A téli autózás tízparancsolata

Akad egy téli sport, amely elterjedtebb, de nem népszerűbb a síelésnél: az autótolás. Lemerült akku, elhavazott parkoló vagy árokpartban végződő féktáv válthatja ki, de részben megelőzhető, ha kocsinkat és vezetési tudásunkat is felkészítjük a zord időre.

Nem kell Hummerrel átkelni a befagyott Balatonon ahhoz, hogy az embert utolérje a baj télen, erről a segélyszolgálatok és a szervizek munkatársai tudnának bőven mesélni. Az indítási nehézségeknél aggasztóbbak azonban a három hónap balesti statisztikái, amelyek egyik oka részben a rendőrségnél előszeretettel használt "nem az időjárási és útviszonyoknak megfelelően megválasztott sebesség", részben pedig a nem megfelelő műszaki állapotú autó vagy fatális vezetői hiba. Íme, néhány tipp a megelőzésre.

1. Ne spóroljunk a téli gumin

Csúszós útfelületen sorsdöntő a négy, tenyérnyi felület, amelyen az autó az úttestbe kapaszkodik, nyári gumival sorskísértés havon vagy jégen útnak indulni. Aki ritkábban ül kormány mögé, legalább négy évszakos, aki viszont gyakrabban autózik, mindenképpen téli abroncsot válasszon, bár ezt nem teszik kötelezővé a hazai előírások. Sok más - részben velünk szomszédos - országban azonban kötelező a használatuk, a pontos szabályokról és a 35-5000 eurós pénzbírságokról, illetve az idei ADAC-teszten nyertes téli gumikról októberi cikkünkben számoltunk be. Nem csak a fajta, hanem az életkor is számít, a rideg, elöregedett abroncstól nem szabad csodákat várni. Az előírt 1,6 milliméteres profilmélységet kezeljük fenntartásokkal, téli útviszonyok közé legalább 4 milliméterrel érdemes kimerészkedni. Jelentős összeget lehet spórolni azzal, ha a gyári szerelésű helyett keskenyebb váltóméretet választunk, az itthoni klímát ismerve pedig gumiválasztásnál ne a havas, hanem a vizes úton elért teszteredmények legyenek fontosabbak. Hosszú távon anyagilag és élettartamot tekintve sem igazán éri meg évente kétszer ugyanazokra a felnikre felrakatni a téli és nyári abroncsokat, annál is inkább, mert a könnyűfém kerekeknek nem használnak a felsózott utak.

2. Hólánccal induljunk a hegyre

Aki hegyvidéken, a hókotrók által nem az első körben takarított út mentén lakik, jó vásárt csinálhat egy pár hólánccal, annál is inkább, mert a közútkezelő egyes szakaszokon táblával teheti kötelezővé a használatát (erre az idén már több megyében is volt példa a sok csapadék és hóátfúvások miatt). Ugyanez érvényes a külföldi sítúrákra indulókra is, egyes országokban nemcsak útvonalakra vonatkozik az előírás, hanem a határátlépésnél is a csomagtartóban kell lennie egy szettnek - ha nincs is átkelőhely, akkor is kérhetik egy rendőri rutinellenőrzésnél. Érdemes még otthon, száraz körülmények között begyakorolni a felszerelését, hogy ne mínusz tíz fokban és sötétben kelljen először bogarászni a használati utasítást.

3. Legyen jó kondiban az akkumulátor

Nem véletlenül rohanják meg az autósok decemberben a szakboltokat: a hideg idő beálltával az akkumulátorok a kapacitásuk kétharmadát is elveszíthetik, az életciklusuk vége felé járók néhány erőtlen nyögés után feladják a küzdelmet az önindítóval. Ilyenkor jön jól, ha van kéznél egy bikakábel a csomagtartóban, amivel egy másik autóról még be lehet indítani a motort, vagy egy töltő a kiszerelés utáni feltámasztáshoz. Az akkuforgalmazók szerint négy év felett már minden nap ajándék, de csere előtt azért még érdemes beméretni a régit, hogy nem valami bekapcsolva hagyott elektromos fogyasztó vagy netán a hibás generátor okozta-e a lemerülést. Aki inkább bevásárlóközpontba indulna vásárolni egyet, a kapacitás mellett győződjön meg az akku méretéről, sarutípusáról (japán vagy európai) és polaritásáról (bal vagy jobb pozitívos). Az idén az ólom piaci árfolyamváltozása mellett az áfa emelkedése és környezetvédelmi termékdíj bevezetése is drágulást okozott.

