A szenvedély összetart - Alfa Romeo Giulietta QV-teszt

Az Alfások határozott emberek, tudják, mit akarnak. Egy gyönyörű autót, pompás vonalakkal, pazar részletekkel, parádés belsővel. Ha ez megvan, már nem lehet nagy a baj, de jó, ha van vérpezsdítő motorhang, és hozzá bőséges lóerő is, hogy teljes legyen a kép. Erre született a Giulietta 235 lóerős Quadrifoglio Verde csúcsváltozata. Vajon szenvedélyes szerelem vagy csúfos csalódás lett belőle?

Milyen vezetni?

Kevés olyan nagyteljesítményű autó létezik, melynek lehetőségeit, ha megközelítőleg is, de ki lehet, vagy legalábbis ki merjük használni. A Giulietta ilyen, jogsiveszély nélkül is lehet vele egy jót autózni. Nem a hamis biztonságérzet miatt, hanem azért mert minden erejével megpróbál tenni róla, hogy ne faarcal üljük végig az együtt töltött órákat. Mindez talán abból fakad, hogy a QV nem egy GTA-szintű sportváltozat, hanem "csak" egy csúcsmodell, ami már van annyira erős, hogy végre kisgyerekként örülhessünk a szokatlanul élénk gázreakciónak.

Csak egy erős kompakt, de élvezetesen vezethető, ki lehet használni a tudását

Hamar el is lehet érni az 5500-as fordulatot, bár a 235 lóerőt nem lehet mind érezni, nem tűnik erőtlennek, de a nyomatékcsúcsot hamar, 1900-nál elérjük. Ha van rá hely, 6,8 mp alatt már százon is van, egyenes vonalú egyenletes mozgásnál mégis sokkal élvezetesebb, ha gyakran visszaváltva inkább kiélvezzük a kanyarokat. Az benne a legjobb, hogy egész jól ki is lehet látni belőle, így sokkal közvetlenebb viszonyba kerülhetünk az aszfaltcsíkkal.

A négylevelű lóhere igaz története

1923-ban használták először a négylevelű lóhere jelvényt a Targa Florio versenyen

Olaszul minden nagyon szépen hangzik, például a Quadrifoglio Verde, vagyis a zöld lóhere is, melyet először Ugo Sivocci autóversenyző viselt tűzpiros Alfa Romeo RL versenyautóján az 1923-as Targa Florión. A logó tényleg szerencsét hozott neki, ugyanis megnyerte a futamot, attól kezdve pedig ez lett az Alfa versenyautók szimbóluma és ezzel jelölik a csúcsmodelleket is. A nyolcvans években használt, helyes kis logó után a Giulietta QV fehér háromszögbe rajzolt lóheréje már furcsának tűnhet, pedig ebben a formában majdnem pontos mása az eredeti jelvénynek.

20 mm-t ültetett sportfutóműve lehet, hogy hamar megadja magát, érzésre azonban a rossz úttól sem jön zavarba, jelentősen túlvállalva könnyű háta ugyan képes enyhén kitörni, de minden puhasága ellenére nagy mozgásteret enged. Pontosan követi az ívet és közvetíti az út rezdüléseit a változó rásegítésű kormány, az autó 1400 kg-os tömegét pedig ügyesen megfogják a csúcskivitelhez járó 330 mm-es, négydugattyús Brembo fékek. Egy kicsit újra élt alattunk egy új autó, sok év után nem egy sebészi precizitású bunkerben, hanem egy olyan műszaki cikkben éreztem magam, amely nem a légzsák és a multimédiás rendszer, hanem a motor és a futómű köré épült.

Szokás szerint az ablakba rejtették a hátsó kilincset, helyére egy törésvonal került

Persze tapintható a törekvés, hogy az egész minél kitaláltabb legyen, a Giuliettán mégsem a tökélyre csiszoltság, hanem a lelkesedés érezhető, hiszen kissé csörög, és zörög, mint elődei. A sokat látott tesztautó ennek több jelét is adta, hidegen többször lefulladt a motor, furcsa hangokat adott a futómű, ijesztően puha volt a fékpedál, határozott kezet kívánt a fém gombócban végződő váltó, de nem lehet mindent az ólomlábú kollégákra fogni, a minőség sajnos nem az erősebbik oldala.

Milyen benne utazni?

Mindez a belsejére is igaz. Az anyagok annak ellenére nem tűnnek elég igényesnek, hogy a műszerfal egy nagy fémbetétet kapott és puha burkolatok is vannak rajta. A gombok és kapcsolók elrendezését inkább érdekesnek, mint logikusnak mondanám, ergonómiailag sem tökéletes. A műszerfal túl magas és a kormányt sem lehet elég alacsonyra engedni, de zavaróbb, hogy minden csak második megnyomásra reagál, a menürendszer pedig átláthatatlan és zavaros, még az USB-n hallgatott számok mappáit sem egyszerű előcsalogatni belőle.

