nem hatóság – kénytelen fizetni az okozott kárért, hiszen sérülten az autó később már nem is vizsgázhatna le. Hogyha a vétlen sofőr jogosítványa járt le, sok múlik azon, hogy mennyi ideje érvénytelen, mondjuk két hete járt le, vagy két és fél éve. Amikor viszont valaki úgy szenved kárt vétlenként, hogy eltiltották a járművezetéstől, ugrik minden, hiszen eleve nem is vezethetett volna.
Előfordulhat persze, hogy a károkozó járművének nincs kötelezője. Ilyenkor a biztosítók szövetsége, a MABISZ rendezi a kárt, amit utána visszaperelnek a kár okozójától. Feltéve, hogy ismerik a tettest, mert ha nem, akkor a MABISZ sem fog jótállni a kárért.
Ilyenkor aranyat ér, ha a vétlen autósnak van cascója,
és nem zsebből kell fizetnie a javítást. De vajon ilyenkor emelkedni fog-e a jövő évi díja? A válasz: nem, mert ebben az esetben az autó tulajdonosa a cascót nem a saját érdekében használta ki.
Az autó javításának mikéntjéről (jogalap, fedezet) mindig a kárszakértő ellenőr határoz. Ő a meglévő adatok, tehát a kárszakértői jegyzőkönyv, az Audatex nevű internetes katalógusból számított alkatrészárak és a jármű kárkori értéke alapján fog dönteni. Utóbbit általában piackutatással állapítja meg: egyszerűen megnézi, hogy a használtautó-oldalakon az adott modell mennyiért megy, de emellett persze számol az EuroTax katalógus áraival is.
Használt autó javításánál fontos a kár előtti esetleges javítások alapos dokumentációja. Bizonyos esetekben az autó kárkori értéke évjáratához képest magasabbként is meghatározható. Ez elsősorban youngtimer, oldtimer autók tulajdonosai számára jelenthet vigaszt. Ettől függetlenül általában foghatják a fejüket azok, akik különösen jó állapotú vagy méregdrágán tuningolt autók tulajdonosai.
A javítási kalkuláció az alkatrészárakon kívül a szereléshez szükséges időegységet is tartalmazza, sok biztosító ugyanis erre alapozva számol. Egy időegység a Hondánál például (AW) hat percnek, tehát egytized órának felel meg. Eltérő gyakorlat szerint állapítják meg a javítási összeg határát, kötelező biztosítással jellemzően az autó kárkori értékének ötven-hatvan százalékáig állják a javítás cechjét.
Efölött jön be a képbe a rettegett gazdasági totálkár,
cascóval viszont ez az érték hatvan-nyolcvan, kiegészítő szerződéssel pedig akár száz százalékra is nőhet.
Szerencsére javításnál kínálkozik azért némi játéktér. A gyárin kívül utángyártott, sőt megfelelő minőségű bontott alkatrész is beépíthető, a költségek ésszerűsítése érdekében. Alapvető azonban, hogy ilyen esetben a tulajdonost tájékoztatni kell a beépített alkatrészek származásáról, már csak a későbbi jogi viták elkerülése miatt is.
Spórolni lehet ugyan vele, de kockázatai is vannak annak, ha egy rosszul felszerelt műhelyben vagy szedett-vedett elemekkel javítják ki a hibákat: nemcsak a gyorsabb rozsdásodás vagy a későbbi eladást nehezítő csúnya fényezés lehet a következmény, hanem ki tudja,
milyen védelmet nyújt az autó egy esetleges újabb balesetnél.
A márkaszerviz alapvetően eredeti alkatrészeket ajánl a javításokhoz, és a gyári előírásoknak megfelelően, a legújabb módszerek szerint állítja helyre az autót – emellett döntött a Civic tulajdonosa is. Néhány bontott kiegészítő elemet így is be kellett építeni, nehogy totálkárba essen át a helyreállítás, de a fő elemek egytől egyig gyáriak maradtak.
