Kis motorok a nagy testvértől

A Magyar Riga Motoros Klub alelnöke lelkes gyűjtője a hajdani Szovjetunióban gyártott mopedeknek. Összefoglalta a Riga 50-esek történetét.

Motorbemutató-terem 1969-ben. Egyszínű zöld Riga 3-asokból kevés érkezett
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Cikkünk főszereplői három különböző korosztályhoz tartozó modellek. Egy 1968-as Riga 3-as, egy Riga 4-es 1971-ből, és bár kora okán talán még nem, de állapota miatt mindenképp megérdemel egy kis szereplési lehetőséget a Riga 16-os 1980-ból. Mivel ezekkel a kismotorokkal kapcsolatban (negatív) legendák és rémtörténetek keringtek a motorosok társadalmában a már nulla kilométeresen is széteső kuplungokról, soha be nem indítható "akciós" új motorokról és a használat során bekövetkező váz-, teleszkóp- és rugótörésektől kezdve a besülő, főtengely-szimerringes, gyertyabeköpős és még felsorolni is sok hibajelenséget produkáló blokkig, fontosnak tartom megjegyezni, hogy a cikkben szereplő mindhárom gép eredeti, restaurálatlan és felújításmentes szerkezet.

A fényképezésnél előforduló minimális nehézséget is a ma már csak évente néhány alkalmas használat okozta, de ezt legyőzve vidáman szaladtak gazdáikkal a kismotorok. Az 1971-es mályva-krémszínű 4-es - habár nem a legszerencsésebb és legjellemzőbb szín-összeállítású gép ebből a típussorozatból - remek formában van. Értékét, ha lehet (de miért ne lehetne egy Rigánál is ezt mondani), tovább fokozza az eredeti szerszámkészlet, a cirill betűs gumijavító és az eredeti Keravill-számla - 3970 Ft -, no és persze a közel tökéletes állapot.

1980-as Riga 16. Ez is gyári fényezés - érdekes, bátor színek
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A metálszínnel ellátott, óarany-zöld motor valójában az első ilyen jellegű (festési) technológia volt a gyárnak, ez jól látható a fényezés minőségén, ami mai szemmel nézve megmosolyogtat, de egy metálfényű Riga moped nagy szó volt a srácok körében 1980-ban. Ritkaságnak számít a színre fújt lámpafej és hátsó teleszkóp is, szinte kizárólag a 16-osnál alkalmazták. Igaz, mint a magyar motorokra is, oly sokszor jellemző volt az alkatrész- és nyersanyaghiány szülte módosítás, keveredés akár egy gyártószalagon belül is.

A trió legkarakteresebb darabja a kis 3-as Riga. Van némi apró "bibi" az eredeti fényezésen, de közel negyvenéves korban ez igazán megbocsátható, és sok, jóval fiatalabb moped is megirigyelhetné mind műszaki, mind esztétikai állapotát. Igazi stílusa van a vele való motorozgatásnak. Mindhárom motorra jellemző az épségben megmaradt fényezés, és aki már találkozott veteránkorú szovjet motorokkal, az ismerheti a mindent kibíró, szinte elpusztíthatatlan krómozásokat és gumiköpenyeket, amelyek mindhárom gépen makulátlanok és eredetiek. Ha már gumi alkatrészekről esett szó, ez a tartósság sajnos nem jellemző a tömítésekre és a kormány fogantyúira sem, amelyeket igen nehéz pótolni. Ez a probléma általánosságban is elmondható erről a típusról.

Apa és fia, két Riga-barát: Bacsányi Gábor (balra), övé a Riga 16-os és Bacsányi László, a Riga 3-as gazdája
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Alkatrész-ellátottsága már rég nem megoldott, néha, nagyritkán kerül elő egy-egy régi, készletekből megmaradt trafó, dugattyú, karburátor a későbbi modellekhez, esetleg bovdenek. Fék-, motor-, urambocsá esetlegesen valami váz- vagy teleszkópalkatrészről nem is álmodhat a megszállott rigás. Nem marad más, mint a börzéken, találkozókon való turkálás, guberálás, ami még egyelőre elég megbízható alkatrészforrást biztosít, nem túl magas árakon esetleg komplett roncsok is bespájzolhatók az ínségesebb időkre, pár ezer forintért. De mindezeken egy jó rigás nem szomorkodik, kimegy kicsit mopedezni, és lesi az emberek reakciót. Jellemzően háromféle mosoly fogadja:

Széles: Igen, ezt ismerem, volt ilyen nekem is, ez egy Riga!
Kevésbé széles: Igen, ezt ismerem, ez egy Riga! Jesszusom, még van, aki ezzel közlekedik...
Nagyon kevésbé széles: A szöveg nem idézhető. Az idős bácsi a kismotort meglátva földhöz vágta kalapját, és hangosan szidta a "szörnyeteget", amely neki is volt.

Még hogy nem képes érzelmeket kiváltani közel harminc év távlatából...

A cikk a Veterán Autó és Motor 2006/7-es számában jelent meg.