A használtautó-piac titkos tippje? - Skoda Fabia Combi Ambiente 1.6 CR Tdi-használtteszt

skoda fabia kombi

Újkorában alig négymillióért vásárolta a flottakezelő. Most, négyévesen, közel százhúszezer kilométerrel a háta mögött is éri a negyven-negyvenöt százalékát. Sokáig nyúzhattuk, ráadásul megkaptunk minden információt az előéletével kapcsolatban. Megpróbáltuk kideríteni, hogy lehet-e a használautó- piac titkos tippje.

A Fabiával épp a második generáción vagyunk túl, a gyáriak nemrég mutatták be az új változatot, amely az év elejétől kapható nálunk is. Ez a két széria összesen tizenhat évet ölel fel az autó életéből, tehát nyolc-nyolc éven keresztül ugyanaz a Fabia futott az utakon, a félidős ráncfelvarrást nem számítva.
A Fabia a kisautó-kategória jellegzetes képviselője: az első szériából ötajtós, kombi és négyajtós változat készült, de kakukkfióka abból a szempontból, hogy háromajtóst nem gyártottak. A 2007-ben bemutatott második generációból a négyajtós változat is kimaradt – ezt esztétikai szempontból mindenképp támogatjuk. Egyébként nemsokára az is kiderül, hogy nincs értelme egy formátlan fenekű kis limuzinnak, ha választhatjuk a sokkal praktikusabban használható és formásabbnak mondható kombit.

A Nelson Flottalízingtől kaptuk kipróbálásra a kis kombit, amely a flottakezelő egyik ügyfelénél volt területi képviselői autó, majd három év múlva visszakerült a flottakezelő állományába, jelenleg bérautóként hasznosítják Fotó: Bielik István - Origo

Megosztó külső

Kezdjük mindjárt a külsővel, mert a Fabia esetében ez általában megosztja a publikumot. Talán az „aránytalan” és a „nyomott” szavak írják le legjobban azt, amit a többség gondol vele kapcsolatban. Az autó magas, ezért keskenynek tűnik, a nagy lemezfelületekhez képest kis kerekeivel és rövid, meredeken emelkedő motorháztetejével nem a szokványos arányokat mutatja, miközben elölnézetből sem nem sportos, sem nem divatos, hanem olyan… olyan… „egyszerű”. Én is így néztem rá, soha nem tetszett az autó formája. De tudják, mit? Mióta volt alkalmam huzamosabb ideig kipróbálni, már nem érdekel a külseje, sőt egyenesen megtetszett. A belső értékek kisugároztak a külsőre? Én mindenesetre megvettem a cuccot.

A tesztelt autó 2010-es, már ráncfelvarrott példány. A beavatkozás épp annyira volt szembetűnő, hogy alig lehessen észrevenni, de az autó finomodott, frissült, elölről jobban hasonlít a nagyobb márkatársakra, miközben a motorkínálatot alaposan megváltoztatták: bejöttek az 1.2 TSI turbós benzinesek és a common-rail dízelmotorok. Hagytak ugyan szívó benzineseket a palettán, de a régi 1.9 és 1.4 dízeleket lesöpörték onnan. Az új dízelek kifinomultabb járást és kedvezőbb fogyasztást ígértek, bár a kerregős, háromhengeres 1.4 PD TDI-t ilyen szempontból nehéz megverni a maga 4,5-5 literével.

Ezzel a motorral és váltóval arany középút

A tesztautó az új dízelmotorok közül (1.6 és 1.2) a nagyobbikat kapta, annak három változatából (75, 90 és 105 lóerős) pedig a középsőt. Az ötfokozatú kéziváltóval ez valóban az arany középút, mert városban és városon kívül is kiválóan használható. Hidegindításkor hangos, és némi remegés melegen is megmarad, de a motor zaja és vibrációja alapvetően nem zavaró. Gyorsan melegszik, szinte azonnal fűteni kezd, ami egy dízeltől örömteli meglepetés.

Kemények a műanygok, de praktikus, jól átlátható a műszerfal. A helykínálat, elöl-hátul és keresztben-hosszában a kategória élvonalába tartozik Fotó: Bielik István - Origo

230 Nm csúcsnyomatékot ígér a papírforma 1500-as fordulattól, ez a gyakorlatban egy 1300-tól használható, nyomatékos motort jelent, kétezer-párszáz fölé nem is kell forgatni. Városban gurulva a negyedik még épp kapcsolható, a forgalom dinamikus tartásában pedig jó partner a váltó, amely könnyen kapcsolható és elég pontos is. Motorfékje erős. A kuplungpedál közepes erejű, ezzel együtt az átlagnál könnyebben lefulladhatunk vele. A hatodik fokozat nem hiányzik, legfeljebb autópályán, mert 110-es tempó fölött hangosodik föl annyira az autó, hogy a beszélgetést és a zenehallgatást már zavarja.

