Útban az élmezőny felé - Chevrolet Epica teszt

A Chevrolet eddig nem igazán tudta levetkőzni a daewoos múltját, de most az új zászlóshajójukkal megint léptek egyet felfelé. Több ezer kilométeres tesztünk alatt volt időnk megtapasztalni, hogy ez már egy nagyon jó autó, csak a műszerfal kidolgozásán és az anyagminőségen lehetne még javítani.

A nézelődök visszajelzései alapján leszűrtük: ebben a színben egészen jól fest

Az Epica alapvetően a kényelemes utazólimuzin mintapéldánya, csak éppen a belső kidolgozás nem olyan, hogy nagyon otthonosan érezhetnénk benne magunkat. Ha azonban sikerült túljutni a műanyagok minőségén, és a műszerfal kopárságán, akkor egyből új megvilágításba kerül.

A belső térkínálat parádés, a korábbi Omegára emlékezetet. Elöl teljesen kényelmes, még akkor is, ha a bőrülések minősége nem parádés, a tartásuk meg csak átlagos. Kényelmes, ez a lényeg. A hátul ülők sem panaszkodhatnak kevés helyre, két felnőtt itt is nagyon jól elfér. Természetesen ezen ülések sem a tökéletességet képviselik, de valahogyan amikor több száz kilométert benne ül az ember, nem jut eszébe ilyesmi.

Ez sem egy túl szép részletmegoldás, a kilincs előtt van

Az utazás szempontjából tehát kényelmesebb, ha az Epicával nem akarunk száguldozni. Bár az autópályán kifejezetten jól szalad a 150 lovas kétliteres turbódízel motorral szerelt példány, de valahogy a kellemesebb autókázás jobban tetszik neki. Ez a fogyasztáson is látszik. Autópályán 140-ig elmegy körülbelül 7 literrel, de utána nagyon megugrik az étvágya, így a német autópályán egy néhány ezer kilométeres körút során 160-180-nál már inkább 9-10 litert evett.

Ekkor jön elő a kérdés: milyen váltóval válasszuk? Van ugyanis ötfokozatú kézi valamint ugyanennyi fokozatot magáénak tudó automata. Sosem voltam automata-párti, de ebben az autóban egyszerűen az automata a jobb választás. Az Epica stílusához illő közlekedéshez elég az automata, autópályán pedig egyből kidomborodik, hogy ebben az ötödik hosszabb, így kevesebbet eszik. Az automataváltós 160-nál fogyaszt hét litert, felette meg maximum 9 literig sikerült eljutni. Győzött tehát az automata, még ha az feláras is.

A formatervezők jól dolgoztak, belül azonban elfogyott a lendület

A felár azonban nem durva, hiszen azonos felszereltség mellett 450 ezer forint. Persze ez csak akkor igaz, ha valaki eleve automatára vágyott. Ahhoz képest, hogy az Epica LT eleve 6,4 millió forint, már soknak tűnik, de talán ez még belefér. Azt viszont nem lehet mondani az Epicára, hogy drága lenne, hiszen nagyon jó felszereltséggel 6,5 millióból kijön, és még automatával sincs 7 millió. Ezért egy nagyon kényelmes, tágas, sőt egészen csendes limuzint adnak egy korszerű dízelmotorral - vagyis nem rossz választás. Minőségben is rengeteget léptek előre, bár a belső tér még mindig nem az igazi. Ennyiért azonban így is ajándék, ha el tudunk tekinteni attól, hogy nem éppen ez a kategória csúcsa.

Műszaki adatok
Motor, erőátvitel, fékek. Hengerűrtartalom: 1991 cm³. Furat/löket: 75,0/75,2 mm. Hengerek/szelepek száma: 4/16. Teljesítmény: 110 kW (150 LE)/4000. Nyomaték: 320 Nm/2000. Sebességváltó: ötfokozatú kézi (automata). Fékrendszer elöl/hátul: hűtött tárcsa/tárcsa.
Méretek, tömegek. Hosszúság/szélesség/magasság: 4916/1855/1459 mm. Tengelytáv: 2843 mm. Nyomtáv elöl/hátul: 1612/1618 mm. Tömeg: 1765 kg. Terhelhetőség: 505 kg. Csomagtartó térfogata: 546 l. Üzemanyagtartály térfogata: 80 l.
Menetteljesítmények, fogyasztás. Gyorsulás 0-100 km/órára: 9,7 s(aut.:10,1 s). Végsebesség: 200 km/óra (aut.:207 km/h). Átlagfogyasztás: 6,1 liter/100 km (aut. 7,6l/100 km). Tesztfogyasztás: 8,2 liter/100 km (aut.:8,3 l/100km). Széndioxid-kibocsátás: 169 g/km(aut.:212 g/km).