A csillagos ég extra - Rolls-Royce Phantom Coupé teszt

Több mint két és fél tonna, hosszabb, mint egy normál autó utánfutóval, és jobban gyorsul, mint a legsportosabb kompakt. Negyvennégyezer színárnyalatban kapható, és még a csillagos eget is fölénk varázsolja, napszaktól és időjárástól függetlenül. Magyarországon egyedüli autós médiumként kipróbálhattuk a Rolls-Royce Phantom Coupét.

A BMW nemcsak a motort, a karosszériát, de sajnos a komplett elektronikát is szállítja a Rolls-Royce-nak, ami azért baj, mert nem menekülhetünk meg a bajorok hírhedt fedélzeti menürendszerétől, az iDrive-tól. Persze ebben kicsit elegánsabb a menü grafikája, a rejtett, krómozott forgótárcsa pedig a puha bőrrel borított könyöktámasz elejéből hajtható ki, de ettől függetlenül ugyanolyan nehézkesen kezelhető, mint a régebbi BMW-kben. Inkább még álló helyzetben állítottam be rajta a szükséges dolgokat, mert nem szerettem volna csődbe juttatni az autó biztosítóját amiatt, hogy esetleg elvonja a figyelmemet a forgalomban.

Még ahhoz sem kell izommunka, hogy becsukjuk az hátrafelé nyíló ajtókat, egy elektrohidraulikus rendszer gombnyomásra ezt is megteszi helyettünk. A Rolls-Royce szerint nem csak a különcség miatt nyílnak hátrafelé az ajtók, hanem azért is, mert így a két részre osztott A-oszlopot masszívabbra tervezhették, ami jót tett a karosszéria torziós merevségének. Ez a legmerevebb autó a Rolls-Royce palettáján, meglepő módon 125 kilóval nehezebb, mint a kettővel több ajtóval rendelkező Phantom.

Hintóajtónak nevezi a Rolls-Royce a visszafelé nyíló ajtókat

Kissé remegő lábakkal, meghatottan foglaltam helyet a vajszínű bőrfotelben, a motor beindulását semmilyen hanghatás, vagy remegés nem kísérte. Oldaltartást nem nyújt a bőrfotel, de fejedelmi kényelmet igen. A hátsó pad szintén vastagon párnázott, de ott a lábtér csak átlagosnak mondható, nagyjából akkora, mint egy mai középkategóriás autóban. Nem volt egyszerű kihámozni a hatalmas bálnát a szálloda parkolójának szűk kijáratán keresztül, bár a Rolls üléséből nézve még az Erzsébet híd is szűknek tűnik. Olyan hosszú az orra, hogy tényleg hasznos a másik extra, az első rendszám alatti kettős kamera, amellyel benézhetünk oldalra a kereszteződésekbe, hogy jön-e valaki.

Nem túl nagy a lábtér, különösen a 3,3 méteres tengelytávot figyelembe véve

Bár a sajtóanyag szerint a felfüggesztést kicsit feszesebbre hangolták a limuzinhoz képest, és a BMW-s tapasztalataimból merítve úgy emlékeztem, a defekttűrő gumik sem a rugózási komfortról híresek, azért a légrugós Phantom Coupé kitett magáért, és az úthibák nagy részét könnyedén kiszűrte - természetesen, ahogy nőtt a sebesség, úgy lett még kényelmesebb. Állítható keménységű futómű nincs benne, ez az autó mindig komfortra hangolt.

Leírhatatlan élmény vezetni. A külvilág csak szürke mozifilmnek tűnik bentről

Mivel ez a leginkább vezető-orientált modellje a Rolls-Royce-nak, a gyár szükségét érezte annak, hogy ezt valamilyen extra képességgel is szemléltesse, ezért egyedül a Phantom Coupéba szereltek Sport gombot, még ha kissé groteszk is ez egy 2655 kilogrammos autó esetében. Persze ez sem változtatja meg alapjaiban a világot, kissé kevesebb lesz a rásegítés az egyébként vajpuha kormányzásban, leheletnyivel később avatkozik be a menetstabilizáló elektronika, és a hatfokozatú, kézzel nem kapcsolható ZF automatikus váltó is későbbre tolja a felkapcsolásokat.

