Egy őszinte autó: Dacia Sandero 1.4 Ambiance - teszt

Nézték mindennek csak Daciának nem, ami nem véletlen, hiszen a Sandero tökéletesen hozza a mai távol-keleti autók formavilágát. A lényeg ettől persze nem változott, a csapott hátú és újracsomagolt Logan is egy jól kihasználható családi kocsi, egyszerű megoldásokkal és ennek megfelelő árcédulával.

Vezetési élményt nem ebben a kategóriában kell keresni, ezért kár lenne hibaként felróni a nyúlós váltót és kormányzást, ám aki A pontból B-be szeretne eljutni annak ezek amúgy sem szempontok.

A nyolcszelepes, 1,4 literes Renault-motor régi, jól bevált darab, ha békén hagyjuk és szépen csordogálunk a forgalommal, akkor alig venni észre, ha viszont a sietősre fogjuk, akkor bömbölve beül közénk az utastérbe. Panaszra azért így sem lehet okunk, kényelmes autópálya-tempónál, kifejezetten csendes az utastér és a motor is alig pörög háromezer felett ötödikben. Csak hogy legyen némi összehasonlítási alapunk: autópályán a Sandero csendesebbnek érződött, mint a jóval drágább, de hasonló felépítésű Suzuki SX4, amelyhez - számomra teljesen érthetetlen módon - a magyar felnőtt férfi lakosság jó része menthetetlenül vonzódik.

Ezzel meg is érkeztünk a Sandero legnagyobb erényéhez: ez egy őszinte családi autó, divatos, ámde félregombolt zakóban. Nem akar többnek látszani és többe kerülni, mint ami valójában, aki egy használati tárgynak akarja használni A-ból B-be, érzelmi kötődés nélkül, annak ideális választás. Nincs ugyan illatpatron, ledes hangulatvilágítás, rekeszekbe dugott esernyő, zseblámpa, iPod dokkoló és ki tudja még mennyi manapság divatos extra, csak amit a mindennapi használat megkövetel. Hogy mennyire eltunyultam én is az egyre többet tudó új autókban, arra jó példa, hogy az első ablakmosás alkalmával csak bambán néztem néhány másodpercig, ahogy lecsorog a mosószer a szélvédőn, mert nincs automatikus lapátolás, sőt igazából semmi plusz sincs - és ez így jó, mert sokan vannak, akik nem akarnak egy sereg (számukra) felesleges dolgot megvenni az autóval.

Aki ült már Loganban, annak ismerős lesz a Sandero beltere is

A 75 lovas, 1,4 literes motorral szerelt, Ambiance felszereltségű tesztautónk (ABS-szel és vészfékrásegítővel, két légzsákkal, távirányítós központi zárral, elektromos ablakokkal stb.) 2,15 millió forintba kerül. Ugyanez 90 lóerős, 1,6-os motorral 150 ezer forinttal drágább, de a nagyobb motor nem megy érezhetően jobban (részletesebb teszt hamarosan), ezért a felárat érdemesebb például egy klímára (200 ezer forint), metálfényre (80 ezer) vagy hifire (40 ezer) költeni. Kíváncsiságból írtam pár Dacia-kereskedőknek, hogy milyen kedvezményeket adnának egy 1,4-es alapváltozat vásárlása esetén: a legtöbb, amit levelezés útján kaptam, 300 ezer forintnyi extra ajándékba - úgy látszik, mindent megtesznek az elhasalni látszó autópiac életben tartására -, ami látatlanul mégiscsak baráti hozzáállás. Akik nem berzenkednek a recés műanyagoktól és nincsenek túlzott elvárásaik egy új autóval szemben, azoknak diszkont vétel.

Műszaki adatok
Motor, erőátvitel, fékek. Hengerűrtartalom: 1390 cm³. Furat/löket: 79,5/70 mm. Hengerek/szelepek száma: 4/8. Teljesítmény: 55 kW (75 LE)/5500. Nyomaték: 112 Nm/3000. Sebességváltó: ötfokozatú kézi. Fékrendszer elöl/hátul: hűtött tárcsa/dob.
Méretek, tömegek. Hosszúság/szélesség/magasság: 4020/1746/1534 mm. Tengelytáv: 2588 mm. Nyomtáv elöl/hátul: 1480/1469 mm. Tömeg: 975 kg. Terhelhetőség: 495 kg. Csomagtartó térfogata: 320/1200 l. Üzemanyagtartály térfogata: 50 l.
Menetteljesítmények, fogyasztás. Gyorsulás (0-100 km/óra): 13 mp. Végsebesség: 161 km/óra. Átlagfogyasztás: 7 liter/100 km. Széndioxid-kibocsátás: 165 g/km.