A teknős és a nyúl - Volvo V40 Cross Country a Subaru XV ellen

Terepruhában nagyon dögös, de a Subaru XV ellen hóban vagy sárban esélytelen a fronthajtású Volvo V40 Cross Country, amely ökodízelként érkezett tesztünkre. Vajon a lassú és szuperbiztonságos svéd, vagy a fürge, de hozzá képest faragatlan japán kalandor nyer a végén?

Hátulról a legizgalmasabb a Volvo-dizájn, de a Cross Country a T5-öt kivéve szigorúan fronthajtású

Hiába praktikus és jó ár-érték arányú tehát az XV, egyelőre hajszállal vesztésre áll összehasonlító tesztünkön az elegáns, takarékos és pazar kidolgozású Volvóval szemben, bár némileg javít a mérlegén az öt évig vagy 200 ezer kilométerig érvényes importőri garanciával (a Volvóhoz csak két év jár, és felárért is legfeljebb 150 ezer kilométerig terjeszthető ki). A svéd fölényt növeli viszont a V40 kis tempónál összeszedettebb rugózása és állítható rásegítésű, precíz kormányzása, ráadásul kisebb oldaldőléssel kanyarodik, és nagy sebességnél a szélzaj is alacsonyabb benne. Vezetési élményből mégis jóval kevesebbet nyújt, ami nem másnak köszönhető, mint a Subaru remekbe szabott hajtásláncának.

Itt van mindjárt a kulturált bokszer dízelmotor, amely bemelegedés után a klasszikus kerregés helyett kellemes, mély hangon dünnyög, és alig kelt rezgéseket a kasztnin. Egy dolgot utál, ha nagyon alacsony fordulaton terhelik, ilyenkor néha elkezd rángatni, viszont 1500-tól már egyenletesen és vehemensen húz, ráadásul semmi kifogása sincs a pörgetés ellen. Bő harminc lóerős teljesítménytöbbletével röhögve körbe lehet vele autózni a Volvót és úgy általában a forgalomban lévő kocsik többségét, 350 Nm-es nyomatékával könnyedén veszi az országúti előzést vagy a besorolást az autópályán. Amikor mégis vissza kell kapcsolni, akkor sincs tragédia, mert a hatos kézi váltó könnyen és precízen jár, amit éppenséggel nem lehet elmondani a Cross Country nehézkesen mozgó, a kettes fokozat ellen néha elszántan tiltakozó szerkezetéről.

Alacsony fordulattól jól húz, és gázolajevő létére nem is szól olyan rosszul a 150 lóerős bokszerdízel

Mégsem a bazári, világító gombban végződő váltó akadozása volt a legnagyobb csalódás a Volvóban, hanem a soros négyhengeres dízelmotor, amely 270 Nm-es nyomatékához képest szerényen muzsikált, és ezt nem csak a hangszínére értjük. A hatalmas turbólyuk miatt nehezen tudja meglódítani a nagy karosszériát, és hajlamos lefulladásra - na, ez a tökéletes égés, nem ami a hengerekben zajlik. Amikor már mozgásban van a V40, akkor sem nyűgöz le a dinamizmusával, aki siet, jobban teszi, ha a hosszú áttételek és az 1800-2000-es fordulat alatti erőtlenség miatt szaporán kapcsolgat. Ebben a Volvóban mégis eretnekségnek tűnik a sietség, egy idő után a legelvetemültebbek is azon kapják magukat, hogy a váltásesedékesség-jelző - néha lehetetlennek tűnő utasításait - követve, nagypapásan cammognak vele.

Az utastér szabályozható színházfényei elegánsak, de az akadozó sebváltó sémáját kivilágítani túlzás

Ilyenkor a biztonság-terror is alábbhagy, ami íveken autózva sávelhagyásra, pestiesen sávot váltva pedig állandóan ráfutásveszélyre figyelmeztet, tempósan egy mélygarázskapu közelébe érve pedig a sofőr által tervezettnél két méterrel korábban, magától vészfékez. Bármilyen dögös is, a kategóriája legbiztonságosabbjának számító V40 a nyugodt és felelősségteljes emberek autója, kategóriájának legbiztonságosabb kialakításával. Ha valaki mégis felelőtlenül, szendvicset falva, e-mailt írva és nyakkendőt kötve (maximum 50 km/h-s sebességgel) robog vele egy úton vánszorgó néni, kispolszki vagy más útakadály felé, a Volvo felismeri a veszélyt, és megáll. Ennél nagyobb tempónál passzív eszközökkel próbálja minimalizálni a sérülésveszélyt, amelyből egyet állítólag sikerült is kipróbálni egy hazai Volvo-bemutatóról hazafelé tartva. Őz ugrott az egyik V40 elé, megállni esély sem volt már, de a programozottan deformálódó motorháztető és a gyalogoslégzsák megmentette az életét. A sors fintora, hogy a nagy ijedtség után sietősen távozni akart a vétkes Bambi a baleset helyszínéről, szemből azonban jött egy kamion...

