A fáradhatatlan tiroli - Steyr-Puch Haflinger

A prototípus bemutatójának ötvenedik évét ünneplő Steyr-Puch Haflinger ma is megállja a helyét, erről első kézből szereztünk bizonyosságot.

Elbújva a kíváncsi szemek elől, ahol az aszfalt véget ért, mindannyiunk örömére leállhatott a két, eddig idegen kerekeken utazó autó is. Amíg a motorok elérték üzemi hőmérsékletüket, mi eltökélten dolgoztunk: az ajtókat sapkára, sálra és kesztyűre cseréltük. Felöltözni tovább tartott, mint a járművek szellősebbé alakítása. A fémvázas, vászonnal borított ajtók a felépítményre hegesztett csövekre vannak akasztva. Egyetlen mozdulattal eltávolíthatók, talán ezért is nem értettem a vezető oldalin elhelyezett zár mibenlétét.

Az állomásról kihajtva a vadregényes hegyek felé fordítottuk a kormánykerekeket, hogy avarral, kövekkel és hóval borított, úttalan utakon próbáljuk ki az autókat. Égbenyúló fák között tekergő szerpentineken hajtottunk fel az első, pihenőt adó tisztásig, ahol az alkalmat megragadva néhány fénykép erejéig kinyitottam a boxermotorokat rejtő fedeleket. Vendéglátóink talán már kezdték azt hinni, hogy a kíváncsiságomnak ezzel eleget tettem, amikor elhangzott tőlem a következő: vezethetném az egyik Haflingert?

Kérdésem körülbelül olyan hatást váltott ki, mintha egy autószerelőtől kölcsönkértem volna a szerszámait. Az 1963-as, 1969-es és 1971-es évjáratú, nagy becsben tartott veteránok tulajdonosai kémlelően néztek egymásra, vajon ki adja át a slusszkulcsát. Végül Dávid András engedett 37 éves autójának volánja mögé. A váltóval hamar meg lehetett találni a közös nevezőt, bár furcsa volt, hogy még akkor sem kellett használni az első fokozatot, amikor egy kövekkel teli, jeges patakból emelkedőre kapaszkodtunk fel a léghűtéses motorokra jellemző süvítő ventilátorhang kíséretében. Korábban többféle terepjáróhoz és krosszautóhoz is volt szerencsém, vezettem őket erdőben, hegyen-völgyön, sivatagban, ezért álmomban sem gondoltam volna, hogy egy kilométer után önszántamból ülök vissza az anyósülésre.

Felező nélkül is leküzdi a havas hegyoldalt. Sokféle felépítménnyel gyártották
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A hóval belepett, erdészeti gépek által kialakított csapásokban kézilabda méretű kövek lapultak. Eme egyszerű okból kifolyólag a teljes, két évig tartó restauráláson átesett jármű irányítását jobbnak láttam visszaadni jogos tulajdonosának. A technikai szünetet kihasználva átültem Eisrich Ádám platósába. Beszállás után rögtön feltűnt, hogy nem akad el a lábam semmiben, és a szögletes szélvédő alatt sincs légbefúvó nyílás. Beszélgetésünkből hamar fény derült arra, hogy ez a fűtés nélküli változat valamikor a növényvédelmi szolgálatnál dolgozott.

Záróra sötétben
A patakokkal szabdalt úton egyre magasabbra jutottunk, amikor az egyik kanyar után megállni kényszerült a kis konvoj. Szomorúan láttuk, hogy kidőlt fa van az úton. Óriási méretéből adódott, hogy még heten sem tudjuk megmozdítani, a laza és sáros talaj kizárta a félrevontatás lehetőségét is. Pánikra mégsem volt okunk, az összkerékhajtású veteránoknak a csúszós, behavazott falevelekkel borított domboldal sem jelentett akkora problémát, hogy a differenciálművet zárni kelljen. Kitérőnk után csak néhány száz méterre volt célunk, a hegytető, ahonnét rövid séta után hamar vissza is indultunk a korai sötétedés miatt. Előrelátásunk helyénvalónak bizonyult. Lejtmenetben, az egyik vízi átkelés során a bevezetőben említett baleset hátráltatott bennünket, így végül sötétben kezdődhetett meg a trélerre rögzítés.

Egyedül a gyújtáselosztó árulkodik a két hengerről
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Hazafelé tartó utunkon folyamatosan azon törtem a fejem, hogy miért zárult le 1974-ben ezeknek - a világ szinte minden zugában "osztrák Multicar"-ként ismert - nagyszerű járműveknek a gyártása. Logikus és egyszerű a válasz: az alacsony darabszámban előállított Steyr-Puch Haflingerek termelési költségei magasak voltak, ezért a megrendelések száma lecsökkent, míg végül a gyártás gazdaságtalanná vált.

Grazban a valamikori gyár területén ma Johann Puchról elnevezett múzeum működik, ahol a kiállított motorok és autók között megtalálhatjuk a Haflingert is.

Műszaki adatok
Motor. Négyütemű, felülszelepelt, kéthengeres, boxer elrendezésű, léghűtéses, benzinüzemű. Összlökettérfogat 643 cm³. Legnagyobb leadott teljesítmény 27 LE, 4800/min. Legnagyobb forgatónyomaték 46 Nm, 3500/min.
Erőátvitel. Egytárcsás, száraz tengelykapcsoló. Ötfokozatú, szinkronizált váltó, egyes: erősített mászó fokozat. Kapcsolható összkerékhajtás, elöl-hátul kapcsolható 100%-os differenciálzár, központi csővázban futó kardántengely, lengőkarokban futó féltengelyek Z-lehajtással.
Felépítés. Központi csőalváz, független kerékfelfüggesztés csavarrugóval és hidraulikus lengéscsillapítóval. 12 colos acélfelnik. Egykörös, lábműködtetésű, minden kerékre ható hidraulikus rendszer dugattyús munkahengerekkel. Mechanikus működtetésű rögzítőfék. Elöl-hátul dobfék.
Méretek, tömeg. Szélesség 1350 mm, magasság 1750 mm, hosszúság 700AP esetében 2830 mm, 703AP-nál 3130 mm. Saját tömeg 647 kg. Az üzemanyag-tartály térfogata 30 liter.
Menetteljesítmények. Maximális sebességek a Z-lehajtás áttételétől függően 52, 58, 64 és 75 km/óra. Gázlóképesség 500 mm. Mászóképesség 65°. Maximális oldaldőlési szög 45°. Teljesítmény/tömeg arány 0,0417 LE/kg.

A cikk a Veterán Autó és Motor 2008. márciusi számában jelent meg.