"Szablyás emberek ugráltak a mentő tetején" - 20 éve volt a taxisblokád

56-62 forintra emelték a benzin árát, erre a taxisok lebénították három napra az egész országot - tömören ez történt pont húsz éve, 1990. október 25. és 28. között. Megkerestük az akkori kulcsszereplőket, volt miniszterek valamint a blokádot vezető és végrehajtó taxisok emlékeznek - olykor másként - az eseményekre. Ki volt pökhendi a tárgyalásokon, mit kezdett a hatalom a lehallgatott beszélgetésekkel, ki élvezte a balhét, és ki félt a levegőben lógó erőszaktól, miközben az ország miniszterelnöke szó szerint a műtőasztalon feküdt?

"Halál pökhendien tárgyalt velünk a kormány"

Boross szerint szóba került a kormányüléseken a honvédség valamilyen formában való bevetése is (taxik eltolása, pontonhíd építése), de ennek keresztbe tett az ellenzéki SZDSZ által pozíciójába jelölt Göncz Árpád szombati nyilatkozata. (A volt államfő megköszönte érdeklődésünket, de nem kívánt beszélni az eseményekről.) Köztársasági elnökként ugyanis ő volt a hadsereg főparancsnoka, és megtiltotta a haderő bárminemű irányítását, ezért akkor is bírálták az MDF-es kormánypárti frakcióból, és ma is kritizálták őt az általunk megkérdezett volt kormánytagok.

Nem tudott mit csinálni a kabinet, kijelölt egy tárgyalóbizottságot, és fehér asztal mellett alkudozni kezdett a taxisok fehér zoknis, makkos cipős képviselőivel. "Halál pökhendien tárgyalt velünk a kormány" - állítja Horváth Pál, különösen Bod Péter Ákos ébreszt benne rossz emlékeket. Rabár Ferenc akkori pénzügyminisztert viszont kellemes, halk szavú embernek nevezte.

"Fiatalemberként én valóban keménykedőbb voltam, Rabár miniszter úr pedig puhább. Hogy felvett szerep volt-e ez, vagy így alakult, azt ma már nem tudom" - mondja Bod. Az akkori ronda zöld színéről "Spenót-háznak" nevezett volt Munkaügyi Minisztériumban zajlottak a tárgyalások a Roosevelt téren. Ez belül körfolyosós épület volt, a taxisok vezetője szerint itt jártak körbe-körbe kettesben Rabárral, aki átkarolta a kezét, és úgy kérdezte tőle, hogy mivel lennének elégedettek. A válasz akkor még az áremelés teljes eltörlése volt, így eleinte távolinak tűnt a megegyezés.

Annak ellenére nehezen akart létrejönni a felek közötti kompromisszum, hogy közben bekapcsolódtak a tárgyalásokba a munkaadói és a munkavállalói érdekszervezetek vezetői is. Többek között az október végén is rövid ujjú ingben tárgyaló Nagy Sándor (Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége), az azóta az ország egyik leggazdagabb emberévé vált Széles Gábor (Gyáriparosok Országos Szövetsége), és a csokornyakkendős Palotás János (Vállalkozók Országos Szövetsége).

Palotás (akit hiába kerestünk a telefonján és e-mailben) több szempontból is érdekes figura volt. Például úgy ült a kabinet képviselőivel szemben az alkudozások alatt, hogy közben kormánypárti parlamenti képviselő volt, igaz pártonkívüliként. Másrészt több általunk megkérdezett is úgy emlékszik ma már rá, hogy leginkább a saját népszerűségének növelésére használta a tárgyalások nyújtotta médiaszereplési lehetőségeket. Tény, hogy Palotás a taxisblokád - részben neki köszönhetően sikeres lezárása - után az ország egyik legismertebb, és Göncz után rövid időre a második legnépszerűbb embere lett, és az is tény, hogy később eltávolodott a kormánypártoktól.

"Ijesztően forradalmi hangulat alakult ki"

Ahogy teltek a napok, úgy változott a hangulat. Elsőként az MDF-FKGP-KDNP-kormány szervezett maga mellett egy többezres tüntetést, amelyen "Taxisok! Vissza a volánhoz, ne a kormányhoz!", "Hungary No Taxiland", "SZDSZ PUCCS" és "Taxival a Balkánra" feliratos táblák mellett riasztó és vicces momentumok is voltak.

Fennmaradt olyan fotó erről az eseményről, amelyen a nácik karmozdulatához hasonló karlendítések láthatók, miközben az SZDSZ-felirat "s"-betűi az egykori nemzetiszocialista SS villám formáját mintázták. Mókás volt ugyanakkor - bár nyilván a taxisokat irritálta -, hogy egyes mosolygó tüntetők aprópénzt gyűjtöttek egy, a Kossuth téren ragadt Fiat Regata taxi tetején. (A fiatal nyugati autó akkor még kevesek kiváltsága volt.)

Forrás: MTI

Szendvicset és teát kérnek a taxisok az Erzsébet híd lehajtóján. Idővel kopott a velük szembeni szimpátia

Ennél az elszigetelt, felülről szervezett demonstrációnál nagyobb gondnak érzékelték a végeken egyre nehezebben kitartó taxisok a szélsőséges megnyilvánulások szaporodását. Majercsik provokátoroknak nevezett embereket említ, "akik minden előzetes ok nélkül elkezdték ordítozva hergelni a többieket". Mint mondja, akkor sem tudta, kik voltak ezek, ma sem tudja, és nem akar utólag összeesküvés-elméleteket gyártani.