4. Lássunk és látszódjunk

A desztillált víz vagy a bogároldós (zöld színű) nyári szélvédőmosó szétrepesztheti a tartályt, sőt, menet közben odafagyhat a szélvédőre, ezért első lépésként téli folyadékot (kék színű) kell tölteni a tartályba. Ez a vízen kívül alkoholt, glikolt és illatosítóanyagot tartalmaz, és rendszerint -19 fokig fagyálló, bár sajnos az olcsóbb fajták már sokkal enyhébb időben jégkásává változnak. Fontos ellenőrizni és kopás estén cserélni az ablaktörlő lapátokat, mert a téli hónapokban fokozott igénybevételnek vannak kitéve, és a korai sötétedés miatt ugyanez érvényes a fényszóróizzókra is. Elengedhetetlen tartozék a jégkaparó, ebből érdemes gumis ablaklehúzóval és - amennyiben nincs külön kisseprűnk - kefével kombináltat választani. Sajnos naponta látni olyanokat, akik az ablaktörlő vájta sávon próbálnak kilátni a tetőtől talpig havas vagy jeges autóból, holott az ablaküvegek és a lámpák megtisztítása nélkül egy métert sem szabadna megtenni.

5. Ne hagyjuk befagyni, ami befagyhat

Nagy hidegben célszerű felhajtani az ablaktörlőket, hogy ne fagyjanak az üveghez, mert bekapcsolásnál leszakadhat a gumijuk, vagy legrosszabb esetben tönkremehet a motorjuk. A régebbi, távirányítós központi zár nélküli autókhoz egy zárjégoldó is hasznos lehet, csak lehetőleg ne az utastérben, hanem otthon tároljuk. Egy másik örök klasszikus, a szilikonspray is praktikus kiegészítő, a gumitömítéseket lefújva azok nem fagynak hozzá az ajtóhoz, ami különösen téli kocsimosás után szokott kellemetlen meglepetéseket okozni. De az, hogy bejutunk az autóba és a motor is jár, még nem mindig jelenti azt, hogy el tudunk indulni vele. A bajok okozója a behúzva hagyott kézifék, ami még a burkolt bovdenek korszakában is be tud fagyni egyik-másik mai autónál, érdemes tehát inkább a kocsit sebességben (automatáknál P-állásban) hagyva leparkolni havas-jeges időben.

6. Óvatosan a bemelegítéssel

Indításkor mindenképpen meg kell ejteni az izzítást a máskülönben pöccre induló dízeleknél (ezt sárga lámpa jelzi a műszerfalon), sokan arra esküsznek, hogy nagy hidegben inkább kétszer is kivárják a Rudolf Diesel-emlékpercet. Az akku kímélése érdekében ilyenkor ne legyenek bekapcsolva fogyasztók, a gyújtás ráadására automatikusan bekapcsoló világítást is érdemes külön leoltani. Fél percnél tovább felesleges álló helyzetben melegíteni a motort, jobb, ha rögtön elindulunk, és óvatos gázkezeléssel, a magas fordulatszámokat kerülve hagyjuk elérni az üzemi hőfokot. Ne feledjük, a hűtővíznél lassabban melegszik át az olaj, így a tökéletes kenésig még jó néhány kilométert kell megtennünk!

