Csináltak egy Golfot a franciák - Citroën C4 1.6-teszt

Ha így folytatják az autógyárak, egyre unalmasabb lesz autós újságírónak lenni. A koreaiakon már régóta nem lehet nevetni, pár éve pedig a franciák döntöttek úgy, hogy elegük van a rajtuk ragadt "lerobbanós" jelzőből, és nekiálltak német autókat gyártani. A Citroënnek ráadásul ez már a második: a C5 után most itt van az új C4, amely németebbnek tűnik egy Golfnál is: minőségi anyagokból rakták össze, vajpuhán működik, és dögunalmas. Nem csoda, hogy remegve várjuk a kínai márkák felbukkanását egy kis ihletért.

Az extravagáns hátsó lámpákat konzervatívabb darabok váltották. Csak ötajtós karosszéria lesz
(Még több gyári fotó a második galériában. Kattintson a képre!)

Nem az ára miatt fogják szeretni

Hiába kerestem a Citroën avantgárd báját, bele kellett törődnöm, hogy ez a szolidan franciás, japánosan korrekt formaterv az egyetlen járható út a nagy számú eladások felé. Ráadásul a C4 egész jól néz ki. Egy optimális méretű kompakt autó, eltalált arányokkal és elöl-hátul egyedi lámpákkal a stílus és persze, a márkabarátok kedvéért. Ha nem a forradalmi GS vagy a merész első C4, hanem a hasonlóan mértéktartó ZX és a Xsara utódját várjuk tőle, nem érhet csalódás. Szerencsére a franciák nem fordultak el végleg a szellemes megoldásoktól, csak éppen ínyenceknek szánt ötleteiket a DS-sorozat számára tartogatják. Kicsit sajnálom, hogy bentről is kikoptak a szeretve gyűlölt furcsaságok, de örülök, hogy helyükre, az új irány szerint berendezett, igényes belső került.

Az első pár méter után kiderült, hogy mindent alárendeltek a nagybetűs kényelemnek. Szemnek, kéznek és fülnek is kellemes, jól összerakott utastér, kényelmes ülések, jó zajszigetelés és viccesen könnyű kezelhetőség biztosítja a Citroëntől elvárt komfortot. Mindez egyben azt is jelenti, hogy a C4 nem fogja meggyőzni a sportos vezetőket. Hiába a karcos hangú szívómotor teljesítménye, utazóautóktól is szokatlanul puha a kormányzás, sokat javult, de még mindig túl hosszú úton jár a váltó, és acélrugókkal is hullámzik a karosszéria. A régi alapokra épített új C4, minden eddiginél ügyesebb próbálkozás a német ellenfelek legyűrésére, de a francia sajátosságokat szerencsére nem sikerült teljesen kigyomlálni belőle. Talán az átlagos forma segít elfogadni a praktikus és élhető C4-et. Egy biztos: nem az ára miatt fogják szeretni.

Balogh Bence

Oda a lelemény

Az új C4-es sokkal kevésbé extravagáns, mint a régi. Ennek persze az az oka, hogy hamarosan jön a vagányabb és divatosabb DS4, de én akkor is szerettem az előd háromajtósának (ebből nem lesz) őrült hátsóját, az ötajtós furfangos hátsó lámpáit, az elnyújtott fényszórókat és a fix középpontú kormányt. Utóbbit kár volt elhagyni a 3,5 kilogramm megspórolásáért, hiszen egy igazán egyedi dolog volt, amiről sokat beszéltek az emberek. Emellett gyakorlati haszna is volt, hiszen sokkal nagyobb, optimálisabb formájú légzsákot lehetett belegyűrni, ami jobban védett a hagyományosaknál. Érdekességek persze ebben is akadnak, kezdve a változtatható indexhangtól a kivehető csomagtérlámpáig, de ezekre aligha fognak könnyezve visszaemlékezni a tulajdonosok, amikor 6-7 év múlva továbbadnak a C4-en.

Minden óra közepébe folyadékkristályos kijelző került, a háttérszín változtatható

Elég sótlanra sikerült a külső forma, belül viszont szembetűnő a minőségjavulás. A kissé túlméretezett műszerfalat borító habosított, nagyon puha műanyagot a VW Golf is megirigyelhetné, a bajuszkapcsolók finomabban működnek, mint korábban, a sportülésnek kinéző ülőalkalmatosságok valójában franciásan puhák, és roppant kényelmesek. Persze egy német autóból átülve, még mindig nehéz áttekinteni a középről a vezető elé költöztetett digitális műszerfalat és a milliónyi gombot, tekerentyűt tartalmazó kormánykereket. Helyből van elég elöl és hátul is, nem kimagasló, de az átlagot bőven hozza a C4.

