Milyen vezetni?
Ha csak a DS5-ben próbáltam volna ki az öszvér hajtást, azt kellene hinnem, hogy a franciák környezetvédelem címszó alatt egy legális módját találták meg a földi örömök hajszolásának. A cápa helyett leginkább bálnának tűnő nagyautó menet közben teljesen átszellemül, mintha nem is törődne vele, hogy valójában mennyi helyet rabol a térből és mekkora súlyt cipel. A franciás könnyedség ugyanúgy megvan benne, mint lábujjhegyen járó elődeiben. A vezetési élmény a DS5-ben is hasonlóan emelkedett hangulatba hozza a sofőrt, mint a klasszikusok. Nem a száguldás izgalma, hanem a finom összhang biztosítja a mindenkori jó közérzetet.
A C4 Picassótól acélrugókat örökölt, feszes futóművével jól fekszik a kanyarban
Nem is hasonlítható egy német autóhoz, pedig sokkal feszesebb és masszívabb, mint egy Citroën valaha is volt. Acélrugói nem tiltakoznak a sportos vezetési stílus ellen, mi mégis lehiggadunk a kormány mögött. Előremenetet választunk a váltót helyettesítő apró kis karral és csak úszunk az árral, hömpölygünk a dugóban, finoman mozgatjuk a kormányt, mindig indexelünk, körbenézünk. Hirtelen elkezdjük élvezni az életet. Nem számít, hogy lassú a forgalom vagy megint pirosat kaptunk. Egy csepp gázolaj sem vész kárba, nincs zaj, nincs idegeskedés, jó minőségben szól a zene, a tetőablakon besüt a nap. Ez a francia filozófia.
Milyen benne utazni?
Kívülről nézni jó dolog - ebben mások is meg tudnak erősíteni -, de benne lenni még jobb, pedig a tesztautónál közel sem aknázták ki a lehetőségeket, amiket a személyre szabásban kínál a Citroën. Az egész műszerfalat beboríthatjuk barna bőrrel, választhatunk hozzávaló, óraszíj mintázatú üléshuzatot, kombinálhatunk a varrásokkal és persze a külső színekkel is. Nem mintha önmagában nem lenne elég inspiráló a belső. Talán jobb is, hogy hagyták, hadd varázsoljon el minket a maga szimpla feketeségével. Az alapvetően sötét utastérben így csak jobban értékeljük a három részre osztott üvegtetőt, melyből kettő jut előre és egy hátra.
Retrós űrkorszaki belső futurisztikus elemekkel vegyítve kifogástalan minőségben
Ezeket külön is árnyékolhatjuk és - itt jön a kedvenc részem - a tetőpanelbe épített gombok segítségével vezérelhetjük, mint Michael Knight. Akár még grimaszolhatunk is, és hevesen nyomkodhatjuk a gombokat egy "gyerünk pajti" felkiáltás kíséretében. A panelek elcsúsznak és meglátjuk, mi minden jutott a belsőépítész eszébe dél-franciaországi teraszán egy könnyű desszertbor mellett. Itt már nem látszik, hogy valamikor beleszerettek az Audi elrendezésébe, a középkonzol már alig emlékeztet egy német autóéra. A letisztult formák helyét átvették a retrós, nyolcvanas évekbeli űrkorszak kellékei, mai modern anyagokkal vegyítve.
A nagy Citroënekhez hasonlóan pozitív a DS5 kisugárzása, öröm vele az autózás
Kényelmes ülései akár a Star Trek sorozat kellékei is lehetnének, a kilincs frappánsan az ajtóbehúzóba olvad, az ablakemelő kapcsolói a magas váltókonzolra kerültek, a gombokat egyébként is viccesen, találomra szétszórták, ahol találtak nekik helyet. Nem tökéletes az ergonómia? Lehet, de most semmi sem zavar, nekik szabad, ők megtehetik, mi pedig vevők vagyunk rá. A vezetési pozíció rendben van, bár elég magasan van a kormány, csak rá kell szánni egy kis időt a tökéletes beállításra és máris élvezhetjük az egyedi műszeregység, a még mindig bizarr, plexire vetített HUD és a keskeny ablakokon át élvezhető külvilág látványát.
Az elektromos hajtás átka a súlytöbblet és a kis csomagtartó, a DS5-nél ennyi belefér
Hátul leginkább ketten férnek el, és nekik biztosan jobban hiányzik majd az a pár felesleges befűteni való térnek gondolt üresség, de hát ilyen ez a popszakma, valamit valamiért. Nem olyan rossz a helyzet, ültünk már ennél nagyobbnak tűnő autóban, ahol sokkal kisebb volt a hátsó fejtér. A DS5-ben inkább a tankszerű lőrések tűnnek furcsának, sokan viszont ettől érzik nagyobb biztonságban magukat. Ami tényleg kicsi, az a csomagtartó, csak 325 literes, erről az akkucsomag tehet, kellett neki a hely, azért hagyott még valamennyit a nem túl nehéz holmik bepakolására is. Ez az egyetlen ok, amiért nem ajánlom családi utazóautónak a DS5-öt.
Megéri az árát?
Utazóautónak is beválik, de a hibridrendszer inkább a városban érvényesül
Bátran kijelenthetem, hogy nem. De kit érdekel? Ha egy autónál nem számít sem a praktikum sem a józan ész, ha nem érdemes táblázatokat töltögetni és szalonokba járni, akkor az a DS5. A jelenlegi csúcs Citroën sokkal magasabb dimenzióban játszik, ez már a szívről és a lélekről szól. Egy kategóriákon túlmutató, a márka hagyományait, filozófiáját és tudását összefoglaló presztízstermék, amely meg sem próbál bármivel is összehasonlítható lenni. 110 lóerős 1,6-os dízellel 7,9, hibridként 10,3 millió az alapára, jól felszerelve hozzá lehet adni még két-három milliót. Akit boldoggá tesz, annak használati értéken és értékvesztésen túl is meg fogja érni.
Cikkajánló |
Műszaki adatok |