Rekordkísérlet hetvenévesen

Kis híján a világ legdrágább autójává vált egy harmincas évekbeli versenykocsi egy tavalyi aukción. Bemutatjuk az Auto Union gyár Grand Prix-gépeinek történetét, és utánajártunk, végül miért nem kelt el a rekordáron meghirdetett Typ D.

A Grand Prix II. világháború előtti korszakának egyik utolsó képviselője
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Az 1938-as év tragikusan indult az Auto Union számára: január végén egy rekordkísérlet során életét vesztette a gyár Európa-bajnok pilótája, Bernd Rosemeyer. Pótlására az istálló visszacsábította a korábban dicstelenül elküldött Hans Stuckot, a hegyi versenyek mesterét. Rajta kívül Hermann Paul Müller, Tazio Nuvolari, Rudolf Hasse és Christian Kautz képviselte a márkát az AIACR, az Elismert Automobil-klubok Szövetségének 1938-as versenyein. A Typ D első Grand Prix-diadalára őszig kellett várni: Nuvolari Monzában és a Donington Parkban haladt át elsőként a célvonalon.

1939-ben Kautzot Georg "Schorsch" Meier váltotta. Az előző évinél 30 km/órával gyorsabb Typ D ebben a szezonban is két győzelmet aratott: a július 9-ei Francia Nagydíjon Müller győzött Meier előtt, a belgrádi futamon pedig Nuvolari állhatott a dobogó felső fokára. Ez szeptember 3-án történt, az újabb világégés hajnalán.

Rudolf Hasse versenyzett vele először
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A képeken látható versenyautót 17 társával együtt egy bányában rejtették el a háború idején. A Németországba bevonuló vörös hadsereg sok más technikai érték mellett ezt is magával vitte. A Szovjetunióban mérnökök tanulmányozás céljából szétszedték a szerkezetet. A hányatott sorsú Auto Union a nyolcvanas években bukkant fel Ukrajnában, darabokban, ám sértetlenül. Sokáig az a hír járta, hogy a 21-es sorszámú, Grand Prix-győztes Typ D-ről van szó, ám az árverés előtti vizsgálat cáfolt. Ez a 19-es gép, amely ötödik hellyel debütált Rudolf Hasse alatt a Nürburgringen, 1939. május 20-án. A dicsőséges Francia Nagydíjon Stuck hatodikként ért vele célba.

A Christie's egyik képviselője szerint semmit sem von le a kocsi értékéből a nagydíj-győzelmek hiánya. Sőt, állítólag ez az egyetlen Typ D, amely eredeti és bizonyítottan részt vett Grand Prix viadalokon. Persze az aukciós ház számára így is fiaskóval zárult a történet, hisz a téves információ miatt visszavonták a versenyautót, és végül zárt borítékos árverésre hirdették meg, ám így sem kelt el.

A márkanév

Az Auto Union négy szászországi autógyártó vállalat egyesüléséből jött létre 1932-ben. A jelenleg az Audi által használt logó négy karikája a DKW, a Horch, az Audi és a Wanderer frigyét jelképezi. Utóbbi márka a középkategóriát célozta meg négy- és hathengeres modelljeivel, alatta az olcsó DKW nevét találjuk, melyet motorkerékpárok és kétütemű, elsőkerék-hajtású autók tettek híressé. Ekkor már a DKW volt a tulajdonosa az elegáns kocsikat készítő Audi gyárnak, amely korábban igen ellenséges viszonyban állt a kvartett legrangosabb márkájával, a Horchhal. Az ellentét oka a két cég alapítója, August Horch volt: miután eltávolították a nevét viselő vállalatból, új gyárat alapított, ám úgy döntött, hogy az elismert márkanevet magával viszi. Miután a régi Horch cég beperelte őt jogosulatlan névhasználatért, August Horch kénytelen volt új márkajelzés után nézni - végül vezetéknevének latin megfelelőjére esett a választása. Az Audi tehát nem az Auto Union Deutschland, Ingolstadt rövidítése, mint sokan hiszik.

Az Auto Union nem csupán a négy autógyárat takarta: önálló márkanévként is létezett, mint azt a most bemutatott kocsi is illusztrálja. A harmincas években versenygépek készültek Auto Union név alatt, a második világháború után pedig utcai autók viselték a márkajelzést. Legismertebb az 1000-es modell, amely kissé hasonlít a Volkswagen Bogárra, ám génjeiben sokkal közelebb áll a későbbi Wartburghoz: elsőkerék-hajtású, és orrában háromhengeres kétütemű dolgozik.