Fura szerzet - Nissan Juke 1.5 dCi-teszt

A Nissan Juke-kal akkora feltűnést lehet kelteni az utakon, mint a két-háromszor ennyibe kerülő óriás szabadidő-autókkal, és a dízel verziónál a fogyasztás is hasonló arányú a nagy testvérekéhez.

Jó, hogy a felső irányjelzők belülről is látszódnak

Milyen vele együtt élni?

Nagy hasmagasságával, rövid túlnyúlásaival és 17 colos kerekeivel igazán otthon érzi magát a legrosszabb városi utakon is, és parkolásnál a legfélelmetesebb padkára is úgy mászik fel, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. Szerencsére a futómű nincs túlkeményítve, épp csak annyira feszes, hogy a magas bódé ne dülöngéljen vészesen, egyébként folyamatosan az az ember érzése, hogy olyan magasan ül, hogy a futómű által tompított ütések és vibrációk már alig-alig jutnak el hozzá. Az ülések inkább az igényes, bársonyos tapintású, alcantaraszerű huzatukkal, mintsem a kimagasló kényelmükkel vétették észre magukat, és a helykínálat is inkább csak az első sorban nevezhető tágasnak.

Nem mindenkinek fog tetszeni a fiatalos utastér, a minőség mindenesetre jó, és sok az egyedi ötlet

Hátul nem olyan rossz a helyzet, mint az elsőre látszik, csalóka a kép a rettenetesen szűk ajtónyílás és a lőrésszerű ablakok miatt: egy átlagos felnőtt 180 centiméteres magasságig még valahogy elfér a saját magára beállított első ülés mögött, csak a fejteret érezheti szűkösnek, ami a divatos, kupés tetővonal hátránya. Inkább a kisautókhoz, mint a kompaktokhoz áll közel a 251 literes, rettentő sekély - bár alul még van egy pakolható tálca - csomagtartó befogadóképessége, még lehajtott ülésekkel is csak 830 liter zacskós tej fér be. Ezt simán leveri a Suzuki SX4 a maga 270/1045 literes értékével, de a "mi autónknak" az utastere is tágasabb. Viszont aki csak beleül, azonnal elalszik, bezzeg a Juke-ban a belső tervezésénél legalább annyira odatették magukat a tervezők, mint a külsőnél.

Két felnőtt hátul is jól elfér, ha nem túl magasak

A motorkerékpár-tankra emlékeztető, lakkmetálvörös kardánalagút, a fémpedálok, a csövek mélyén ülő műszerek, és a 370Z-ből ismerős kormánykerék hatásosan adja meg az alaphangulatot, még az sem zavaró, hogy a műanyagok egytől egyig a keményebb fajtából valók. Viszont a Nissan remekül össze van rakva, így semmi sem zörög, és a kapcsolók is csak olyan precizitással kattannak egyik állásból a másikba, ahogy arra a francia autók soha nem lesznek képesek. Egy-két baki azért becsúszott: a kormányt csak magasságban lehet állítani, mélységirányban nem, a bekapcsolt tempomat a fedélzeti számítógép kijelzőjét használja, így ilyenkor nem lehet látni, hogy mennyi a fogyasztás vagy a hatótávolság. Ülésfűtést csak a bőrüléssel együtt, a legjobban felszerelt változathoz lehet venni 300 ezer forintért, pedig télen biztosan sokáig tart, amíg a kevés veszteséghőt termelő pici dízelmotor befűti az utasteret.

Még a Micrának is nagyobb a csomagtere, mint a Juke-nak. Alul azért még van egy rejtett polc

Talán a belső legnagyobb poénja a "dinamikus üzemmód kapcsoló", ami úgy hívható elő, hogy megnyomjuk a D-Mode gombot a klímakapcsolók fölött. Ekkor a légkondicionáló gombjai hirtelen funkciót és feliratot is váltanak, és olyan, létszükségletet jelentő adatokat hívhatunk elő, mint a kanyarban és gyorsulásnál/lassulásnál az autóra ható g-erő, az elmúlt napok fogyasztásnaplója grafikonokon, az épp használt teljesítmény és nyomaték nagysága, de megnézhető az is, hogy egy ötcsillagos skálán hányat ad a számítógép az üzemanyag-takarékos vezetési stílusunkra. Választhatunk háromféle üzemmód közül is, ami a gázreakcióra és a kormányzás rásegítésére van hatással. A különbségek viszont elenyészőek, ellentétben a télen próbált benzinessel, amelyben a "sport mód" bekapcsolása érzésre 30 lóerőt szabadított fel.

A nagy durranás a kombinált klíma-menetdinamikai kezelőfelület, a felső gombokkal lehet változtatni a gombok funkcióján

Megéri az árát?

Acenta vagy Tekna felszereltség mellett dízelmotorral 600 ezer forinttal kerül többe a Juke, mint a meglepően pörgős és erős 1,6-os szívó benzinmotorral. Ez másfél literrel magasabb átlagfogyasztással (a dízelnél 6,2, a benzinesnél 7,8 litert mértünk) számolva nagyjából 100 ezer kilométer alatt térül meg, de bármikor többet kapunk majd érte a használtpiacon is, így a dízel tűnik jobb választásnak. Persze azért alaposan meg kell majd magyarázni magunknak, hogy miért fizetünk egy alig négy méteres játékautóért közepes felszereltséggel 5,3 milliót, amikor ezért a pénzért erősebb és sokkal jobban használható, tágasabb alsó-középkategóriás dízel kombikat is lehet kapni.

Csak a 190 lóerős Juke-hoz lehet kapni összkerékmeghajtást, és csak CVT-váltóval

A hasonló stílusú, kis városi szabadidő-autók közül is csak a Mini Countryman drágább, igaz, elég jelentősen, kétmillió forinttal, a Suzuki SX4 hasonló motorizáltsággal 400 ezer, a Kia Soul pedig közel egymillióval kerül kevesebbe. A Mini hátránya, hogy borsos vételárán felül még rengeteg pénzt el lehet verni az extrákra, a Suzuki presztízsben és stílusban nem ér a Juke nyomába, a feltűnő és praktikus Kia Soult pedig sokkal rosszabb vezetni.

Műszaki adatok - Nissan Juke 1.5 dCi
Motor, erőátvitel, fékek. Hengerűrtartalom: 1461 cm³. Hengerek/szelepek száma: 4/16. Teljesítmény: 81 kW (110 LE)/4000. Nyomaték: 240 Nm/1750. Sebességváltó: hatfokozatú kézi. Fékrendszer elöl/hátul: hűtött tárcsa/tárcsa.
Méretek, tömegek. Hosszúság/szélesség/magasság: 4135/1765/1525 mm. Tengelytáv: 2530 mm. Tömeg: 1285 kg. Terhelhetőség: 465 kg. Csomagtartó térfogata: 251/830 l. Üzemanyagtartály térfogata: 46 l. Fordulókör átmérője: 10,9 m.
Menetteljesítmények, fogyasztás. Gyorsulás (0-100 km/óra): 11,2 mp. Végsebesség: 175 km/óra. Átlagfogyasztás: 4,9 liter/100 km. Tesztfogyasztás: 6,2 liter/100 km. Szén-dioxid-kibocsátás: 129 g/km.