Meglepően takarékos volt a tesztpéldány

Városban az erős és rugalmas motorral a dinamikusabb közlekedők közé tartozik a Fabia kombi, a fogyasztása pedig itt is 5-5,5 liter között marad. Aztán kiderült, hogy ez a konkrét példánynak is köszönhető, ugyanis a Nelson Flottalízingtől rövidebb tesztre kaptunk egy másik Fabiát, amely ötajtós, de minden más tekintetben (motor, váltó, felszereltség, kor) megegyezik a kombival. Nos, a könnyebb ötajtós kerek egy literrel fogyasztott többet a kombinál, ugyanazon vezetővel és útvonalakon. Érzésre megegyezett a két autóban a váltóáttétel, tehát csak a korábbi használatból fakadó eredményre tudunk gyanakodni, mert tűréshatárnak egy liter sok. A kombi fogyasztása viszont öt személlyel és telepakolt csomagtartóval sem emelkedik hat liter fölé, ami 850-1000 km közti hatótávot eredményez.

A tesztautó 90 lovas dízelmotorja különösen takarékosnak bizonyult Fotó: Bielik István - Origo

Cégautóként sem okoznak meglepetéseket

Mivel sok hasonló példány szolgál az általunk üzemeltetett flottáknál, elmondhatom, hogy tapasztalatunk szerint a Fabiák problémamentes, gazdaságosan fenntartható autók. Zömmel dízeleink vannak, ezeknél 150-180 ezer kilométer után jöhetnek költségesebb szervizelések, de ha odafigyelünk, elkerüljük a nagy meglepetéseket. A tesztautóra az elmúlt négy év és 115 ezer kilométer alatt 360 ezer forintot költöttünk, ebben az összes szervizelési teendő benne van. Tizenötezrenként olajcsere, harmincezrenként nagyszerviz esedékes. Mivel márkaszervizekben végeztettük el a munkát, a mobilitásgaranciát is folyamatosan megvásároltuk hozzá, de ez csupán néhány ezer forint volt alkalmanként.

Somogyi György, a Nelson Flottalízing üzemeltetési vezetője

Ránézésre a Fabia kombi határozottan puttonyos autó, miközben parkoláskor jelentéktelen az ötajtóshoz képest 25 centis hossz-többlete. Belül annál inkább: ez a plusz teljes mértékben a csomagtartót növeli, a kalaptartó alá fél köbmétert pakolhatunk egy síkokkal határolt térbe. Hasznos kiegészítők a kerékdobok mögötti mélyedések (kis csomagok számára), a behajtható akasztófülek (szatyrok eldőlése, becsúszása ellen) és a csomagrögzítő horgok. A takaró behúzóját az előzékenyen elhelyezett „Press” feliratnál megnyomva a roló automatikusan visszacsévélődik a házába – ez az egyik kedvenc megoldásom lett ebben az autóban. A csomagtér bővítése a támlák aszimmetrikus hajtogatásával, majd az ülőlap fel- és a háttámlák teljes előrehajtásával bővíthető. Utóbbi esetben akár kétszemélyes szükségfekhelyet is ki lehet alakítani, de inkább a másfél köbméteres helykínálat mond valamit.

Hátul már-már terpeszkedős

A 425 centiméter hosszúságú autó belül meglepően nagy utasteret rejt. A magasságából fakadóan a száznyolcvan fölöttiek is bőven elférnek elöl-hátul, a hátsó lábtér az eggyel nagyobb kategóriában is megállná a helyét. Az ötszemélyes utastér üléstámlái a szokásostól meredekebbek. A sofőr nagyon nem nyújthatja ki a lábát, de legalább magasan ül, így nincs túl közel a pedál. Meg kell szokni, az biztos, de az autó magas építése általában jót tesz a térérzetünknek, és több konkrét pozitívumot is hoz: világos a beltér, jobb a kilátás minden irányba, és a pirosnál nem kell előrehajolnunk, hogy lássuk a lámpát.

Meglepő, de három gyerekülés gond nélkül elfér benne Fotó: Bielik István - Origo

A kombiság családoknak lehet fokozottan érdekes, ezért az ő megnyugtatásukra írom, hogy a nagy csomagtartó mellett a Fabia kiváló a gyerekülések terén is: igaz, nagyon passzosan, de három teljes értékű ülést tudunk elhelyezni egymás mellett úgy, hogy a kezünk még hozzá is fér a csatokhoz. Nagy szó ez, én mondom, ugyanis az egy-két kategóriával nagyobb autók nem mind tudják ugyanezt: az Opel Vectra C kombi esetében például voltak gondok. Nem mindegy ugyanis, hogy az ajtóbehúzók hogyan türemkednek be, az oszlopok mennyire dőlnek befelé, vagy a csatok egymástól milyen távol vannak.
Felszereltségből a középső, átlagos Ambiente szint tartalmazza a manuális klímát, az elektromos első ablakokat és tükröket, a CD-rádiót, az AUX-csatlakozót, a fedélzeti számítógépet, pusztán a metálfény szerepelt az extralistán. A mindennapokat megkönnyítené, ezért nem hagynám ki a sebességszabályzót és a kihangosítót sem, és a teljes értékű pótkereket, mert alapból csak defektjavítónk van. A kinézet és a plusz pakolhatóság szempontjából értelmes extra a tetősín, az esztétikumot pedig a bőrborítású kormány javítaná. Kisebb rekeszek, dupla kesztyűtartó, pohártartók és utólagos könyöklőrekesz segít a kisebb holmik elrejtésében.

