Királyi szuszogás - Daimler 38 HP

Vlagyimir nagyherceg, a kapthalai maharadzsa, Afganisztán emírje, a svéd királyi herceg, Metternich gróf - csak néhány név a Daimler-vásárlók közül, akiknek sorát a múlt század elején az angol királynő, az orosz cár és a spanyol király nyitotta. Bemutatunk egy magyar földre jutott példányt.

A Smith sebességmérő fehér mutatója az elért legnagyobb tempót mutatja

A Frederick Simms által 1893-ban alapított The Daimler Motor Syndicate Ltd. nevű cég 1896-tól állt kapcsolatban a szigetország legfelsőbb köreivel. Abban az évben a London South Kensington negyedében lévő Imperial Institute rendezett egy bemutatót, s ezen megjelent a walesi herceg, a későbbi VII. Edward. A trónörökös, akinek kalandos életében fontos helyet foglalt el a vitorlázás, a lóverseny, a kártyajátékok és a társasági élet szinte minden zajos változata, természetes érdeklődéssel fordult az automobil felé.

Egy évvel később, amikor már a Buckingham palotában tartottak gépjármű-bemutatót, a kiállított kocsik között két Daimler volt. 1898-ban a Warwick kastélyban autózott a walesi herceg, a következő esztendőben pedig lord Montagu látogatta meg a Highcliffe kastélyban tartózkodó trónörököst újonnan vásárolt 12 HP Daimlerén. Ennyi élmény egy az Edward hercegénél jóval nyárspolgáribb lelket is megingatott volna, így hát nem csoda, hogy a századfordulón a herceg három Daimler kocsit rendelt. Ez a lépés nagy hatással volt az egész autózásra, mert a brit arisztokrácia - amely Viktória királynő szélsőséges konzervativizmusát követte addig -, hamarosan átadta magát az autózás és az autóvásárlás örömének.

A Daimler gyár persze minden cseppet gondosan kicsöpögtetett a dicsőség poharából, és nem győzte hangsúlyozni a későbbiekben, hogy a királyi ház az ő kocsijukat használja.

A jobb oldali pedál a fék, a bal a kuplung, középen a gáz

Amikor Viktória királynő meghalt, és a herceg VII. Edward néven 59 évesen végre trónra léphetett, az uralkodás mellett mindig figyelmet fordított az autókra is, vendégeinek büszkén mutatta meg a királyi garázsból előálló automobilokat.

Hivatalos alkalommal először 1904-ben használtak automobilt Nagy-Britanniában, amikor VII. Edward meglátogatta a Woolwich helyőrséget. A korabeli beszámolók fontosnak tartották rögzíteni, hogy a király az előzetesen jelzett időben, pontosan érkezett csukott Daimlerén.

Erre az időre alaposan megváltozott a királyi istállók képe. A lóállások egy részét kiürítették, és oda álltak be a királyi automobilok. Elkészítették a sofőrök kötelmeit rögzítő szabályzatot is, amely első pontjában megállapítja, hogy a sofőr heti bére három font. Ez nagyon jellemző Angliára, egy munkaszerződés nem annak felsorolásával kezdődik, hogy az alkalmazott mit köteles tenni a béréért, hanem azzal, hogy milyen juttatásokban részesül. Az említett három font fejedelmi összeg volt abban az időben, és még számos egyéb kedvezmény járt mellé, mint szállás, étkezés - szolgálóleány, aki főz és gondoskodik a ruházat tisztaságáról -, libéria és évi két öltöny ruha.

Nem volt kényelmes helyük az alkalmi vendégeknek

A sofőrt mindezek fejében nem hajszolták túlságosan: minden nap 9-kor szolgálatra készen kellett állnia, autóját tiszta és üzemkész állapotúra kellett hoznia 10.30-ra. Amennyiben házasember volt, hívásra éjjel-nappal a lehető legrövidebb időn belül szolgálati helyén kellett lennie. Érkezését és távozását köteles volt jelenteni a királyi istállómesternek, ha műszaki hibát észlelt, azt a főmechanikusnak. Ha két autó vagy ennél több volt üzemben egy nap, külön segítséget kapott a tisztításhoz. A garázsba idegen nem léphetett be, dohányozni ott szigorúan tiltott volt.

Visszahívás 1904-ben

Számos érdekes fejlemény tette izgalmassá az életet a királyi garázsban, s ezek között akadt pár, amely mai szemmel nem tűnik oly különösnek, mint a sofőrök Buckingham palotabeli kötelmei. Az 1904-ben szállított Daimlerek kapcsán például súlyos kifogásokat emelt a királyi istállómester, s gyárat az észlelt hiányosságot kiküszöbölésére szólította fel. A 28 HP motorról kiderült, hogy a kocsi teljes terhelése mellett hajlamos a túlmelegedésre, de az új, 35 HP típus sem bizonyult hibátlannak. Rosszul kialakítottnak találták az első sárvédőket, eltört a kormányoszlopot takaró rézcső, kifújt a kipufogó, gyenge fényű a lámpa, amely akadályozta is a kurblizást - hogy csak néhányat említsünk a kifogások közül. Ezek a momentumok azért is kellemetlenül érinthették a Daimlert, illetve a karosszálást végző Hooper céget, mert a versenytársak minden alkalmat megragadtak a londoni udvar figyelmének felkeltésére. Elsősorban a Mercedes volt agilis, de a Renault is rendre próbálkozott.

