Egy kiállítás, ahol még nem műanyagok az autók

Mit nekem Genf műanyag új autói: a stuttgarti Retro Classics kiállításra indulok, ahol hegyekben állnak a veteránok, ragyognak a krómok, a 25 év alatti kategóriába pedig csakis a hoszteszek tartoznak.

Stuttgart mellett, Böblingenben készültek a szalon stúdiófotói. Ez nem tuningshow szilikonbabákkal

Furcsa kettősséget figyeltem meg az indulás előtti napokban a postámban. Egyrészt csőstől érkeznek közlemények a Genfi Autószalon újdonságairól, rendszerint az "elődjénél nagyobb teljesítményű, de takarékosabb" refrénnel. Kétségtelenül izgalmas először látni élőben az újdonságokat, sőt ha az ember türelmesen végigállja a sort, némelyikbe még be is tud ülni - bár ezzel jobban szeretem kivárni az első menetpróbát. Még izgalmasabbak a tanulmányautók, csak éppen azok a jóslatok nem tetszenek, hogy megfelelő jogi szabályozás esetén egyszer majd maguktól elvisznek A pontból B pontba, miközben én újságot, pardon, táblagépet olvasgatok.

Csoda az EauRouge kanyarban: a sváci Egli tuningcég Honda versenymotorja. Ez is jön a szalonra

Mert mi van akkor, ha inkább magam szeretnék vezetni? Egyre inkább úgy érzem, a jelen és különösen a jövő autói helyett a múltbéliek adják meg azt az intim ember-gép kapcsolatot, amelyről nagy fene kényelmünkben teljesen megfeledkeztünk. Higgyék el, jó érzés egy-egy napsütéses hétvégén elővenni a garázsból egy filigrán, bájosan régimódi kocsit, amely zsebben tartott jeladó helyett aszimmetrikus kulccsal és szívatóval indul. Hangvezérléses navigáció? Nem kell, itt egy gyűrött papírtérkép. Nyolcsebességes automataváltó? Ugyan már, négy gang, jó esetben szinkronizálva. Pittyegő radar, tolatókamera, ad absurdum parkolóasszisztens? Minek, amikor régen még be lehetett látni a karosszériát! Mazochizmusnak tűnik, de a klasszikus autós kiránduláshoz nem a sebességfüggő szervós, hanem a vékony karimájú bakelitkormány az igazi, és az sem baj, ha kevés lóerő, vékony diagonálgumi és szerény fék kényszerít laza sétatempóra - a hétköznapi rohanás helyett.

Életkép a tavalyi Retro Classicsról. Az ipari méretű csarnokok mellett az átriumba is kerültek autók

Évről évre egyre többen választják maguknak ezt a hobbit, az oldtimerezés pedig lassan nálunk is külön iparággá nőtte ki magát. De a műfaj fellegvára természetesen Németország, ahol 127 éve először pöfögött Bertha Benz a háromkerekű autómobillal, ahol a gazdasági fejlődés motorja mindig is a járműipar volt, és ahol van akkora jólét, hogy akár eurók tíz- és százezreit költsék a polgárok kedvtelésükre. Különösen frekventált a svábok tartománya, Baden-Württenberg, ahol az összesen 1500 német oldtimerklub egyharmada van bejegyezve, és amelynek székhelye nem más, mint Stuttgart. Mint egyszer a helyi idegenforgalmi hivatalban megtudtam, a külföldi turisták nagy része azért keresi fel ezt a várost, hogy meglátogassa a Mercedes- és a Porsche-gyárat, és a hozzájuk tartozó káprázatos múzeumokat. Vagy azért, hogy eljusson az év egyik legrangosabb öregautó-kiállítására, a Retro Classicsra.

Egykor királyi udvarok beszállítója volt a francia Delahaye, de ez a 135 S aranyifjaknak készült

Hetekkel ezelőtt akkreditáltam a szalonra, és a genfi hírek mellett a közelmúltbeli e-mail tenger másik fele a stuttgarti szalon rendezőségétől érkezett. Ó, dehogy kerülnek ezek a levélszemét mappába, csöpögő nyállal olvasgattam minden egyes sorukat. Idén már 13. alkalommal gyűlik itt össze a szakma színe-java, és vaskerekű traktortól a versenypályán dübörgő motorokon át a második világháború előtti art deco-pompát felvillantó Delahaye luxuskabriókig rengeteg csoda vár a kapuk mögött. Persze a hangsúly az autókon lesz, és annyit már most elárulhatok, hogy a két születésnapos ünnepelt az ötvenéves Porsche és a százéves Aston Martin, az alkalomhoz illő felhozatallal.

2012-ben úgy gondolta valaki, hogy a Michael Jackson-szerkó illik a vaskerekes John Deere traktorhoz

Tavaly több mint hatvanezer látogató jött el, és valószínűleg idén sem leszünk kevesebben, ráadásul a betétprogramok sem tűnnek éppenséggel unalmasnak. Hogy tovább feszítsem a húrt, egy érdekes nyitott youngtimert is kapok kölcsön erre az alkalomra kint élő rokonaimtól, de azzal persze csak a kinti parkolóig juthatok el, utána kőkemény gyalogtúra kezdődik. A Retro Classics ugyanis hatalmas területen, a reptér melletti vásárváros nyolc pavilonjában kap helyet - hogy érzékeltessem az arányokat, a budapesti Vasúttörténeti Parkban megrendezett első Oldtimer Expo 35-ször elfért volna a svábok csarnokaiban. Már csak néhány óra van hátra a nyitásig, aztán kezdődhet a helyszíni tudósítás!