De volt más probléma is. Tamás Miklós a Novotelnél vett részt a blokádban, és míg eleinte azt tapasztalta, hogy igazat adnak neki a járókelők, később - ahogy fáradtak ők maguk is - egyre nehezebben viselték az emberek a közlekedési nehézségeket. Tamás szerint (aki ma a City Taxi elnöke) megjelentek szélsőséges elemek is közöttük, akik mindenféle felhatalmazás nélkül igazoltatták az embereket.

"Volt rá példa, hogy szablyás emberek ugráltak a mentő tetején, és megnézték, hogy valóban egy beteg nénikét szállít-e a rohamkocsi, amelyet mi átengedtünk. Egy idő után ijesztően forradalmi hangulat alakult ki" - állítja, miközben arra is emlékszik, volt olyan pillanat, amikor benne volt a levegőben, hogy erőszakot is szülhet a blokád, márpedig azt szerinte nem akarták a taxisok.

"Antall humánus magatartása döntött"

"Ez volt a nehéz benne. Nagyon nem akartam forradalmat, hogy magyar ember magyar ellen forduljon" - felelte Horváth arra a kérdésünkre, miként élte meg a felelősséget, amit az esetleges erőszak miatt érzett. Eközben Borossék nem csak tárgyaltak, de taktikáztak is. "Nemzetközi tapasztalatokból annyit tudtunk, hogy ki szoktak fulladni ezek. A taxisoknak egy idő után pénzt kell hazavinni az asszonynak" - idézi fel a politikus, hogy némileg a kivéreztetésre is játszottak.

Arra a kérdésünkre, hogy titokminiszterként mit tudott kezdeni a nyilván lehallgatott beszélgetésekkel, Boross azt mondta, hogy szinte semmit. "Józsi ide menj, Béla oda menj" - típusú üzenetek voltak ezek a politikus szerint. Az információ és a kivéreztetés tehát csak korlátozott hatású fegyver volt a kezükben, utóbbi azért is, mert az általunk megkérdezettek szinte mind említették, hogy minden fél szerette volna, ha hétfőre visszatér a normál kerékvágásba az élet. Elindulhatnak az emberek a munkába, a diákok az iskolákba. A rendőrség (amelyet Barna Sándor blokkolt) és a katonaság nélkül (amelyet Göncz Árpád blokkolt) amúgy is szinte tehetetlen volt a kormány, gyakorlatilag csak egyet tehetett.

Forrás: MTI

Az Árpád hídnál volt a legnagyobb esély az erőszakra, amit a visszaemlékezők szerint senki sem akart

Úgy virradt fel a vasárnap, hogy minden fél kezdett fáradni, és egyre jobban hajlott a kompromisszumra. Végül a tárgyalásokba idővel telefonon bekapcsolódó Antall "humánus magatartása döntött" - derül ki több megszólaló visszaemlékezéséből. A kormányfő engedett a korábban elhatározott, majd bejelentett áremelés mértékéből: vasárnap estére a tárgyalóasztal mindkét oldala elfogadta a literenkénti 12 forintos kompenzációt. Ezt követően a taxisok megszüntették a blokádot, és az utak hétfő reggelre mindenhol felszabadultak.

Az országba újra életet lehelő megegyezés azonban mást is tartalmazott, január 1-jétől eltörölték az üzemanyag állami árszabályozását. Márpedig a piac liberalizálása következtében az 1991-es év üzemanyag-áremeléssel köszöntött az országra, 60 forint körüli literenkénti benzinárral, ami onnantól kezdve csak egyre tovább emelkedett.

Engedetlenség vagy bűncselekmény?

A háromnapos taxisblokád politikai és jogi következményeit is rendezni kellett. Mint említettük, Horváth Balázst Boross Péter váltotta a belügyminiszteri bársonyszékben, de leváltották Barna Sándort is. A volt budapesti rendőrfőkapitányt már másnap főtanácsadójává nevezte ki Göncz Árpád és a szintén szabad demokrata Demszky Gábor főpolgármester.

Az ellenzéki SZDSZ politikusai az országot lebénító taxisok magatartását "állampolgári engedetlenségnek" nevezték a zűrzavaros napokban, Bod ma "szervezett útonállásnak", míg Boross "bűncselekménynek", úgy, hogy mindketten ma is állítják: "valaki állt mögöttük, ahhoz túl szervezett volt, hogy saját maguk csinálták volna". A taxisok ezt akkor is, ma is határozottan visszautasítják.

Büntetőjogilag az egykori kormánytagoknak volt igazuk, a hatályos törvények szerint jogszabályt sértettek a blokádolók. Nem jelentették be 72 órával előre a demonstrációt, és akadályozták a "közérdekű üzem működését". Végül mégsem vonták felelősségre a több ezer taxist és teherautó-sofőrt, mert az Országgyűlés tavaszi ülésszakán a köztársasági elnök a parlament elé terjesztette a közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényjavaslatot, amelyet megszavaztak a képviselők.