1909-re már számos Daimler kocsi állt a brit királyi ház használatában. VII. Edward mellett Daimleren utazott az új walesi herceg, aki 1910-ben V. György néven lépett a trónra, és több királyi herceg is. Daimleren járt Alfonz spanyol király, a német császár, Sziám királya, s még hosszan folytathatjuk a sort, de inkább térjünk vissza fő témánkhoz, a Knight-motorhoz, amelyből az első éppen a walesi hercegé lett. A Hooper karosszériás kocsit cinóbervörösre festették, rézből készültek a "vasalatok", a belső kárpitot kék szattyánbőrből varrták. A négyhengeres motor 6281 cm³-es, a 38 HP kategóriába sorolt. Négy előremeneti sebességgel rendelkezett, ezeket az oldalt lévő karral lehetett választani, s a korábbi Daimlerekkel ellentétben e kocsikban már tengely hajtotta a hátsó kereket. A Rudge Withworth küllős kerekekre 920x120 colos Palmer Cord gumik kerültek.

Ideális helyen, az égéstér közepén lehetnek a gyertyák

Aztán megjelentek a hathengeres Knight-motorok is. Az 58 HP adólóerő-kategóriába sorolták őket, és olyan luxusfelszerelésekkel látták el, mint a kipufogódob melegét hasznosító fűtés, a sofőrrel való kapcsolattartást (vagy távolságtartást?) szolgáló telefon, a virágváza és a szivargyújtó. Ilyen autót vett a japán császár a görög királyi herceg is.

1914-ben mutatták be a Knight-motorok újabb generációját, a 20 HP modellt, amely nevével ellentétben 36 lóerős volt, s 1500/min fordulaton adta le ezt a teljesítményt. Ennek háromfokozatú váltója volt, a négyfokozatúval csak rendelésre szállították, kuplungja bőrborítású, kónuszos. E motorokat használták tehergépkocsikban is, amelyek legnagyobb része az éppen kitört gyilkos háború frontjain teljesített szolgálatot.

A Knight-motorok még hosszasan kitartottak, s a húszas évek valamennyi elegáns Daimler limuzinjában ezek dolgoztak. 1924-ben az addig használt vasöntvény helyett acélból készült szelepgyűrűket kezdtek használni a Knight-motorokban, amely könnyebb volt, s ezzel a teljesítménynövelést nem akadályozta az alternáló mozgást végző nagy tömeg. Amikor azonban a gazdasági válság elérte a Daimlert, amely egyesült a Lancaster autógyárral, hamarosan lemondtak a formabontó műszaki megoldásról. Az 1931-ben bemutatott hathengeres 16/20 HP modell az utolsó csúszószelepes Daimler motor, s a váltást azzal indokolták, hogy időközben a szokványos szelepekkel szerelt motorok sokat finomodtak, működésük hatékonyabbá és csendesebbé vált, így felveszik a versenyt a Knight-motorral, miközben az előállítási költségek kisebbek. Ezután már csak a Minerva és a Voisin használta, de a második világháború kitörésének idejére elvesztette jelentőségét. Mai bírálói elsősorban a magas olajfogyasztást és az ezzel járó füstölést vetik fel ellenében. A brit királyi család számára 1970-ben készült az utolsó Daimler, s a kivételezett márka helyét átvette a Rolls-Royce, de az évtizedeken keresztül használt kocsik java ma is megvan, részben a királyi garázsban, részben a Jaguar-Daimler Heritage Trust tulajdonában lévő múzeum raktárában. És persze megvan az a kocsi is, amelyet 1900-ban vásárolt a cégtől VII. Edward király.

Koronás kivételek

Érdekes részlet, hogy miközben a brit automobilizmust gúzsba kötő "vörös zászló" törvényt csak 1904-ben törölték el, és helyébe kevésbé szigorú, de még mindig elég szűk határt engedélyező sebességkorlátozás lépett, 1909-ben a királyi istállómester arról tájékoztatta a rendőrséget, hogy "amennyiben őfelsége a király vagy őfelsége a királyné az autóban tartózkodik, a kocsi számára nincs sebességkorlátozás."

Műszaki adatok
Motor. Négyhengeres, folyadékhűtéses, négyütemű, csúszószelepes. Furat 124 mm, löket 130 mm. Legnagyobb teljesítmény 60 lóerő. Gyújtás Bosch magasfeszültségű mágnessel vagy akkumulátorral.
Erőátvitel. Bőrbevonatú, kúpos tengelykapcsoló, kézi kapcsolású három előremeneti, egy hátrameneti fokozatú váltómű.
Méretek. Legnagyobb karosszériahosszúság 4300 mm, tengelytáv 3164 mm, nyomtáv 1400 mm. Az alváz szélessége 748 mm. Saját tömeg 1080 kg.