7. Nyári autóvásárlásnál se feledjük a téli extrákat

Az év háromnegyedében feleslegesnek tűnnek a téli autózást segítő gyári opciók, de egy januári szabadtéri program után, lila ajkakkal dideregve sokuknak hálát adunk. Az egyik leghasznosabb és legelterjedtebb felszerelés az ülésfűtés, de ezt egészségi okokból érdemes csak az elindulás utáni percekben használni, majd az utastér bemelegedése után kikapcsolni. Régebbi autókba univerzális kiegészítőként is beszerezhető, és különösen a jéghideg bőrkárpitozásnál hasznos. Egyes márkáknál felárért már a kisebb modelleknél is fűtőszálat vezetnek a kormánykerékbe (Opel) vagy a szélvédőbe (Ford), de általánosan csak a külső tükörlapok melegítése terjedt el. Vásárlásnál vessünk egy pillantást az extralistára, lehet-e rendelni fűthető ablakmosó fúvókákat és ablaktörlő lapátokat (ilyenkor csak az szélvédő aljára vezetnek szálat), mindkettő praktikus csillaggarázsban tartott autóknál. Sajnos mára kihaltak a régi Volvókon, Saabokon, Mercedeseken és Ladákon látott lámpatörlő lapátok, de majdnem minden gyártó tart a kínálatában a latyakos utakon aranyat érő, nagynyomású fényszórómosót.

8. Mínuszokban sem kolonc a légkondicionáló

Az egyik leghasznosabb, főleg a Skandináv országokban elterjedt gyári vagy utólagos kiegészítő a programozható állófűtés, amelynek egyes változatai az utasteret és a hűtővizet is felfűtik, de sajnos elég drágák. Ugyanakkor a legtöbb modern autóban megtalálható az Amerikában évtizedek ót elterjedt légkondicionáló, amit októbertől áprilisig sokan be sem kapcsolnak. Holott a párátlanítás miatt télen is hasznos a klíma, nem beszélve arról, hogy a rendszert a karbantartás érdekében ilyenkor is érdemes egy- vagy kéthetente legalább néhány percre megjáratni.

9. Technikásan induljunk el

Aligha kell magyaráznunk, hogy hótaposó csizmában, kétujjas kesztyűben és felhúzott kapucniban vezetni orosz rulett, de a szabad mozgáshoz legkésőbb a kabin bemelegedése után a duci télikabáttól is célszerű megszabadulni - persze nem menet közben. Szemre nagyon nehéz megállapítani, mennyire csúszik egy gyanúsan fénylő útfelület, ezért lassú tempónál érdemes néhány apró fékezéssel felmérni a tapadást, persze akkor, amikor nem jönnek mögöttünk. Ha tapadás híján nehezen indul el az autó, lepadlózás helyett inkább finoman kezeljük a gázt, mély havon viszont csak kikapcsolt kipörgésgátló mellett, több fordulat után tud megkapaszkodni a gumi, elakadásnál pedig egyedül a hintáztatás segít (ezt automataváltós kocsikkal is meg lehet tenni előre- és hátramenet között váltogatva).

10. Óvatosan fékezzünk és kanyarodjunk

Akárcsak az elindulásnál, a lassításnál is egyenes kormányállás mellett a legjobb a tapadás, ennek elvesztése esetén az ABS nélküli autóknál a fékpedált pumpálva érhető el a leghatékonyabb lassulás. Amikor kanyarban a kocsi orra indul meg (alulkormányzottság), nem szabad még jobban ráhúzni a kormányt, inkább tartsunk vagy tekerjük vissza, enyhe fékezés mellett. Ha viszont a far kezd kicsúszni (túlkormányozottság), lassítás helyett gyors ellenkormányzás menthet a helyzeten. Mindezt érdemes vezetéstechnikai tanfolyamon - vagy legalább egy néptelen parkolóban - kipróbálni az első éles helyzet helyett. Csúszós úton az a legfontosabb, hogy kerüljük a hirtelen mozdulatokat, és lágyan vezessünk, jól megválasztott kanyarsebességekkel és féktávokkal.