Hummerben repülni

Szerdán a veszprémi lőtéren tesztelt a Közép-Európa Rally-ra készülő Hummer csapat, az eseményre az [origo] is meghívást kapott. A rendezvényen testközelből élhettem át, hogy milyen érzés alacsonyan szállni egy Hummerben.

Ezen a szűk nyíláson kell beszállni a Hummerbe
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Robby őrült vezetési stílusáról ismert a dakaros körökben, a tavalyi versenyen például egész egyszerűen lepöckölte az útról a nála lassabb autókat az útról a fenyegető kinézetű Hummerrel. Nos, a fenegyerek Veszprémben sem hazudtolta meg hírét, egyáltalán nem fogta vissza magát a teszten. A Hummer szinte egy métert sem ment egyenesen, folyamatosan fickándozott a pilóta alatt, de így is villámgyors volt. A helyi nézők, akik az előző napi BMW teszten is kint voltak a lőtéren, elmondták, hogy a gyári X3-asok sokkal gyengébben mentek a Hummereknél, igaz, az amerikaiak néhol szándékosan letértek az egyébként igen dobálós földútról, ha véletlenül egy szimpatikus ugratót láttak, hogy így kedveskedjenek a nézőknek. A fekete versenyautók pedig úgy ugráltak, mint a távirányítós modell buggy-k; mivel a súlypontjuk hátul van, szinte képtelenség velük orra bukni.

Ha sietni kell, rockzenét, egyébként country-t hallgat Robby a beépített iPodon
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Pár óra múltán végre eljött az én időm, és egy kör erejéig beülhettem Ronn Bailey, a másik Hummer pilótája mellé. Már a bejutás sem volt egyszerű, ugyanis a versenyautón nincs ajtó, csak a kihajtható ablakon keresztül lehet beszállni. Miután bepréseltem mind a 86 kilómat a kagylóülésbe, beszíjaztak a szerelők a hatpontos övvel, és kezdődött a száguldás. Szinte körülnézni sem volt időm, csak azt konstatáltam, hogy rengeteg műszer, gomb, és kapcsoló vesz körül a szűkös ketrecben, és hogy egy iPod van a kormányra szerelve. Mivel ültem már pályára épített BMW-ben, WRC-ben, így nem is a gyorsulás, vagy a V8-as brutális üvöltése volt a legmegdöbbentőbb számomra, hanem a futómű tudása. A Hummer szinte mindent kirugózik, a hórihorgas Bailey még az egy méter mélységű kráterek előtt sem vette el a lábát a gázpedálról, kész csoda, hogy az öt perces körön csak egyszer jelezte jól hallható csattanással az autó, hogy néha a fél méteres rugóút is kevés lehet.

Hosszú, lapos és széles a Hummer, az oldaldőlés inkább látványos, mint veszélyes
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A vezető előtti, egyetlen nagy LCD kijelzőről leolvastam, hogy 100 km/óra alatt csak nagyon mentünk, még az ugratókon is ekkora, vagy még nagyobb sebességgel szálltunk át. Kicsit féltettem a farcsontomat az első ugratástól, mert a versenyülések köztudottan nem a puhaságukról híresek, de legnagyobb meglepetésemre olyan sima és lágy érzés volt leérkezni, mintha egy felfújható gumiágyra estünk volna. Sajnos a rettenetes erőhatások miatt a kezemben fogott kamerát csak a legritkább esetben tudtam az útra irányítani, leginkább a tető és a padló látszik a felvételen. Egyszer fogott csak el komolyabb félelem, amikor keresztben érkeztünk le egy ugratás után, és a Hummer erősen megdőlt, de Bailey végig uralta a helyzetet, azonnal ellenkormányzott, és egy határozott gázadással kirántotta a kocsit a szituációból. Szinte felfoghatatlan, hogy egy speciálisan tereprally igényekre épített futómű mit bír ki, egy utcai terepjáró valószínűleg már a pálya egyharmadánál tengelytörést szenvedett volna ezektől a megpróbáltatásoktól.

Robby a teszt végén elmondta, hogy egyértelműen a győzelem a céljuk a Közép-Európa Rally-n, a dobálós, ugratós részek nagyon fekszenek neki és autójának, csak a szűk, román hegyi szakaszoktól fél egy kicsit, mivel a Hummer nyomtávja talán a legszélesebb a versenyen induló autók között.

Videó a veszprémi tesztről