Érdekes, de nem tökéletes a belső stílus, ami fémnek látszik, többnyire az is

Ennek ellenére a Giulietta a legbarátibb kompromisszum, amit az adrenalint nem sokra tartó család és a benzinvérű családfő köthet. Julcsi is teljes értékű családi autó, talán ő a legpraktikusabb darab az egész modellpalettáról. Belső térkínálata megfelel a kategória átlagának, nem kisebb, mint amekkorának látszik, és ez ma már eredménynek számít. Kisebb-nagyobb kirándulások még nem fognak ki a Golf-méretű csomagtartón sem, tehát anyukának tényleg nincs oka akadékoskodni.

Olaszos a vezetési pozíció, magas a kormány, szépek és kényelmesek az ülések

A turbómotor és a DNA kapcsoló éppen arra jó, hogy megkülönböztesse a kétféle világnézetet. Akinek nincs csapatós kedve, kulturáltan is használhatja, és a nagy motor sem jelent érvágást, mert a fogyasztást viszonylag könnyen le lehet vinni a 235 lóerőnél kedvezőnek számító 8,5 liter környékére. De kinek lehet ilyen se veled se nélküled autója?

Megéri az árát?

Igazán kár lenne, ha a hétköznapi örömködésre való Alfa nem jönne szembe az utakon. Ezúttal nem szálltak el az árképzéssel, pedig abban a szerencsés helyzetben van a Giulietta, hogy gyakorlatilag nincs ellenfele a piacon. Szinte senki sem kínál ekkora motort és ennyi lóerőt egy nem dedikált sportmodellben. 8 273 000 forintért drágának tűnhet, de akciós feltételekkel már 6 646 000 forintért haza lehet vinni a Quadrifoglio Verde kivitelt, ami a 4 756 380 forintért kínált 85 lóerős Volkswagen Golfhoz és a 4 570 000 forintért kínált 87 lóerős Opel Astrához képest csekély felár.

Kedvező áron hozzá lehet jutni, de az extrákért keményen fizetni kell

Legközelebb a 7 897 710 forintos, 210 lóerős Golf GTI áll hozzá, de az Alfa ennyi pénzért magasabb felszereltséget is ad. Cserébe a feláras extrák elég drágák, az USB csatlakozót is tartalmazó Blue&Me rendszer például nem ér 100 ezret, vagy a navigáció félmilliót, de a villanyosan nyitható üvegtető az utolsó fillérig megdolgozik mind a 355 ezerért, sokkal szebb vele az élet.

Cikkajánló

Darabos telivér - Alfa MiTo 1.4 TCT-teszt		A flörttől az együttélésig - Alfa MiTo QV-teszt		Mert megérdemli - Alfa Romeo 159 1750 TBi

Összegzés

Akinek van tapasztalata olasz autókkal, többé-kevésbé bátran beleugorhat ebbe a kapcsolatba, mert Julcsitól megkapja, amire számít. Bár végső csapást próbált mérni a konkurenciára, mégis inkább csak abban lehet jobb a többieknél, ami mindig is az erőssége volt: a szépség és az élmény.

Gombócforma, de könnyű Alfaként beazonosítani, segítenek a lámpák és a felnik is

Ezzel együtt gyengéit is megtartotta, de a fejlesztési költségeket nem próbálták meg azonnal bevasalni a vevőkön, így legalább a kasszánál nem kell drágán megfizetni a stílusért és a teljesítményért. Bevallom, élveztem, amíg tartott, de annak örülök igazán, hogy ma is készülnek életvidám tömegmodellek, mert a Giulietta minden különcsége és egyedisége ellenére nem több annál. Mégsem lesz belőle népautó, mert a szív felett győzni fog a racionalitás.

Műszaki adatok
Motor, erőátvitel, fékek. Hengerűrtartalom: 1742 cm³. Furat/löket: 83,0/80,5 mm. Hengerek/szelepek száma: 4/16. Teljesítmény: 173 kW (235 LE)/5500. Nyomaték: 340 Nm/1900. Sebességváltó: hatfokozatú manuális. Fékrendszer elöl/hátul: hűtött tárcsa/tárcsa.
Méretek, tömegek. Hosszúság/szélesség/magasság: 4351/1798/1465 mm. Tengelytáv: 2634 mm. Tömeg: 1395 kg. Terhelhetőség: 430 kg, Csomagtartó térfogata: 350 l. Üzemanyagtartály térfogata: 60 l.
Menetteljesítmények, fogyasztás. Gyorsulás (0-100 km/óra): 6,8 mp. Végsebesség: 242 km/óra. Gyári átlagfogyasztás: 7,6 liter/100 km. Tesztfogyasztás: 8,5 liter/100 km. Szén-dioxid-kibocsátás: 177 g/km.