Úgy tűnik, az amerikaiaknak az itt-ott elhelyezhető üdítős dobozok száma adja meg egy gépjármű használhatóságának mércéjét. Ebben a tekintetben a Journey sikeres, hiszen a legtöbb pakolórekesz befogadóképességét ezzel mutatják be a gyári fotók.
Két elmés megoldással is kecsegtet az SXT-kivitel. Az anyósülés lapját felhajtva alul egy nagy rekeszt találunk, nem mellékesen a támla előredöntve asztalként szolgál. A második üléssor padlójában levő két zárható rekesz elég mély ahhoz, hogy egy-egy tucat kólásdobozt jéggel körítve elhelyezzünk benne. Természetesen kivehető műanyagtartályban, amit el is moshatunk.
A csomagtér padlóját hasonlóan képezték ki, a teljes széltében húzódó rekesz a kisebb és közepes holmik, akár egy aktatáska vagy néhány pár sícipő eltüntetésére alkalmas. Elöl találni szemüvegtartót, a navigáció helyett fedeles polcot, könyöklő alatti dobozt és nagy kesztyűtartót. A gyermekekre a belső gyerektükörben lehet néha egy-egy pillantást vetni, és az ajtók zárására az elülső utas (feltehetően anyu) is kapott egy gombot az ajtajára.
A szórakoztatásról a tolatókamerával együtt 80 ezer forintba kerülő MyGIG lejátszórendszer gondoskodik, amelyhez AUX- és USB-csatlakozó is jár, tehát egy pendrive-ról vagy külső lejátszóról is tölthető a 30 GB-os merevlemez. Innen irányíthatjuk a hátsó videó-rendszert (290 ezer Ft), nyolchüvelykes képernyőivel és vezetéknélküli fülhallgatóival.
Kanyarban lehetne stabilabb is, de egy ekkora autótól ne várjunk csodákat
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
A közlekedéshez a Journey megfelelő támogatást kapott annak a motornak a képében, ami egyetlenként a kínálatban szerepel: a kétliteres, 140 lóerős, 310 Nm-es nyomaték leadására képes turbódízel adatai ismerősek lehetnek. Igen, ez a Volkswagen-csoport termékeiben gyakran megjelenő erőforrás (320 newtonméterrel), amely itt egy személlyel is majdnem két tonnát mozgat, teljes terhelésnél két és felet. Emiatt nem vall szégyent, mert a nagy tömeg szinte meg se kottyan egy ekkora nyomatékú motornak. Ami nem tetszett, az erőleadás módja, ugyanis 1800-as fordulatszám alatt hatalmas üresség tátong, ami természetesen lórúgásba megy át egyik pillanatról a másikra, aztán 2500-nál már rég kihasználtuk a szabályos sebességhatárt, legalábbis hetvenes tábláig. Tartott sebességnél mindenképpen a határvonal alatt megy a motor, ezért nem lehet izomból, fokozatban hagyva előzni, vissza kell váltani egyet. Nagyobb tempónál már nem ennyire kiélezett a helyzet, de városi haladáskor zavaró, hogy nem húz eléggé lentről. Hangja közepesen erős minden fokozatban, autópályás utazásunkat még nem zavarja.
A nagy gép fogyasztása városban 9-10 liter közötti, országúton és autópályán 7-8 literből kijön. A dízelmotorhoz alapmegoldásként kapcsolt hatfokozatú kéziváltó pontosnak mondható, a kar útja lehetne rövidebb, de összességében jó használni. A másik lehetőség a Getrag által szállított hatfokozatú duplakuplungos automataváltó, amely a 300 ezer forintos felár mellett a kényelmet és a gyors, kifinomult működést garantálja. Nem kellemetlen a kézi váltó sem, de a duplakuplungos váltók előnyeit ismerve kár volna a lehetőséget nem kihasználni. Valószínűleg a motor alacsony fordulati gyengélkedését is megfelelően kiegyensúlyozná.
A kollégák szerint ez a legjobb Dodge, amit az utóbbi időben Európában kihoztak
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
Meglepően jó vezetni a Journey-t, ha az autó mozgását és kormányzását helyezzük a középpontba. A nagy amerikai testtől billegést és dülöngélést vártam, ám ez csak a fékezéskor tapasztalt erőteljesebb bólintásnál igazolódott be. Egyébként a magas autó az emelt üléshelyzettel együtt sem bizonytalanít el, a hosszú, gyors íveket biztonsággal veszi. Ami ugyanakkor azt is jelenti, hogy a szűk forduló nem barátja, tekintve a nagy tengelytávot. Az úthibákon szépen áthalad nagy kerekeivel. Kormánya pontos, az átlagosnál keményebb, és elég visszajelzést is ad. A fékek erősen, de nem hirtelen berántva fognak. A biztonságos haladást elősegítő rendszerben a menetstabilizáló, a fékasszisztens és a kipörgésgátló mellett borulásgátló is dolgozik, amelyet kiegészítettek az utánfutó-szerelvény instabilitását érzékelő és kiküszöbölő funkcióval is.
Bár a cél a városi használhatóság is, a magas autóból nehezen látni ki körbe. Az összes oszlop vastag, az orrát nem látni, hátrafelé elengedhetetlen a tolatókamera. Ezt meg kell szokni: esőben torzít, de inkább arra figyeljünk, hogy a tárgyakat távolabb mutatja a valóságosnál. Jól látni a képben a lökhárító szélét, de egy látszólag félméteres lendületre a valóságban már csak húsz centink van. A kilátás másik problémája a párásodás, ami nyitott levegőkeringetéssel nem jelentkezik, ám zárt állapotban szinte azonnal, és a klíma sem tünteti el. A rendszer nem engedi lezárni a külső levegő útját, ha a párátlanítást bekapcsoljuk. Úgy látszik, ismeri a maga határait.
Kinézete alapján az összkerékhajtás is illene bele, de egyelőre ezt nem lehet megvásárolni
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
A tényleg minden körülmények között használható kívánság-Journey hétszemélyes, összkerékhajtású, dízelmotoros SXT-változat, duplakuplungos automatával - lenne, de ilyen, sajnos, nincs. A sok extrával terhelten ára a kilencmillió forintot közelíti, igaz, ebben már navigáció és Bluetooth-kihangosító is van. Kényelmet és gazdag felszereltséget adó extráival nem számít rossz vételnek a Journey, és a hazai átlagos viszonyok között leggyakrabban elég az elsőkerék-hajtás is. Ám már egyetlen havas télen hiányozhat az összkerékhajtás, de síutakra vagy nehezen megközelíthető lakóhelyhez is megfontolandó választás volna. Mivel a 4WD-változatot a forgalmazó nem kínálja, a Journey-nek így számos vetélytársa akad. Kár, mert igazán sokcélú járműként nagyobb gólt lőhetne.
Műszaki adatok |