Megoldás a dugók ellen - jönnek a repülő autók

A dugókban való ácsorgás kikerülésének az egyik legstílusosabb módja, ha egyszerűen elrepülünk felette. Ehhez persze két olyan dologra van szükség, amelynek a beszerzése nem egyszerű, de már nem is lehetetlen: egy pilótajogosítvány és egy repülő autó. Bemutatjuk a szériaérett konstrukciókat, felidézzük a repülő autók történetét és megnézzük, hányféleképpen képzelték már el mindezt a filmkészítők.

Törékeny álom - Korai kísérletek a repülő autóval

Ma már szinte csak ki kell nyújtani a kezünket és elérjük a repülő autót, de majdnem száz évbe telt, mire sikerült életképessé tenni a bizarr elképzelést. Miután a 20. század korai éveiben elterjedt az automobil és a Wright testvérek sikereket értek el a repülésben, többé semmi sem tűnt lehetetlennek, még az sem, hogy ötvözzék ezt a két forradalmi közlekedési eszközt. A tapasztalatok azonban mást mutattak. Sikertelen kísérletek és a prototípus fázison soha túl nem jutott járművek sora kedvetleníthette volna el a tervezőket, ha hagyták volna magukat. De a lánglelkű feltalálókat nem olyan fából faragták, hogy könnyedén feladják, így a felcsigázott mérnökök egymás után készítették el saját repülő autóikat.

Orville Wright egyik 1908-as repülése

Bár többen inkább egy kicsi és olcsó repülőben gondolkodtak - köztük Henry Ford is - mégis a gurulni is képes repülő helyett a repülni is képes négykerekű foglalkoztatta jobban az embereket. A második világháború után az Egyesült Államokban pezsegni kezdett az élet, új távlatok nyíltak az iparban. 1946-ban elkészült az első valódi repülő autó prototípusa, a Convair Model 116, amelyet Ted Hall tervezett. A ConvAirCar első változata egy kétszemélyes, 26 lóerős farmotoros autóból és egy leszerelhető, 90 lóerős Franklin 4A4 motorral hajtott, légcsavaros repülőtestből állt. Nem is maradt sokáig a földön, 66 sikeres próbarepülést vészelt át. Továbbfejlesztett változata, a 118-as modell már egy négyszemélyes, műanyag karosszériás autóból és egy 190 lóerős Lycoming O-435C motorral hajtott géptestből készült.

Már a szériagyártás küszöbén állt a ConvAirCar, de egy baleset közbeszólt

Olyan bíztatóak voltak a kísérletek, hogy már a sorozatgyártást tervezték. 160 ezres példányszámmal és nagyon kedvező, 1500 dolláros vételárral számoltak. Akkoriban a drágának számító Chevrolet Fleetmaster 1600 dollárba került. Karrierjét végül szó szerint félbetörte egy szerencsétlen tévedés. 1947. november 15-én egy bemutatórepülést tartottak vele, egy óra után azonban fogyni kezdett az üzemanyag, de a pilóta, Reuben Snodgrass ezt nem vette észre, ugyanis az autó benzinszintjelzőjét figyelte, amely folyamatosan telét mutatott. Kényszerleszállást kellett végrehajtania, összetört az autó és a szárny is. Később újjáépítették, de a baleset miatt a gyártó elvesztette lelkesedését, és leállította a projektet.

Robert E. Fulton szétszedhető repülőgépe jó ötlet volt, de autóként nem vált be

1946-ban egy konkurens modell fejlesztése is elkezdődött, a feltaláló Robert E. Fulton azonban egy hagyományos repülőgépben gondolkodott, melynek pilótafülkéjét egyszerűen leválasztotta a gép többi részéről, így egy többé-kevésbé autóként használható járművet kapott. A tapasztalatok szerint kevésbé volt alkalmas kocsikázásra, mint repülésre, nem is jutott el a sorozatgyártásig, összesen négy darabot készítettek belőle. Az ötlet azonban megtetszett Moulton Taylornak, aki azt javasolta, hogy ne egy szétszedhető, hanem egy átalakítható repülőt készítsenek.

Moulton Taylor első Aircar modellje a csekély érdeklődés miatt nem került gyártásba

Az Aerocar a mai fejlesztések közeli rokonának tekinthető, hiszen a vezetőnek csak öt percre volt szüksége, hogy átépítse az úton is használható karosszériát, amelyet ugyanaz a motor hajtott az úton és a levegőben is. 1949-ben repültek vele először, ezután Taylor szerződést kötött egy céggel, amely vállalta, hogy piacra dobja az Aerocart. Csupán 500 előrendelést kellett volna szereznie a gyártáshoz, de a fele is alig gyűlt össze, így ez a konstrukció is örökre prototípus maradt, összesen hat próbadarab készült belőle. Az egyik példányt Taylor 1968-ban átépítette, formája egészen autószerű lett, hiszen a korszak vágyott sportkocsijáról, a Jaguar E-Type-ról vett kölcsön formai elemeket.

