Kis motorok a nagy testvértől

A Magyar Riga Motoros Klub alelnöke lelkes gyűjtője a hajdani Szovjetunióban gyártott mopedeknek. Összefoglalta a Riga 50-esek történetét.

A nagykerekű 3-ashoz képest épp a kis, 16 colos kerekek tették modernné a 4-est
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Még hogy nem képes egy hajdani tucatjármű heves érzelmeket kiváltani közel harminc év távlatából? Dehogynem! Szép napsütéses délelőttökön, amikor kitolom az öreg motort a garázsból, hogy hadd "szaladjon" kicsit, a mopedezés mellett még egy élménnyel gazdagodom - a járókelők reakcióival. Az autósok valahogy udvariasabbak, esetleg még barátian intenek is, a gyalogosok egy pillanatra megállnak, és mosolyogva, hosszasan nézik, míg komótosan elmegy mellettük az ismerős és egyben jellegzetes hangú kismotor, hosszú kékesfehér füstcsíkot eregetve maga mögött.

Így kezdődött: Riga 1 1965-ből
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A Riga mopedek gyártását 1965-ben kezdték meg a Sarkana Zwaigzne (Vörös Csillag) gyárban (hivatalos nevén RMZ - Riga Motozykl Zavod, jelentése: Riga Motorgyár), és a motorok a gyár székhelyéről, Lettország fővárosáról, Rigáról kapták nevüket. Az elgondolás szép volt: kismotorra ültetni a dolgozó népet a Szovjetunióban és a szocialista testvérállamokban is. Hosszas vajúdást és kísérletezést követően született meg a Riga 1-es modell. Mire igazi szériatermelésnek nevezhető mennyiséget tudtak előállítani, már Riga 3-asnak hívták, és ezt a típust kezdték a későbbiekben hazánkban is árusítani 1967-től.

Eredeti fényezés és nyereghuzat - ez adja Bacsányi László 3-asának értékét
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Motorja 49,8 köbcentis, léghűtéses. A furat 38 mm, a löket 44 milliméter, teljesítménye 2-2,2 LE. A bejáratást követően 25:1 arányú keveréket igényelt, sebességváltója kétfokozatú, kézi kapcsolású. Sokak szerint ez volt a legkarakteresebb és talán legszebb Riga, szoknyás sárvédőivel, 19 colos kerekeivel és harmonikus, gömbölyded, már-már nőies formáival. Jellemző a szovjet járműgyártásra - és rengeteg példát tudnánk felhozni -, hogy lényegében ezt az 1968-as modellt módosítgatták, fejlesztgették egészen a nyolcvanas évek végéig.

Eredeti Riga 4 1971-ből. Keravill-boltban vették, 3970 forintért
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A következő moped a Riga 4-es volt 1970-től, fő vonalakban az előd formáival, de új, 16 colos kerekekkel, a szoknyás sárvédők és a karburátortakaró lemez elhagyásával. Valljuk be, ezzel a báját is elveszítette a motor. 1974-től már 12-es a sorszám, lényeges látványelem a már nem döntött, hátrafelé lejtő, hanem vízszintesen fekvő tank, festett márkajelzéssel. A 16-oson már emelt "túrakormányt", kétszemélyes nyerget találunk, a pedálos fílinget felváltja a férfiasabb megjelenésű berúgókar. A 22-esen megjelenik a tirisztoros gyújtás és a módosított karburátor. Ennyi. Ne feledjük, ekkor már a nyolcvanas évek derekán járunk. Ha lehet, Riga 22-esünket ne állítsuk egy hasonló korú japán vagy nyugati kismotor közelébe, mert ott már rendszeressé vált a 4-5 fokozatú váltó, az első tárcsafék és az öntött alukerék. Persze a "mi kis Rigáink" nem is ezek legyőzésére születtek. Mindennapi igavonónak, hű társnak tervezték, az egyszerű munkásemberek számára.

Riga 12 - még pedálos, de már vízszintes tankkal
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Ma már tudjuk, ez sajnos a minőségi problémák miatt nem mindig teljesült. Befejezve a gyártástörténeti sort, az 1986-os év végétől érkeztek hazánkba a Delta mopedek és a Mini törpemotorok, már akár lábváltóval is. Ezek, illetve az ezt megelőző, épphogy felbukkanó Kárpátia moped nem véletlenül került más márkanéven a hazai üzletekbe. Modernebb formájuk a régi műszaki alapokat takarta, és igencsak rossz hírüket az ízlésesebb külcsín és az olcsó ár sem tudta feledtetni. A végső kegyelemdöfést a rendszerváltás után a Szovjetunióval folytatott kereskedelemben is bevezetett dollár alapú elszámolás adta meg.

Kevesen tudják, hogy léteztek Dongó és Solex jellegű Rigák is, de ezeket hazánkban nem forgalmazták, egy-egy példány felbukkanása a szovjet katonáknak köszönhető. A gyár, fénykorában, a hetvenes években 50 és 125 köbcentis géposztályban is indított gyári csapatokat, elsősorban gyorsasági kategóriákban, és ezek a gépek (Riga 11, 7S, 15S, 17S, 19S) igen sikeresek voltak a volt Szovjetunió és a balti államok versenypályáin is.

Amikor a Riga mopedekről írunk, meg kell említeni a testvérmodellt is, a Verhovinát. Ezek a motorok nem azonos gyártósoron, de teljesen azonos műszaki alapokkal készültek, mint a Rigák. Voltak rá utalások, hogy ezeket szánták exportmodelleknek, de olyanokról is szóltak a pletykák, hogy katonai célokra, futármotornak hozták létre őket. Már tudjuk, egyik verzió sem fedi a valóságot, igaz, a "Verhók" mindig is tetszetősebb darabok voltak. A Riga gyár 1992-ben zárta be kapuit.