Ha az autó helyrepofozása nem fér bele a javítási keretbe, online roncsbörzére regisztrálják, ahol meghirdetés után a legmagasabb licit viszi. Miután az összekötő közölte a vételi ajánlat összegét a tulajjal, ő dönthet, hogy eladná-e ennyiért a roncsot, vagy maga próbálja pénzzé tenni. Laikusoknak ezt nem szokták ajánlani, a roncs ára és az Eurotax-ár közti különbséget a biztosító úgyis kifizeti az ügyfélnek. Mivel a börze internetes felületen zajlik, az összejátszás és az árak leverése kizárható.
Gyakran előfordul, hogy a kocsi nélkülözhetetlen gazdája életviteléhez. Ilyenkor sokan reménykednek abban, hogy a biztosító állni fogja a javítás idejére befogott csereautó költségeit.
Céges járműveknél esetleg megjátszható ilyen kárigény felszámítása,
magánszemélyeknél viszont szinte kizárt, hogy a biztosító elfogadja – hacsak nem egy háziorvos autójáról van szó.
Még ha sikerül is kiharcolni a cserekocsi költségtérítését, akkor is csak a javítás „optimális idejére” jár, ami nem kifejezetten életszerű kalkulációkon alapszik. Mindenkinek tehát, aki karambolba keveredik, elemi érdeke az ügy mielőbbi rendezése, ez azonban nem csak a tulajdonosokon múlik. Egy másik, cseppet mellékes költségen ugyanakkor sokan átsiklanak: indokolt esetben (vagyis járóképtelenre tört kocsinál) a trélerezés költségei behajthatók a biztosítókon, könnyebben, mint gondolnánk.
A szendvicsbe került Civic története végül május 22-én happy enddel zárult. Tulajdonosa a többhetes javítás idejére méltányosságból kapott egy csereautót, és átvállalták tőle a fizetendő avultatás egy részét. Lábody Pál, a Honda márkakereskedés vezetőhelyettese erről elmondta:
a biztosítási törvény szerint a kocsi gazdája és a biztosító nem veszíthet, de nem is nyerhet a helyreállításon.
Ezért a korábban - például parkolásnál - megsérült elemeket avultatni kell, és a kocsit korával, futásteljesítményével arányban ugyanez érvényes a kopó-forgó alkatrészekre is, például a részben elhasználódott fékbetétekre és -tárcsákra is. Hiszen a sérült vagy kopott elemek újra cserélésével a kuncsaft jobban járna, mint a törés előtti állapottal.
Lehet vitatkozni azon, hogy ez jogos-e, vagy sem, hiszen ha önhibáján kívül a tulaj nem keveredne balesetbe, esze ágában sem lenne kijavítani pár karcot, de a törvény, az törvény. Fél lökhárítót márpedig nem lehet cserélni, úgyhogy az elemcsere vagy a fényezés árának egy részét a biztosító átterheli az ügyfélre, és ebből ritkán vállalnak át magukra költséget a szervizesek.
Régi szépséghibák kijavításán nyerészkedni nem olyan könnyű, mint gondolnánk, kárfelmérésnél ezeket könnyű kiszúrni. De a piros Honda tulaja nem is erre vágyott, hanem arra, hogy negyedév után végre újra használhassa autóját.
A számla végösszege 1 200 346 forint volt,
a már említett, részben bontott elemek beépítésével. Hát ezért nem szabad egy nagyvonalú legyintéssel elintézni a ránézésre nem is olyan drámainak tűnő sérüléseket.
Érdeklődőből hirtelen érintett lettem
A biztosítónak mindig az egyezségi kárrendezés legkedvezőbb. Ha valaki ezt választja, akkor a kárszakértő által javítási költségként kalkulált összegből levonják az áfát, és ezt a pénzt utalják a károsult számlájára, vagy postán elküldik a címére. Épp ehhez a cikkhez gyűjtöttem adatokat, amikor egy péntek reggelen eredeti állapotú, 1986-os Volkswagen Polómnak koccant egy X6-os BMW, szabálytalan sávváltása után. Némi kergetőzés után félreálltunk, kitöltöttük a baleseti bejelentőlapot, a figyelmetlen BMW-s elismerte felelősségét.
