Oroszország guruló műkincsei

Az oroszországi állapotok, a társadalom széles alsó rétege és a dúsgazdag elit közötti szakadék az autóparkon is tükröződik: a Ladák és Moszkvicsok hazájában hihetetlen ütemben növekszik a különleges autócsodák száma. A tehetősek egyre inkább kezdenek rátalálni a régi idők járműveire is, és egy-egy kiállításon elképesztő példányok mutatkoznak be.

Tetszetős vonalak: Packard Eight 902 1932-ből
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A másik illusztris vendég az az 1927-es Cadillac V8 volt, amely az autógyár 25 éves fennállását ünneplő stand dísze volt a New York Auto Show-n. A Fisher cég által készített Dual Cowl Phaeton elnevezésű karosszérián figyelemre méltó a hátsó üléssor előtti szélvédő. A V8-as erőforrás tekintélyesnek számító 95 lóerőt teljesített, és 130 km/óra sebességre tudta gyorsítani az álomautót. A Cadillac akkori fő riválisa, a jóval kevésbé ismert Packard két soros nyolchengeres példánnyal képviseltette magát, valamint látható volt az az 1929-es Buick Model 44 Sports Roadster is, melyet Mihail Ivanov megbízott repülőgép-ipari népbiztos vett amerikai útja során, majd otthon a nyaralójába rejtett el.

A Rolls-Royce Silver Cloud III mögé dugták el a Pullman Mercit
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A Mercedes-Benz gyártmányai közül is figyelemre méltó ritkaságokat állítottak ki, egyebek mellett egy 1970-es 600 Pullmant. Aki nem jártas a veterán autók dimenziójában, annak csupán néhány szám: 6,3 literes V8-as hajtja akár 200-as tempó fölé is a több mint hat méter hosszú karosszériát. Alig több mint kétezer darabot gyártottak a típusból. Emellett kiemelkedett a csillagosok mezőnyéből a százezer eurós 1939-es 320 Cabriolet B és az 1954-es 300S Coupé, valamint az ezeknél is értékesebb, csupán néhány példányban készített 300 Adenauer Cabriolet D. Persze nem kizárólag Mercedesek keltettek "nekem soha nem lesz ilyen autóm" érzést a felső tízezren kívül esőkben: Jaguar E-Type, Bugatti Type 40, Mulliner karosszériás Bentley 8 Litre és számos háború előtti és utáni Rolls-Royce csillogott a csarnokban. Ezek mellett már-már snassznak számított a Ford T modell, a Volvo első típusa, az ÖV4 "Jakob" és a bő három évtizeddel későbbi sportkupéja, a P1800, melyet itthon inkább "Angyal-Volvóként" ismernek.

Idén ősszel már a tizedik Oldtajmer Galerejt rendezték
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

No és nem hiányozhatnak egy ilyen rendezvényről a hazai gyártmányok sem. Az orosz flotta színvonala semmivel sem rosszabb, mint az amerikai vagy nyugat-európai kínálaté. A Moszkvicstól és a Volgától kezdve a ZISZ és GAZ teherautókon át a pártfunkcionárius-limuzinokig a sor szinte teljes volt. Óriási ritkaság a nyitott Csajka, ám az is megbújik a ZIL 111 V árnyékában, amelyről sokan elég nehezen hiszik el, hogy nem amerikai luxuscirkáló. De nem ebben más, mint a Csajka, hanem abban, hogy ezen a kocsin utazott a Kremlbe Jurij Gagarin. A ZIL-nek egy későbbi típusát, a 114-est is kiállították. Az elektromos ablakemelőkkel, klímaberendezéssel szerelt, szinte teljesen hangszigetelt járművet az Októberi Szocialista Forradalom ötvenedik évfordulóján mutattak be, és csupán 115 darabot gyártottak belőle. ZIL limuzinok ma is készülnek, az 1985 óta gyártásban lévő hétszemélyes 41047-es típus tömege 3,5 tonna, a hátsó tengely hajtásáról 315 lóerős, 7,7 literes V8-as gondoskodik, a váltó háromfokozatú automata. 6339 milliméteres hosszával egy ideig ez volt a világ leghosszabb sorozatgyártású autója.

A Csajka mellett a 110-es ZISZ
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A ZIL gyár korábban a ZISZ nevet viselte, melynek jelentése: Zavod Imenyi Sztalina, azaz Sztálinról elnevezett üzem. A váltásra a rettegett tömeggyilkos halála után került sor, a későbbi névadó a gyár főmérnöke, Ivan Alekszejevics Lihacsov volt. A Sztálin-érában nemcsak a név, a formavilág is teljesen más volt: a legismertebb ZISZ limuzinról, a 110-esről még a negyvenes évek gömbölyű idomai köszönnek vissza. Ez nem véletlen, hisz a kocsi "ihletője" Sztálin nagy kedvence, az 1942-es Packard volt. ZISZ-eket természetesen csak a legfelsőbb körök kaptak, a pártfunkcionáriusok Pobjedával, esetleg a Buickra hajazó ZIM-mel jártak.

Soros nyolchengeres motor hajtja a Packardot
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A "mezei" 110-es modell mellett igazi kuriózumok is készültek a ZISZ gyárban: mentők, halottaskocsi, nyitott változat, valamint a 115-ös típusjelzésű páncélautó. Utóbbiból minden egyes példány páncélzatát lőtéren tették próbára, amit a lemezek belső felén látható golyónyomok igazolnak. A limuzin oldalablakait közel 100 kilogrammos, 75 milliméter vastag üvegből készítették, a motor viszont ugyanaz a soros nyolcas, mint az alig 2,5 tonnás 110-es típusé. Egy guruló erőd volt ez a gép, nem csoda, hogy elsősorban a mindentől és mindenkitől rettegő diktátorok kedvence volt. Talán ezért is hiszik sokan, hogy a budapesti Közlekedési Múzeumban látható ZISZ-t Rákosi használta. Ez tévhit, az a példány a Nemzeti Bank elnökét szolgálta. Rákosi 1955-ös ZISZ 115-öse már nincs itthon, nemrég került vissza szülőföldjére, Oroszországba, ahol egy 1950-es gyártású 115-ös és egy egy évvel idősebb 110-es társaságában részt is vett az említett kiállításon. Nézőpont kérdése, örülünk-e ennek: megszabadultunk az MDP-főtitkár egyik ereklyéjétől, ugyanakkor egy pótolhatatlan járműtörténeti emléktől is.