Ilyen biztonsági arzenállal nem villoghat a XV, még egy nyomorult holttérfigyelő-rendszert sem kapott, viszont így is ötcsillagos eredményt ért el az Euro-NCAP töréstesztjén. Magasabb építése és nagyobb ablakfelületei miatt ráadásul könnyebb kilátni belőle, bár a Volvóéhoz hasonlóan nagy, 11,2 méteres fordulókör és a hiányzó tolatóradar (csak kamera elérhető) ennek sem válik javára parkoláskor. A sors kegyes volt a Subaruhoz azzal, hogy a teszt utolsó napjára óriási hóval lepte be az országot, és kiderülhetett, milyen tartalékai vannak biztonság és szórakoztatás terén. A központi diffis összkerékhajtás páratlan képességekkel ruházza fel olyankor, amikor szinte minden más jármű elakad, aki pedig ilyenkor kikapcsolja a kipörgésgátlót, a farát táncoltatva - de ezért némi ESP-kontroll alatt - szánkázhat vele kanyarról kanyarra. Hegyi út vagy néhány jégborda nem akadály a 22 centis szabad magasságú Subarunak, míg a Volvónak már a 14,7 centinél csiklandozni kezdi a hasát a hóréteg, bár addig már csak valószínűleg hólánccal az első kerekén juthat el.

Narancsriasztás: minél nagyobb a hó, annál jobban érzi magát a központi differenciálműves Subaru

A biztonságra oly akkurátusan adó svéd márka hibát követ el azzal, hogy összkerékhajtást csak a 254 lóerős, benzines Cross Country csúcsmodellhez kínál, mert bár a mi éghajlatunkon kevés igazán zord téli nap fordul elő, sok vevő igényelné a 4x4 adta képességeket. De ettől függetlenül fronthajtással is megnyerhette volna az összehasonlításunkat, hogyha a 8,5 milliós keretet bőven túllépve nem egy extrákkal teletömött, de gyenge D2 alapmodellt, hanem egy D3-ast köpött volna ki a konfigurátor. Selymesen duruzsoló, öthengeres dízelmotorral, amely nemcsak 150 lóerejével, hanem műszaki különlegességével is méltó ellenfele lett volna a tesztünkön győztes ronda, de finom Subaru XV-nek.

Műszaki adatok - Subaru XV 2.0 D Comfort

Motor, erőátvitel, fékek. Hengerűrtartalom: 1998 cm3. Furat/löket: 86,0/86,0 mm. Hengerek száma/elrendezése: 4/bokszer. Teljesítmény: 108 kW (147 LE)/3600. Nyomaték: 350 Nm/1600. Sebességváltó: hatfokozatú kézi. Fékrendszer elöl/hátul: hűtött tárcsa/tárcsa.
Méretek, tömegek. Hosszúság/szélesség/magasság: 4450/1780/1570 mm. Tengelytáv: 2635 mm. Saját tömeg (vezetővel): 1600 kg. Össztömeg: 1960 kg. Csomagtartó térfogata: 380-1250 liter. Üzemanyagtartály térfogata: 60 l.
Menetteljesítmények, fogyasztás. Gyorsulás (0-100 km/h): 9,3 mp. Végsebesség: 198 km/h. Átlagfogyasztás: 5,6 liter/100 km. Tesztfogyasztás: 6,8 liter/100 km. Szén-dioxid-kibocsátás: 154 g/km.

Műszaki adatok - Volvo V40 Cross Country D2

Motor, erőátvitel, fékek. Hengerűrtartalom: 1560 cm3. Furat/löket: 75,0/88,3 mm. Hengerek száma/elrendezése: 4/soros. Teljesítmény: 84 kW (115 LE)/3600. Nyomaték: 270 Nm/1750. Sebességváltó: hatfokozatú kézi. Fékrendszer elöl/hátul: hűtött tárcsa/tárcsa.
Méretek, tömegek. Hosszúság/szélesség/magasság: 4370/1783/1458 mm. Tengelytáv: 2646 mm. Saját tömeg (vezetővel): 1477 kg. Össztömeg: 1920 kg. Csomagtartó térfogata: 335-1035 liter. Üzemanyagtartály térfogata: 52 l.
Menetteljesítmények, fogyasztás. Gyorsulás (0-100 km/óra): 11,9 mp. Végsebesség: 185 km/óra. Átlagfogyasztás: 3,8 liter/100 km. Tesztfogyasztás: 5,2 liter/100 km. Szén-dioxid-kibocsátás: 99 g/km^.