Kívül csúnya, de belül legalább rideg

Itt értünk el a másik fájó ponthoz, a belső anyagválasztáshoz. „Kívül csúnya, de belül legalább rideg” – röhöghetünk, ha már megszoktuk, de bizony a Fabia sötét műanyagborítását alig enyhítik a sötétszürke üléskárpitok, minden tapintás kemény felületbe ütközik. A kasztni egyébként jól hallhatóan nyiszorog egy-egy padkán vagy egyenetlen úttesten.

Erre a formára a legjobb jóindulatta is csak azt lehet, mondani, hogy megszokható Fotó: Bielik István - Origo

A kis Skoda-kombiban nincs gomberdő, kezelése könnyű, a műszerfal könnyen olvasható, a középkonzol kapcsolóit egyszerűen elérjük, egy idő után odanézés nélkül is. Azért az audió kormányról kapcsolható funkciója még jó pont lett volna az extralistán, mert a hangerő tekerőgombja kicsi és érzékeny, a budapesti utakon nehéz pontosan állítani a kakaón. Az autó nem hagyományos értelemben vett vezetési élményt kínál, mert magas, de sosem érezni instabilnak, pontosan irányítható, kezes jószág. Ugyanezt hozza teljes terheléssel és egy személlyel is, ám kanyarvadászatot ne várjunk tőle: a magas építés mellett az ülések gyenge oldaltartása is okozza, hogy kapaszkodnunk kell a kormányba egy-egy gyorsan vett fordulónál. Egy kiskategóriás kombi természetesen nem erről szól, hanem a gazdaságos, családbarát, alapvető igényeket kielégítő, hosszú távon problémamentes autóhasználatról.

Aki túl tud lépni a formáján, jól jár vele

Sajnos, a második generációs Fabia nem örvend akkora népszerűségnek, mint amekkorának annak idején az első széria darabjai. Nem az autó minőségével van baj, ugyanis vitán felül áll, hogy az egyik legjobban összerakott, legésszerűbb, és legpraktikusabb autó a kategóriában. A gond inkább a külsejével van, egész egyszerűen ronda autó lett, a kombi pedig ronda a négyzeten. Akárhányszor előttem halad egy, mindig arra kell gondolnom, hogy a németek biztosra mentek, és nem engedték, hogy az első generációhoz hasonlóan harmonikus autót csináljanak a csehek, vegyenek a vásárlók inkább Polót, azon több a haszon.

A technikán viszont nem spóroltak, ami jó a konszern többi termékében, az itt is kiválóan teljesít, a TSI gondokat viszont a Fabia tulajok is ismerik, ahogyan az 1,6-os CR TDI első szériás nyűgjei sem kerülték el a márkát. A korai daraboknál garanciában előfordult egy-két motorcsere, idővel stabilan beállt a minőség a megszokott magas színvonalra. Az EGR-szelep és a turbó hibái azért előfordulnak.

A benzines 1,4-es motort javaslom magánhasználatra, dízelekből – főleg kombi kivitelben –jellemzően évi 60-70.000 kilométeres futású, azaz bőven 200.000 fölött leadott céges autók vannak. Használtan nagyjából dízel-Focus árban mennek, ami elgondolkodtató, hiszen azért ez mégiscsak egy kiskategóriás autó.

Várkonyi Gábor, független autókereskedő

Műszaki adatok - Skoda Fabia Combi Ambiente 1.6 CR Tdi 90 LE

Motor, erőátvitel, fékek. Hengerűrtartalom: 1598 cm3. Hengerek/szelepek száma: 4/16. Furat/löket: 79,5/80,5 mm. Teljesítmény: 66 kW/90 LE/4200. Nyomaték: 230 Nm/1500-2500. Erőátvitel: elsőkerék-hajtás, ötfokozatú kéziváltó. Fékrendszer elöl/hátul: hűtött tárcsa/tárcsa.
Méretek, tömegek. Hosszúság/szélesség/magasság: 4247/1642/1498 mm. Tengelytáv: 2465 mm. Gumiabroncsok mérete: 195/55 R 15. Saját tömeg: 1224 kg. Össztömeg: 1679 kg. Csomagtartó térfogata: 505-1485 l. Üzemanyagtartály térfogata: 45 l.
Menetteljesítmények, fogyasztás. Gyorsulás (0-100 km/óra): 12,7 s. Végsebesség: 177 km/h. Szabványos átlagfogyasztás: 4,2 l/100 km. Szén-dioxid-kibocsátás: 109 g/km. Tesztfogyasztás: 5,2 l/100 km.
Alapár (2010): 4.477.000 Ft. Jelenlegi érték: 1,7-1,9 millió Ft.