Öröm a mosóban

Bár tisztán kaptam meg az autót, pár csepp eső persze lehullott útközben, így kénytelen voltam én is lemosatni, ami közel egy órát elvett az értékes időmből. Gépi mosó természetesen szóba sem jöhetett, nemcsak a fényezés minősége, hanem a külső méretek okán sem. A kézimosós srácok hálásak voltak, hogy hozzájuk mentem, bár láthatóan nem egy kopott farmeres, rosszul szabott inget viselő emberre számítottak a volánnál. Szinte önkívületi állapotban, mosolyogva törölgették a Rollst, pedig ők már biztosan láttak egy-két komolyabb autót, az utánam következő S 600-as Mercedesre például rá se hederítettek, kényelmesen, ráérősen végezték munkájukat.

Ezzel az autóval senki sem fog csikorgó gumikkal, füstölő kerekkel közlekedni, a legjobban a lassú csorgás illik az egyéniségéhez. Persze, ha sietni kell, tud azt is: 0-100 km/órára 5,8 másodperc alatt gyorsul fel, hamarabb, mint a legütősebb hot hatch, a 300 lóerős Ford Focus RS, de súlytöbblete miatt pár tizeddel lassabban, mint az ugyanezzel a motorral szerelt sima Phantom. Meglepő módon kanyarokban viszonylag semlegesen viselkedik, ami annak az érdeme, hogy közel egyforma terhelés jut a tengelyekre, az arány 51,5:48,5 százalék a hátsó javára. Rövidebb tengelytávja miatt minden bizonnyal kezesebb négyajtós rokonánál, de minden relatív, cikázni vele olyan érzés, mintha egy bolygót próbálnánk meg eltéríteni a röppályájától.

21 colos kerekeivel és légrugózásával fölényesen siklik át az úthibákon

Fordulatszámmérő helyett a Power Reserve-műszert építik be, amely a motorban rejlő erőtartalékot mutatja. Átlagos használat esetén alig mozdul ki a mutató, és csak az autó karakteréhez cseppet sem illő padlógázas gyorsításokkal lehetett 90 százalék fölé kergetni a mutatóját. Sokat elmond a BMW 6,75 literes, V12-es szívómotorjának tartalékairól, hogy 160 km/óránál is csak 10 százalékot használ fel az autó a haladáshoz, pedig a 0,36-os cd-érték nem nevezhető az aerodinamika csúcsának. Nem is a 460 lóerős teljesítmény a mellbevágó, hanem a 720 Nm-es nyomaték, illetve inkább az, hogy ebből 540 Nm már 1000-es fordulatszámon rendelkezésre áll - hiába, egy jó szívómotornak nincs párja. A nagy tömeg miatt nem érződik olyan gyorsnak, mint amilyen valójában, a gyorsulás nem mellbevágó, hanem olyan, mint ahogy a gyár évtizedeken keresztül jellemezte motorjai teljesítményét: elegendő. Nem érdemes a fogyasztásról sokat szólni, a gyár 23,2 liter ad meg városi ciklusra, ami közel jár az igazsághoz, a 100 literes tankkal tehát négy-ötszáz kilométert lehet megtenni.

Akár többen is ráülhetnének, a lehajtható "piknikasztal" teherbírása 150 kg, a csomagtartó 395 literes

Sokat gondolkoztam, vajon miért építették meg. Reprezentációs célra a csupán két ajtó miatt alkalmatlan, vezetési élményről a szó klasszikus értelmében nehéz beszélni. Inkább gördülési élmény az, ami az utasokat a Phantom Coupéban éri. Erre az autóra tényleg igaz a tömeggyártók elcsépelt marketinges szlogenje, miszerint jobb utazni benne, mint megérkezni a célállomáshoz.

Műszaki adatok
Motor, erőátvitel, fékek. Hengerűrtartalom: 6749 cm³. Furat/löket: 84,6/92,0 mm. Hengerek/szelepek száma: 12/48. Teljesítmény: 338 kW (460 LE)/5350. Nyomaték: 720 Nm/3500. Sebességváltó: hatfokozatú automatikus. Fékrendszer elöl/hátul: hűtött tárcsa 374 mm/hűtött tárcsa 370 mm.
Méretek, tömegek. Hosszúság/szélesség/magasság: 5609/1987/1592 mm. Tengelytáv: 3320 mm. Nyomtáv elöl/hátul: 1687/1671 mm. Tömeg: 2620 kg. Terhelhetőség: 430 kg. Csomagtartó térfogata: 395 l. Üzemanyagtartály térfogata: 100 l.
Menetteljesítmények, fogyasztás. Gyorsulás (0-100 km/óra): 5,8 mp. Végsebesség: 250 km/óra. Átlagfogyasztás: 15,7 liter/100 km. Tesztfogyasztás: 23,7 liter/100 km. Széndioxid-kibocsátás: 377 g/km.