Milyen vezetni?
Mellette: Odáig sikerült fokozni a Civic kényelmét, hogy a kategória egyik legkomfortosabb autója váljon belőle. Az enyhén átrajzolt belső dizájn biztosan mindenkit megfog, aki a Knight Rideren nőtt fel. Izgalmas dolog újabb kijelzőket felfedezni, és ráérezni a futurisztikus stílusára, mert ha sikerül, akkor megszeretjük az ergonomikus műszerfalat. A vezetési pozíciót úgy lőtték be, hogy egy sportos limuzinban érezzük magunkat. A plüssülések jó puhák, kényelmesen el lehet helyezkedni. Kézre áll a kormány, minden hondásan precízen, kis erőbedobással működik.
Ötletes, minőségi és ergonómikus a belső, szinte már túl vastag a kormány
Futóműve hátul az egyszerűbb és helytakarékosabb csatolt lengőkaros, de ezt nem lehet megérezni rajta, mert nagyon szépen fekszik fel a kanyarok íveire. Tempósan bevett fordulókban is stabil és jól kezelhető marad, csak minimálisan alulkormányzott. Kiegyensúlyozottan viselkedik, a vaskos kormánnyal jól irányítható a szűk fordulókban és a rugózási komfortról sem feledkeztek meg. Jó érzés beleülni, az egész autó nyugalmat áraszt, japánosan jó minőségével pedig vezetés közben is meggyőzi a sofőrt arról, hogy jól döntött.
Stabilan veszi a kanyarokat, a kényelem nem ment az útfekvés rovására
Ellene: Kiábrándító. Mi lett a Hondával? Úgy látszik, hogy annyira rákaptak az avantgárd autók ízére, hogy már túllőttek a célon és csináltak a Civicből egy Citroënt. Nem elég, hogy lagymatag a motorja, még az ülései is olyan szalonbútorszerűen terpeszkedősek, hogy az ember szívesebben szunyókálna benne egyet, minthogy nekivágjon a szerpentineknek. Még a multilink futóművet is kispórolták alóla, pusztán azért, hogy nagyobb legyen a csomagtartója. Ha mégis elmegyünk, hogy autózzunk vele egy jót, kiderül, hogy a kormány középállásban lötyögős és bizonytalan, majd felkeményedik, ráadásul álló helyzetben nehezebb is tekerni. Túl puha és komótos, ami nem méltó egy Hondához.
Milyen benne utazni?
Mellette: A variálhatóság csúcsát jelentő Jazz sikerén felbuzdulva a Honda az előző generációba már beépítette nagyszerű ülésmozgatási rendszerét. Szerencsére ezt is megtartották, így a kategória egyik legjobban variálható ötajtósa lett. Még egy kombi is megirigyelhetné, már alaphelyzetben is 477 liter pakolható tele, de aki ledönti az üléseket, csodát lát. Az ülőlap lefekszik a padlóra, így a támlát szokatlanul mélyre lehet dönteni. Maga a raktér is öblös, padlója mélyen van, így akkora helyet kapunk, hogy egy hűtőt is bele lehet pakolni, vagy akár aludni is lehetne benne. A másik mutatvány, az egy mozdulattal felhajtható ülőlap, amely kutyák és biciklik szállítását könnyíti meg, de egyszerűen csak ücsörögni is kényelmes hátul. Átlagos testalkatúaknak bőven elég benne a hely.
Ügyesen variálható a Civic, mélyre süllyeszthető a hátsó ülés, nagy a tér
Ellene: Szép dolog a variálhatóság, de ebben sajnos ki is merül a Civic minden vonzereje, ráadásul ezt sem most találták ki, egyszerűen csak átvették az elődmodellből. Jó dolog, hogy hátul sem fájdalmas utazni benne, viszont már bejutni sem egyszerű, szélesre nyílik, de szűkös a hátsó ajtó nyílása. A variálhatóság miatt túl alacsonyra került az ülőlap, így kénytelenek vagyunk magasra húzott lábbal ülni, ami nagyon fárasztó dolog hosszútávon, és a komor kárpitozás is elég lehangoló a sötét utastér miatt.
Megéri az árát?
Aki nem sportos, hanem családi autót keres és meg tud barátkozni a külsejével, előbb-utóbb elkezd számolni és összehasonlítani, majd rájön, hogy a Civic kifejezetten jó ajánlat a kategóriában. Ehhez azonban nagyobb összeget kell szánni az extrákra és ragaszkodni kell a benzinmotorhoz. A nagyon jól felszerelt, 1,4-es 100 lóerős alapmodell 4 549 000 forintos belépőárával azon az árszinten mozog, mint a Golf, Astra, Focus trió, de gyengébben felextrázva.
477 literes a csomagtartó, a padló alatt még egy jókora rekesz is van
Az 1,8-as változat ára majdnem egymillióval több, 5 359 000 forinttól indul, viszont az opciós listáján a metálfényen kívül csak prémium audió- és navigációs rendszer marad. Hasonló teljesítményű motorral német konkurenseinél elszállnak az árak, de a japánok közül sem válogathatunk látványosan olcsóbb ajánlatok közül. Annak ellenére, hogy az ígért forradalom elmaradt, a Civic még mindig versenyképes, de ahhoz, hogy sikeres legyen, szüksége lesz a beígért 1,6-os turbós benzinmotorra.
Cikkajánló |
Összegzés
A Civicet saját múltja hozza nehéz helyzetbe, mert mindenki egy éles sportkompaktra számít, de "csak" egy nagyszerű családi autót kap helyette. A Honda alsó-középkategóriása mára felhagyott a száguldozással, megállapodott, családot alapított, pocakot eresztett és inkább nyugalomra, mint adrenalinra vágyik. Már azoknak az autója, akik a pörgős motoroknál és az éles kezelhetőségnél többre értékelik a kényelmet és a kifinomultságot vagy a praktikumot és a minőséget.
Igazi egyéniség és jó vétel a Civic, bár nem olcsó mulatság
Mert ebben még mindig a kategória egyik legjobbja az erősen felfrissített új modell, amely az űrhajós vonalat folytatva próbál meg a többieknél attraktívabb lenni és sokat nyújtani a pénzünkért, viszont megosztó külseje és puhány karaktere miatt nehéz dolga lesz a piacon. Ráadásul nagyon hiányzik a motorkínálatból egy kisebb dízel (a vadonatúj 1,6-os gázolajos ősszel érkezik), és egy rugalmasabban alakítható modellkínálat. Ebben európai konkurensei minden igyekezete ellenére elhúznak mellette.
Műszaki adatok |