Felárért 1,3 négyzetméteres üvegtető is rendelhető

Vezetni is jó, pláne a kátyús utakon, hiszen ennyire jó úthibaelnyelő képessége kevés autónak van 1,3 tonna alatt, és csendes is. Persze a kormányzás nem olyan direkt, mint egy Focusban, és a bódé is elég nagyokat dől kanyarban, de ebben a kategóriában a kényelem fontosabb szempont a vezetési élménynél. Ami viszont remek, az az 1,6-os, BMW-féle benzinmotor, ami könnyen pörög, felül erős, és állja a versenyt a vetélytársak nyomatékosabb 1,4-es turbóival is. Emiatt persze nem kell az új C4-est megvenni, két év óta már a régibe is meg lehetett találni. Sajnos az is maradt, hogy a C4-es váltója továbbra is esélyes az alsó-középkategória "legrosszabb kézi váltó" Arany Málna díjára, lötyögős, és hosszú úton jár, a legkisebb örömöt sem adja meg a használata, pedig sokszor kell hozzá nyúlni. Dicséretes, hogy az asszisztens rendszerek közül milyen sok rendelhető a C4-hez. Felárért kérhetünk holttérfigyelőt, sávelhagyáskor fenékrezgető ülést, kanyarba bevilágító xenonfényszórót, de a lejtmenetsegéddel ellátott menetstabilizálóért szerencsére nem kell külön fizetni.

Gulyás Péter

3,5 kilogramm vs. egyediség

Ford? Nem. Japán? Dehogy. Akkor mi? - kérdezte egy ismerős, amikor leparkoltam a háza előtt, és csak oldalról látta az autót. Amúgy, ha jobban megnézi az ember, persze felfedezni márkahű formajegyeket, de sajnos a kedvenc, fixen rögzített kormányközepet elhagyták. Igaz, ezzel - a gyári adat szerint - 3,5 kilogrammal könnyítettek a C4-en. Vállveregetés jár minden kukába dobott dekáért, de ez jópofa volt, és egyedi, márpedig az autós közhely szerint egy Citroën legyen unikális. A gyár viszont sokat szeretne eladni. Mindenképpen segíti ezt a korábbinál igényesebb anyaghasználat belül, már csak az a kérdés, mennyi ideig bírják cicergés (lásd legutóbbi C5-tesztünket) és illesztési problémák nélkül. Nem is beszélve az egyéb megbízhatósági zavarokról.

Szépen ki lehet tömni extrákkal a C4-es utasterét

A franciák mindenesetre a forgalmazás megkezdéséig több mint kétmillió kilométert futottak "az autó megbízhatóságának garantálása érdekében". Majd meglátjuk. Megláttam és megijedtem, amikor 9,8 literes átlagfogyasztással vettem át egy napra a tesztjárművet, ám a nullázás, és a város elhagyása után lement 6,2-re. Ez jó. A menettulajdonságok viszont alig átlagosak ezzel a motorral, a váltó fejlesztése is lehetne eredményesebb, nem csak követni, előzni kellene a többieket, szóval semmi mellbevágó pozitív meglepetés, amivel le lehetne nyomni a kategóriát uraló konkurenciát. Vagy legalább a figyelmet felkelteni. És ha már nem, akkor legalább a márkarajongóknak kedvezni. A Citroën már megint a hagyományok és a piac között őrlődik - kár azért a 3,5 kilogrammért.

Lencsés Csaba

Kár

Ez a C4 jó kocsi. Jó kocsi viszont - szerencsére - van néhány. Olyan azonban, amilyen az előző C4-es volt, nincs, vagy csak nagyon kevés. Az ember (vagy a cég) ne tartson ki valami mellett csak azért, mert egyszer azt mondta - lehet, hogy rájön, hülyeség volt, vagy csak a világ mozdul odébb. De az, hogy az előző C4-esnél hosszú mondatokban sorolta a sajtóanyag, miért forradalmi és nagyszerű megoldás a fix közepű kormány, amelyen mindig ugyanott vannak a gombok, jobban véd a légzsák stb., aztán a következőben csendesen visszatérnek a hagyományoshoz, amelynek mindene forog, szerintem kellemetlen. Egy Citroëntől ráadásul az ember elvárna formai és technikai innovációt, és az előző C4-estől meg is kapta. A már említett kormány, áttetsző műszerfal, a háromajtós meghökkentő formája helyett kaptunk egy nem rosszul kinéző autót. Tényleg csendes, tényleg jól megy, a minőségérzet hibátlan, kényelmes is...

Az egyediség kiveszőben van a Citroënnél is

A helyzet mégis az, hogy az új C4-es, karakteres elődje által kiharcolt pozícióból visszasüppedt a teljesen átlagos autók szélesen terülő, szürke masszájába. Meg kéne próbálni egyszer, mi történne, ha egy egyéniséggel rendelkező autót jó minőségben gyártanának.

Féjja Zsolt