Frontvonalban - FIAT Linea

Kialakult az egyensúly: hozzánk csak jövőre érkezik az Olaszországban már kapható Fiat 500-as, a Lineát viszont itt kapni, ott meg még jövőre sem. Persze a lépcsőshátú nem lesz soha kultautó, de a miénkhez hasonló piacokon sikeres lehet.

Ebben a kategóriában elvárt az 500 literes csomagtér

A Linea általában egyetlen autó a családban, különösen fontos tehát a helykínálat. 456 cm hosszú, 173 cm széles és 150 cm magas, a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy négy embernek hosszabb távra sem kínzóeszköz. Csomagtartója 500 literes, a méret nem, a kilincs viszont a spórolás áldozata lett. A hátsó ülések támlája alapáron dönthető, a raktér így 1175 literesre nő, ha valaki nem kéri a teljes értékű pótkereket, nyer még néhány tízliternyi térfogatot.

A metálfényezésért 85 ezret kell még fizetni

Nem tűnik sofőrös autónak, de a normális igényeknek megfelel a Linea-belső. Műszerfala a Grande Puntóból ismerős, árnyékolója viszont benyúlik a középkonzol fölé. Anyagaiban, kialakításában átlagos, a magasabb felszereltségi szinthez járó világos műszerfalbetét gagyi bézsmetál műanyagját leszámítva jó az összkép, nem sivár vagy nyomasztó. A kormány fogása érdekes, a 10 és 2 óránál lévő kiemelkedések miatt egész másképp kell elhelyezni rajta a kezet, mint ahogy szokás (vagy legalábbis ahogy én szoktam).

Ahogyan kétzónás klímát sem kaphat az autó, a Fiat-konszern erősebb motorjai sem kerülhetnek bele. Nyolcszelepes, 77 lóerős 1,4-es az alap, a 35-45 éves célközönség koravénebb tagjainak ajánlható, vagy azoknak, akiknek a belső sávban autózás összeegyeztethetetlen a presztízzsel. A Fiat a benzines turbómotorok korát éli, az 1,4-es 120 lóerős változata viszont csak később érkezik, alternatívát még csak az 1,3-as Multijet jelent. Hetven lóerős verzióját nem szerelik a Lineába, a kilencven lóerős tölti be egyelőre a csúcsmodell szerepét, a magyarországi bemutatón is ilyeneket próbálhattunk.

Érezhetően nem a hangszigetelésre költötték az eurómilliókat, hallható, hogy dízelautóban ülünk, de nagyobb tempónál sem zavaró mértékű a zaj. Kétezres fordulat alatt semmi nem történik, aztán felélénkül az autó, tartható vele a hétköznapi forgalom ritmusa. A kicsit hosszú váltókar nem jár éppen rövid úton, de épp úgy hozza az átlagos szintet, mint a kocsi többi részlete. A futómű kellően kisimítja a kisebb út-egyenetlenségeket, persze nem olyan lágy, mint mondjuk a Logané, a karosszéria nem billeg, nem bólint túlságosan.