Az Aircar III 1968-ban készült, az 1961-es Jaguar E-Type stíluselemeit használta

Az amerikai álom évtizedeiben a Ford újból elővette a repülő autó ötletét, bár nem jutottak tovább néhány makettnél. Az 1958-as Ford Volante tanulmány korának jellegzetes jövőképe volt, három beépített rotorral, melyek elvileg képesek felemelni az autót. Működő példány helyett csupán a márka nimbuszát építgették. A vevők akkoriban látványos innováció nélkül is elkapkodták autóikat, ha elég attraktívak voltak. A hatvanas évek végén azonban már az alternatív autóként számon tartott Volkswagen Bogár és az éledező japán konkurencia is veszélyeztette a Ford és honfitársai pozícióit. Nem volt mese, rohamtempóban kellett megtervezniük kisautójukat, a Pintót, amely szerencsétlenül elhelyezett tankja miatt egy ráfutásos balesetnél könnyen kigyulladt.

Ígéretes próbálkozásnak tűnt a repülő Ford Pinto, de a rossz konstrukció a tervező halálát okozta

1970-es bemutatásakor azonban a vevők még nem is sejtették, hogy egy időzített bombát vezetnek. A Pinto sikeres lett, kis méretei miatt pedig alkalmasnak tűnt rá, hogy átalakítsák repülésre. A szuper Pinto gyártására alapított Advanced Vehicle Engineers (AVE) cég gyártotta volna a különös hibridet, melyet Henry Smolinski tervezett egy Cessna 337-es kisrepülő alkatrészeinek felhasználásával. Úgy számolt, hogy a felszálláshoz a kis Ford és a Cessna motorjának erejére is szükség lesz, repülés közben csak a hajtómű dolgozik, landoláskor pedig a Pinto fékrendszerével hatékonyan, akár 160 méteren belül megállhat az AVE Mizar névre keresztelt jármű.

A korabeli újságok gyakran foglalkoztak az AVE Mizarral

Persze mindez semmit sem ért volna, ha nem lehetett volna egyszerűen szétszedni és hagyományos kocsiként használni. A szériagyártás beindítását 1974-re tervezték, árát 18 ezer és 29 ezer dollár közé kalkulálták, körülbelül tízszer annyiba került volna, mint egy hétköznapi Pinto. A kisautó rossz karmája miatt azonban ez a szépreményű projekt is tragédiával végződött. Egy kaliforniai próbarepülés során a jobb oldali szárny elhajlott, levált a felfüggesztési pontjáról, majd az egész géptest elvált a karosszériától, és a repülő Pinto a földhöz csapódott. Smolinski és a pilóta a helyszínen életét vesztette. Elsősorban a rossz konstrukció okozta két ember halálát. A repülő autó ötletét ezután hosszú időre elvetették, és csupán a kilencvenes évek elején vették elő újra, hogy mára merész próbálkozások után épkézláb megoldásokkal töltsék ki ezt az álmokra épülő piaci rést.

Szárnyaló képzelet - Repülő autók a filmekben

Ha repülő autó, akkor Cobra 11. Nincs még egy film vagy sorozat, ahol annyiszor éltek volna a piparámpán felrepülő, majd a földhöz csapódva ezer darabra hulló autó látványával, mint a német autópálya-rendőrség nyomozóiról szóló szériában, de a külső segítséggel magasba szálló kocsi mégsem számít repülő autónak. KITT, a Knight Rider szuper képességű Pontiac Firebirdje viszont már megérdemli a kitüntető címet. Bár huzamosabb ideig még a fekete csodaautó sem tudott a levegőben maradni, a valóságban kivitelezhetetlen ugratásaival azonban hibátlan illúziót keltett, ráadásul ejtőernyővel is felszerelték arra az esetre, ha leesne egy szikláról.

Az égen szállni nem tudott, de szinte bármit átugrott KITT, a Knight Iparvállalat csodaautója

A filmtörténet egyik első, valóban repülni tudó autóját Brainard professzor vezette az 1961-es A szórakozott professzor című Walt Disney-filmben, melyből 1997-ben Flubber címmel egy remake is készült Robin Williamsszel. A történet szerint a feltalált energiagombóc segítségével a professzor teljesen hétköznapi autója repülésre is alkalmas lesz. A professzor mindkét feldolgozásban egy öreg Fordot vezet, hogy még meglepőbb legyen a csodával felérő repülési képesség. Az 1961-es változatban egy 1914-es T-modell, az 1997-esben pedig egy 1963-as Thunderbird szállt a vetített háttér előtt. Hasonlóképpen csodára, pontosabban varázslatra volt szükség ahhoz, hogy a Harry Potter és a titkok kamrája című film Ford Angliája el tudjon repülni a gyerekekkel a varázslóiskolába.

