Kovácsné megveszi élete második Fordját - Ka menetpróba

Tizenkét évet kellett várni a második generációs Ford Kára, ami manapság elképesztően hosszú modellciklusnak számít. Az új Ka az elődjével ellentétben nem próbál meg előreszaladni a divatban, hanem szépen belesimul a Ford jelenlegi kínálatába. A Fiat 500-assal szoros rokonságban álló kisautó nemzetközi bemutatóján az egész modellpalettát végigpróbáltuk, ami nem volt túl nagy feladat, ugyanis mindössze két motor szerepel a kínálatban.

Kovácsné bizonyára alaposan meglepődik majd, amikor először vesz ülőpróbát az új Kában: régi autójának csupán a logója lesz ismerős itt-ott, de még ezen is változtattak egy keveset. A külső nyomokban sem hasonlít a régire, a többi új Fordra viszont - különösen a Fiestára - annál inkább. A "New Edge" design helyett az új Ka már a "kinetikus" stílusirányzat jegyében született, az összhatás kifejezetten vagány lett, egyedinek azonban már korántsem nevezhető, borítékolható, hogy nem okoz majd akkora csődületet, mint a tojásforma előd a kilencvenes években. Ennek oka, hogy a Ka minden részlete beleilleszkedik a jelenlegi trendbe és - az előddel ellentétben - nem mutat túl azon. Diktálni a divatot persze nagy rizikóval is jár, ezért valahol érthető, hogy a Ford miért vasalta bele az új Kát a modellpalettájába, ám a potenciális vevőkörnek lehet, hogy ez kevés lesz.

Aki ült már egy új Fiat Pandában, annak ismerős lehet majd a Ka belterének kialakítása és néhány részlete. A duci és magas középkonzol a joystick-szerű váltóval letagadhatatlanul jelzi az olasz rokonságot, de a kormány mögötti bajuszkapcsolók is csereszabatosak. Ugyanakkor a Ford dizájnerei szemmel láthatóan rengeteget dolgoztak azért, hogy egyedivé tegyék az adott alapformát. Mindenhová igyekeztek valami kis mintát, Ka-logót, apró tárolót elhelyezni, variáltak a színekkel és felületekkel, ezért letisztultnak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető az utastér. Akinek még az alapverzió tarkabarkasága sem lenne elég, tovább tudja fokozni az összhatást három egyedi csomag segítségével - lásd Színre szabva című keretesünket a következő oldalon.

Aki ült már Fiat Pandában, annak ismerős lehet ez a beltér
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A beltérben használt anyagok minőségén érezni, hogy nem akartak elszállni a költségekkel, ennek ellenére fapadosnak mégsem nevezhető, bár a menetpróbára csak gazdagon felszerelt tesztautókat hoztak. Az összeszerelés minősége hozza az elvárt színvonalat, és bár kemények a műanyagok, rezgésnek, nyöszörgésnek nyoma sincs, ez egyben azt is jelzi, hogy a karosszéria mennyire merevre sikerült. A padlólemez és a hajtáslánc adott volt a Ford mérnökeinek, akik azért a futómű hangolásánál egy kicsi kiélhették magukat: eldobták a Fiat 500-asban használt rugókat és lengéscsillapítókat, helyettük új, feszesebb darabokat építettek be és ráadásként még egy merevítőt is kapott a Ka a két hátsó felfüggesztése közé. A végeredmény tényleg meggyőző, öröm kanyarodni a legkisebb Forddal is, amely gokartszerűen fekszik az úton. Ennek fényében különösen fájó, hogy a jelenlegi motorpalettával nem lehet kihasználni a futómű, karosszéria és a fékek tartalékait.

Olasz rokonok, lengyel szülők

Költséghatékonyságból a Ford nem nulláról indította az új Ka fejlesztését, hanem partnert keresett hozzá, vagy ha úgy tetszik, bevásárolta magát egy már közel kész autóba. A választás végül a Fiatra esett, ugyanis kapóra jött, hogy az olaszok éppen az új 500-as felélesztésén dolgoztak gőzerővel. A Ka tehát műszakilag azonos az 500-assal, de hogy még egyet csavarjunk a történeten, itt jegyezzük meg, hogy az olaszok a Panda padlólemezét és hajtásláncát használták fel a retró kisautójuk megépítéséhez. A gyártás ugyancsak közös helyen történik, a Fiat lengyelországi Tychy-ben lévő üzemében ahol egy futószalagon készülnek a Kák és az 500-asok.