Kétszázezer T Ford készleten

Tizenötmillió készült belőle, mégis a gyűjtők kedvence már jó ideje, és úgy tűnik, az érdeklődés nemhogy csökkenne iránta, inkább nő. Aki akar, vehet újszerűt, restaurálatlant, régen felújítottat vagy darabokban lévőt, nyitottat, csukottat, esetleg nyitható tetőst. Akármelyik mellett döntünk is, előbb azt gondoljuk végig, van-e elég önbizalmunk a vezetéséhez.

Elképesztő módon tekeredik a favázas karosszéria, jól érezhetően vonaglik alattunk

Sokszor mondjuk, hogy szokásaink rabja vagyunk. Lehet ennek jó oldala, például előbb-utóbb megtanuljuk lehúzni fejünket a pinceajtóban, először a meleg vizet zárjuk el a tus alatt, és hasonlók, de hátrány is akad bőven. Sok baleset történik, ha valahol megváltozik az elsőbbség, amit a szokásból vezetők sokáig nem vesznek észre. A rutinos motorosok egy része nem tud átállni egy lábkuplungos motorkerékpár vezetésére, mások pedig a "fordított" pedálos angol motorkerékpároktól irtóznak. Amikor Magyarországon bevezették a jobbra hajtást, egymást érték az ütközések, mert vészhelyzetben mindenki a megszokott irányba, a bal oldalra tartott.

Szóval a szokásaiktól nehezen szabadulóknak nem nagyon ajánlom a T Fordot. Ugyanúgy három pedálja van, mint a mai autóknak, de a sorrend és a kezelés rémesen más. Az indítás még egyszerű: a bal kéznél lévő kart, amely olyan, mint egy kézifék - és részben az is - középállásba tesszük. Ha teljesen hátrahúzzuk, akkor, és csakis akkor kézifék. A gyújtást szabályzó bajuszt, amely a kormány alatt, bal oldalon helyezkedik el, utógyújtási helyzetbe húzzuk, és indítunk. Ezután az eddig kézifékként szolgáló kart előretoljuk, a bal oldali pedált benyomjuk, miközben a jobb oldali bajuszt, a gázadagolót magunk felé húzzuk. Ekkor a kocsi első fokozatban haladva felgyorsul. A második fokozat kapcsolásához meglepő módon nem kell más, mint a bal oldali pedál felengedése, előtte persze a gázt visszavesszük. A jobb oldali pedál nem a kuplung, a váltóban lévő tárcsára ható féket működteti.

Önindítós kocsit is lehet kurblizni

Meglehetősen nagy legelőt választottunk az első tanóra helyéül, és bizony ez bölcs előrelátásnak bizonyult. A kézifékszerűség előretolása és a bal pedál benyomása még ment, a második fokozatot is sikerült kapcsolnom. Mire mindezt megcsináltam azonban, a kocsi olyan nagy távolságot tett meg, ami alatt komoly utasszállítók a levegőbe emelkednek. Amikor pedig feltűnt egy kirándulócsoport, az addig teljesen világos rendszer menten összezavarodott, kezdhettem a gyakorlást elölről. Aligha hiszem, hogy valaha nyomába érhetnék Frazernek, aki boszorkányos gyorsasággal mozgatja a különféle karokat, és olyan finoman szteppel a pedálokon, mint a legendás fekete orgonista hölgy, Rhoda Scott tette a hetvenes években harisnyás lábával. Komoly rutinja van a T Ford-vezetésben, ez ugyanis már a negyedik ilyen kocsija. Egy 1925-ös négyajtós Sedan jelentette a belépést, aztán jött egy 1922-es Racing "száz mérfölddel is képes voilt menni, egyszer majdnem megölt" - mondta róla Frazer),és egy 1916-os "rézhűtős" Touring.

- A T Model az egyik legérdekesebb régi autó, egyebek között mert nagyon jó játék a vezetése - mondta Frazer, és neki aztán muszáj elhinni. Mostani kocsija 1920-as, közel ötven évvel ezelőtt újították fel. Állítólag ez a legjobb évjárat a mai használó szempontjából, mert még a régi típusú szélvédővel és tetővel készült, de már levehető pántos a kerék, elektromos indítómotor mentesíti a vezetőt a kurblizástól, és a nagyobb hűtőnek köszönhetően ritkán fordul elő a hűtővíz felforrása. A levehető pántos kereket azért kell megbecsülni, mert a korábbi típusoknál a kocsit felemelve, a felnit a kocsin hagyva kellett a gumit cserélni.