Egy mesében bármi megtörténhet, de a repülő Ford Anglia még Harry Pottert is meglepte

Az első, repülőgépnek átépített autót kivételesen nem az amerikai, hanem a hasonlóan legendás francia filmgyártásnak köszönhetjük. A Fantomas trilógia 1965-ös második része, a Fantomas visszatér zárójelenetében a kékmaszkos szuperbűnöző (Jean Marais) Juve felügyelő (Louis de Fines) elől menekül hófehér Citroen DS-ével, amely néhány gomb megnyomása és néhány kar meghúzása után hajtóműveket és szárnyakat növeszt, majd Fantomas jellegzetes nevetésével kísérve damilon felfüggesztett makett formájában elrepül. Ennek a klasszikussá vált produkciónak állított emléket 2000-ben a Samy Naceri főszereplésével készült Taxi 2. A feltuningolt Peugeot-val száguldozó Daniel szárnyakkal, botkormánnyal és repülős műszerekkel is felszereli 406-osát, amely tartósan repülni nem, kerítéseket és tankokat átugrani viszont gond nélkül képes.

Fantomas számára semmi sem lehetetlen, repülő autót épített a futurisztikus Citroen DS-ből

A vulkán kráterében rejtőzködő Fantomas méltó ellenfele lehetett volna a brit titkosszolgálat legjobb ügynökének, James Bondnak is, de az 1974-es Az aranypisztolyos férfi című kalandban Roger Moore karaktere egy hírhedt bérgyilkossal vette fel a harcot, aki francia kollégájához hasonlóan lépett meg az ügynök elől. A készítőkre olyan hatással volt a repülő Ford Pinto, hogy a filmben szinte egy az egyben lemodellezték a koncepciót, csak éppen az aktuális részt támogató American Motors Corporation (AMC) gyártmányát, egy aranyszínű Matador Coupét használták fel hozzá.

Ezúttal túljár James Bond eszén a repülő autóval felszerelkezett főgonosz, az autós üldözés után egyszerűen elrepül

Az autós üldözés végén egy pajtában kerülnek rá a szárnyak, a főgonosznak pedig csak néhány gombnyomásba kerül, hogy a sebességmérő helyére műhorizont és más fontos műszerek kerüljenek, majd nekifusson és egyszerűen a levegőbe emelkedjen a csomagtartóban rejtőzködő Bond-lánnyal együtt. Meglepő lehet, hogy nem Bond autóját szerelték fel ezzel az extrával, de miután a hoppon maradt ügynök beszámol a sikertelen akcióról M-nek, a kütyükért felelős Q elejt egy megjegyzést, hogy már az ő csoportja is dolgozik hasonló terveken, mintha csak a valódi Pinto-projekt sikertelenségére és az újrakezdés esélyeire utaltak volna. Végül a nyolcvanas évekig kellett várni, hogy a filmesek újból elővegyék a repülő autó ötletét és minden idők egyik legsikeresebb trilógiájában, a Vissza a jövőbe filmekben hasznosítsák.

Doki időutazásra és repülésre is alkalmassá tette a DeLoreant

A DeLorean DMC-12-esből épített időgépnek a kezdet kezdetén még sok helyre van szüksége, hogy 80 mérföldes sebességre gyorsuljon az időutazáshoz, ezért Doki (Christopher Lloyd) 2015-be utazik, ahol már minden autót átépítettek repülésre, és megveszi hozzá az egyszerű átépítő készletet, így a DeLoreannek többé nem lesz szüksége utakra. A nyolcvanas évek végén még olyan távolinak tűnt ez a dátum, hogy a készítők bátran álmodhattak ilyesmiről, érdekes lesz négy év múlva újra elővenni a filmet és összehasonlítani az akkori amerikai utcaképpel. Repülő autók valószínűleg nem lesznek, de a korabeli utcakép autói, cápa hatos BMW-k és Volkswagen Bogarak biztosan futnak még arrafelé is.

Cikkajánló

Miért fotózzák ezt az autót? Suzuki Swift 1.2-teszt		A Suzuki lenyomta a hibridet - fogyasztásteszt		Kétórás munka vár a visszahívott Swiftekre