Kissé komor a beltér, de a minőségére nem lehet panasz
(Még több kép a galériában. Kattintson a képre!)
A tesztautónkat hajtó 2,2 literes dízelmotorhoz egy ötfokozatú automatikus váltó kapcsolódott, a zseniálisan gyors hétfokozatút a gyár sajnos csak a hathengeres C320 CDI-hez adja. Ez a régebbi nyomatékváltó sem hoz azonban szégyent a Mercedes nevére, általában jól találja ki a vezető szándékát, és finoman is kapcsolgat. Csak akkor van gondban, ha gyorsan kellene visszakapcsolni, és ezen még a fokozatokat a végig kihúzató sport mód sem segít. Pedig a motor jó partner lenne a dinamikus közlekedésben, teljesítménye a modellváltással 20 lóerővel, 170 lóerőre nőtt, a nyomaték pedig 340-ról 400 Nm-re ugrott. Erre persze szükség is volt, hiszen a vetélytársak motorjai is hasonló teljesítményre képesek, de most már legalább a Mercedes sincs lemaradva a teljesítményversenyben. Ennyi lóerő és newtonméter bőven elég a dinamikus autózáshoz, tulajdonképpen nincs is szükség többre.
90 ponton módosították a négyhengeres CDI motort, ami így erősebb és takarékosabb elődjénél
(Még több kép a galériában. Kattintson a képre!)
Pedig érzésre a futómű tudása kétszer ekkora motorerőhöz is elegendő lenne, talán ebben fejlődött e legtöbbet a C-Merci az előző generáció óta. Még a viszonylag peres, 17 colos gumikkal is kimagaslóan jó a menetkomfort, ugyanakkor kanyarstabilitásban is csak a kategória legjobbjaival említhető egy napon, ami minden bizonnyal a folyamatosan változó keménységű lengéscsillapítás érdeme. Forszírozott tempónál is inkább az orrát tolná lefelé az ívről, de a buzgó menetstabilizáló - még akkor is, ha korábban kikapcsoltuk - végül úgyis csírájában elfojt minden kitörési hajlamot. Már csak egy kissé több visszajelzést adó kormány kellene, hogy a vezetési élményben a BMW 3-as szintjére emelkedjen az autó, bár annyi pozitívum megemlíthető, hogy valamivel már közvetlenebb az áttételezés, mint az előd esetében. A szintetikus érzést adó szervorásegítés tökéletesen illik a C-osztály komfortos karakteréhez, a szememben ettől vált igazi Mercedesszé a C-osztály. Sajnos továbbra sem oldották meg Stuttgartban, hogy kanyar után magától visszatérjen középállásba a kormány, aki nem vezetett korábban Mercedest, annak furcsa lehet, hogy a forduló végeztével az autó egyszerűen nem akarja abbahagyni a kanyarodást.
A központi kijelzőn minden fontosabb adat megjeleníthető
(Még több kép a galériában. Kattintson a képre!)
Az autó felszereltsége már alapkivitelben is gazdagnak mondható, hiszen megtalálható benne a már említett aktív lengéscsillapítás, a menetstabilizáló elektronika, az adaptív fékrendszer, az automatikus légkondicionáló, a fényérzékelős világítás, hét légzsák, a guminyomás ellenőrző, a kanyarlámpa, az elektromos ablakok és tükrök. Tesztautónk azonban a 9,7 milliós alapárnál 4,1 millióval került többe, a különbségről az AMG-csomag, az automatikus váltó, a COMAND-rendszer, a bőrkárpitozás, és még számtalan apróság tehet. A közel 14 milliós vételár még ezek tükrében is sokkoló egy négyhengeres, kissé szűk autóért, de az is igaz, hogy egyetlen korábbi bébi-Benz minősége és szolgáltatási színvonala sem volt annyira közel az S-osztályéhoz, mint a mostani.
A Mercedes iDrive-ja a COMAND-rendszer. Ezzel a tárcsával vezérelhetjük
(Még több kép a galériában. Kattintson a képre!)
Műszaki adatok |